Hirdetés:

Feladatukat tekintve aligha lehetnének különbözőbbek! Hiszen amíg egyikük a nép egyszerű, platós gyermeke, amin kánikulában füstölt sonkára ütött tükörtojást lehetne sütni, addig a másikban még ilyenkor sem olvadozik az isteni, olasz gelato!

Variációk egy itáliai témára! Voltaképpen mindegy, hogy fogaskerekesbe vagy oroszlánosba ülünk, „torinóit” fogunk vezetni. Természetesen ez nem teljesen igaz, ráadásul stréber olvasóink máris jelentkeznek, hogy persze, mert összetartoznak! Manapság valóban mindannyian a Stellantis márkái közül valók, viszont delikvenseink születésekor, 2017-ben és három esztendővel később még nem sejtethették, hogy 2021-ben összebútoroznak majd. Azonban a Fiat Ducato „átemblémázása” sokkal régebbi időkre vezethető vissza. Hiszen már elődje, a Fiat 242 és Citroën C35 párosa is egy gyümölcsöző olasz-francia együttműködésből származik. Ezt a sikert folytatta 1981-től az atessai Sevel Sud üzemben gyártott Ducato. A típus a Citroën és Peugeot mellett eredetileg az Alfa Romeo és a Talbot, manapság pedig az Opel/Vauxhall és a Ram márkák elé is odagurította a dukátját. Ugyanis a firenzei aranyforintról elnevezett Fiat Fiorino után a Ducato is egy pénzérméről kapta keresztnevét. De ne anyagiaskodjunk tovább, inkább pattanjunk a platósra!

Citroën Jumper

Tisztában vagyok vele, hogy valahol, a lelkem mélyén rejtőző perverzió, mégis vágytam már egy tisztességes platós tesztautóra. Legtöbbször az új kishaszonjárművek zárt, furgon változatai járnak nálunk, a pickupokon pedig csupán nevetséges platópótlék árválkodik. Nem úgy a Citroën Jumper háromszemélyes fülkéje mögött, ahol egy kopott burkolatú, de tisztességes méretű, hat négyzetméteres rakfelület várt rám. A három oldalon is lehajtható oldalfalaival azonnal elragadta házfelújítástól megkérgesedett szívemet.

A nagy kikormányzási szögnek köszönhetően a hosszú tengelytáv és az elsőkerék-hajtás ellenére is pompás a Jumper fordulékonysága

Most már beismerem, hogy amikor kollégáim nem látták, szépen lenyitottam mindhármat és felpakoltam az így szabaddá vált platóra egy virtuális betonkeverőt. Persze ezen csak röhögött volna, hiszen 1445 kilogrammos terhelésnél sem üthetné le róla a rendszámot egy görbe dióverő bottal a körzeti megbízott. Ha hihetek nyomkövető képességeimnek, röviddel előttem egy személyautó járhatott rajta. Miért is ne, elvégre az 1855 kilogrammos saját tömeg mellé 3,3 tonnás össztömeg társul. Ezúttal üresen keringtem vele, így szinte sportosan vitte a „rendszerváltó színpadot” a kétliteres, 96 kilowattos (131 lóerő) dízelmotor. Ami már percenként 1750-es fordulatszámnál a járművezetőre bízza a legnagyobb, 350 newtonméteres forgatónyomatékát. Ekkora erővel könnyű együtt élni, bármelyik fokozatba kapcsoltam a néha akadozó váltót, céltudatos gyorsulással nyugtázta tettemet. Ráadásul a hatfokozatú rövid áttételezés miatt üresen simán indulhatunk kettesből. Itt kell megjegyeznem, hogy a hűtősben kétszer ekkora, háromszázezer kilométeres futásteljesítménynél is vajpuha maradt a váltási érzet. Ennyit számít, hogy milyen habitussal megáldott sofőr használja a járművet. Megnyugtató, hogy a jelentős tartalékokkal rendelkező, négytárcsás fékrendszer mindkét franciát határozott lassítással ruházza fel.

Viharverte citrom

Amennyiben a Fővárosi Autópiacon lennék, azt mondanám, hogy „véletlenül” a hűtős műszereit szerelték a platósba. Avítt állapota alapján meglepő, hogy csupán 145 782 kilométer van benne. Pedig annyi, hiszen napra pontosan visszakövethető a szerviztörténete.

A kizárólag tengelyirányban állítható kormánykerék csúszósra kopott. Pedig parádés fordulékonysága okán jó vezetni. Viszont a Jumper pedáljai némi megszokást igényelnek. Úgy kell őket fentről lefelé taposni, mint egy falusi, pneumatikus orgona kopuláit. Sebaj, legalább nem a bal lábbal ébredt plébánost láthatjuk misézni, amikor a pompás visszapillantást biztosító motorosan állítható tükrökre emeljük tekintetünket.

Bal oldalon le és fel, a másikon csak bolygónk felé automatikus villamos rásegítést kaptak az oldalablakok. Hamarosan szükség is lehet rájuk, hiszen működik ugyan a klíma, de inkább gyenge, mint hatékony. Azonban ezek csupán úri huncutságok, valójában nem ez kell egy professzionális platósnak, hanem a menetlevelek és számtalan okmány biztonságos és átlátható tárolása. Nos ebben nagyon rendezett benyomást kelt az itáliai francia. Kezdve azzal a pompás, csipeszes irattartóval, amelyik a fekvő mellett közel függőleges pozícióban is rögzíthető. Egy másik csipeszest rejteget az ülőpad középső ülésének háttámlája is, amely lehajtva kis asztalkaként keresi kenyerét. Elnyel ezt-azt, így segít fenntartani a fülke rendjét a mennyezeti polc is.

Lelakottsága ellenére a Jumper összes funkciója megfelelően működött

Nincs nagyon kipuhulva a vezetőülés, de érezhetően átrendeződött alatta a szivacs. Már rég feladta álmát, hogy velencei gondolán legyen díszpárna. Annál is inkább, ugyanis ki is szakadt a műbőr külső burkolata. Itt nagyon sokat szálltak ki és be. Ezt támasztja alá a vezetőoldali fellépő is, amiről fémtisztára kopott a máz. Pedig csukott ajtóknál már nem olyan rossz az összkép. A használatból eredő apróbb sérülések mellett csupán egy külső műanyag burkolat akar búcsút mondani a bérfuvarozásnak, ezért kicsit elvált a citromról.

A tisztességes méretű platóhoz másfél tonnás terhelhetőség társul

Peugeot Boxer

Piedónés hunyorgással sem látszik az a háromszázezer kilométer, amit beletekertek az abruzzói bokszolóba. Korábbi, gondos gazdája vigyázott rá és ez mindenhol tetten érhető. Valójában az a döbbenetes, hogy második ránézésre sincs kikopva, nem zörög, nem csörög semmi! Aztán beülve már érződik és néhol látszik, hogy mégsem most gurult ki a szalonból.

A vezetőülés belső része kicsit megroggyant, de ez csak a tempósan vett kanyaroknál, ráterheléskor problémás. Azonban ilyenben nincs gyakran része egy hűtősnek, hiszen melyik sofőr szeretné, hogy a raktérben vízszintbe álljanak a kampóra függesztett süldők!? Pedig hathavi hideg élelemmel megpakolva sem lenne olyan kétségem, hogy egy meredek emelkedőn kifogy a szusz az oroszlánból.

A számok magukért beszélnek, a 2,2 literes, 121 kilowattos (165 lóerő) dízelmotor 370 newtonméteres forgatónyomatékkal teszi próbára a hajtáslánc tartósságát. Ráadásul mindezt már kellően kis fordulatszámtól tudja, ennek megfelelően, főleg üresen, kiválóan gyorsul a Boxer. Kell is az erő, mivel a Thermo King V-300 Max hűtőaggregát kompresszora közvetlenül a dízelmotorról kapja a hajtást. Magas fordulatszám mellett, óránként 1379 köbméter hűvös levegővel áraszthatja el az 50 milliméter vastagságú polisztirolhabbal bélelt rakteret. Szerencsére 230 voltos, külső csatlakozással is rendelkezik, így nem kell mindenhol járatni a motort, mint a reumás buszsofőröknek télen.

Fele ennyit futott testvéreinél sokkal durvább használatból eredő nyomokat láthattunk

De persze nem így gördült ki a gyárból a Boxer! A járműtől függetlenül is zárható, masszív hűtődobozt hazánkban integrálták a furgonba. A tervdokumentációt látva szakszerűen álltak neki gördülő hűtőgépet faragni. A vastag szigetelés miatt az átlagosnál jóval erősebben kell nyomni az ajtókat, különben csipogva táncol idegrendszerünkön, hogy nyitva maradt valami!

A hatékony hőszigetelés oltárán fel kellett áldozni a Boxer eredeti rakterének egy részét

Azért nem minden kóser, hiszen a kézifék átadta a sebességváltó első és hátrameneti fokozatainak a stafétát. Mondjuk ki, nem tölti be a szerepét! Pedig a kézifék karja a Ducato első generációja óta a vezetőülés bal oldalán található, így kívülről is könnyen elérhető. Ennek számos előnyös tulajdonságát látom, mivel némelyik rosszmájú, ezért leginkább azt emelném ki, hogy többek között az ülőhelyek kényelme miatt is ez a legpraktikusabb megoldás. Legalább a sebességváltó a típustól megszokott módon jár. Nem japán, de nem is kell szilvalekvárt kavargatni a fokozatok megtalálásához.

A Thermo King hűtőaggregát belső egysége hatékonyan lehűti a bomlasztásra hivatott baktériumok kedélyeit

Épilogue

Téved, aki arra számít, hogy végszó gyanánt lehúzom majd a vizes lepedőt a nehéz előéletre visszapillantó Jumper kisteherautóról. Hiszen a dolgos külső mögött jó műszaki állapot, praktikum és jelentős teherbírás rejtőzik. Ennek megfelelően, amikor bepillantást nyertem a motortérbe, nyomát sem láttam olajfolyásnak vagy „izzadásnak”. Pedig biztosan nem az eladás előtt akarták kimosdatni, mivel az erőforrás vastag takarót gyűjtött magának az út porából. A guruló Bagaméri megint más tészta, mondhatni néhány patinát leszámítva pompás állapotnak örvend. Biztos vagyok benne, hogy a szende lánykorukban még Mirelite eszkimóval díszített, füstokádó, hűtős Barkas furgonnal közlekedő sofőrök számára megváltás lehetett volna ez a hidegvérű oroszlán. Siessen, aki ilyennel dolgozna, nehogy azt kelljen hallania, hogy a pisztácia kifogyott, csokoládé pedig nem is volt!

2017 Mercedes-Benz Actros 1842 GigaSpace: Gigantikus tér
Teszt

2017 Mercedes-Benz Actros 1842 GigaSpace: Gigantikus tér

Akárcsak az örökölt étkészlet, ez is éveken át szolgálhat még egy kis suvickolás után. Tágas fülke lapul a használt háromágú csillag mögött, így akár nemzetközisként is megállhatja a helyét vagy másodkézből származó fényűző belföldezőssé válhat.