Használt jármű vásárlása: Furgont vettünk

Így utólag könnyű is volt, meg nem is. Vagyis fordítva, a vadászat nem volt könnyű, de amikor megtaláltuk az igazit, minden ment, mint a karikacsapás.

Egyre több olyan munkánk adódott az utóbbi időben, amihez jól jött volna egy saját furgon. Ennek hiányában mindig béreltünk, egy régi jó ismerősöm, Balázs, akivel még együtt jártunk egyetemre, néhány éve indított egy vállalkozást, amely egy Ford Transit és egy autószállító tréler bérbeadásával foglalkozik. Tőle béreltük a Transitot, ami mindig tökéletesen működött, külföldi útjaink során is. De valahogy egy kicsit mindig idegenül éreztük benne magunkat, a fülke is lelakódott közben, szóval úgy éreztük eljött az idő a beruházásra. Legrégebbi kollégáimmal (Sanyi, és szintén Balázs), akikkel már inkább baráti, testvéri a kapcsolat, mindig külföldről, együtt hoztuk be a saját autóinkat, motorjainkat, így most sem volt kérdés, hogy először a mobile.de piacterén nézünk körül. Nem sok kritériumot tűztünk ki, legyen vonóhorog, tempomat, három ülés, legalább L2H2 méret, 150 000 kilométer alatti futásteljesítmény. Ja és ami még fontos szempont volt, négymillió+áfa a lélektani határ. Először a Transitok között kerestem, jók voltak az eddigi tapasztalatok, és Balázs szerint kis szervizigényű, valamint olcsó és jó az alkatrészellátás. Találtam is párat, beraktam a parkolóba, s elkezdtük felhívni az eladókat. Hamar kiderült, nem csak mi keresünk olcsó Transitot, a java már a telefonáláskor elkelt. Ami maradt, arról mindig kiderült valami turpisság, vagy a kereskedés ködösített, vagy közben a képen szúrtunk ki olyan hibát, ami miatt inkább töröltük. Az előbb nem említettem, de lehetőleg olyan furgont akartunk venni, ami törésmentes, s egy gazdája volt, szerencsés esetben valami kisvállalkozás. Ilyenkor sokkal jobban ellenőrizhető az előélet, nagyobb az esély, hogy vezetett a szervizkönyv és lelkiismeretesen szervizelték is a járművet.

Szóval a mobile.de virtuális parkolójában hetente cserélődött a Transit-állomány, kicsit már untam is, úgyhogy tágítottam a kört. Bármi jöhetett, ha a kritériumoknak megfelelt. Most, cikkíráskor kíváncsiságból újra beütöttem minden adatot a keresőbe, s mindössze 82 találatot adott. Szóval nem is olyan könnyű Európában sem normális furgont találni, mert ebből persze a java kiesik, ha tüzetesen megnézzük a hirdetést. Rá kellett jönnünk, hogy most már a mobile.de sem az, ami régen volt, sok a szélhámos, nagyon oda kell figyelni.

A bejelölt árkategóriába lelakott, mindenhol rozsdásodó Sprinterek, s számolatlan Opel, Renault, Peugeot esett. A Mercedes-Benz furgonok képeit megnézve hamar elvetettük, mint lehetséges jelöltet. Ugyanis nem azért rozsdásodtak, mert szakszerűtlenül javították törés után, hanem alapból. Az élek, a küszöbök, az illesztések. Márpedig mi nem akartunk a vásárlás után rákölteni egy vagyont. A többi kiválasztott között volt néhány ígéretes, de vagy a holland határ környékén voltak, s ilyen hosszú utat nem akartunk kockáztatni, vagy drágábbak voltak a limitnél.

A nagy keresgélés közben feldobta nekem a Facebook, hogy egyik ismerős árulja a saját céges Transitját. Az egyetlen probléma a 285 ezer hajtott kilométer, de Zsolt személye nekem garanciát jelentett, meg az is, hogy a cég profilja kerti rattanbútorok értékesítése, úgyhogy felhívtam. Zsolt nagyon jókat mondott a telefonba, ezért másnap már ki is ugrottunk Biatorbágyra megnézni az autót. A nettó indulóára 4,3 millió volt, s első pillantásra bele is szerettünk. Kulturált fülke és raktér, egészséges hang, hibátlan futás, fékezés. Aztán Balázs észrevette, hogy belülről nedves a jobb hátsó lámpa, s ha már itt tartottunk, leellenőriztük a világítást, az egész jobboldal (elöl-hátul) halott. Kinyitottuk a motorteret is, senki meg nem mondta volna ezt a futásteljesítményt, száraz és tiszta volt az egész. Ugyanakkor nyári gumi volt rajta és hiányzott a vonóhorog, ami jelentős tétel még. Zsolt nem nagyon akart engedni az árból, azt mondta négymillió a vége, mi pedig eljöttünk. Azért a hirdetés életét még követtem, végül két hónappal később 3 290 000+áfa árral vették le.

Viszont mi lenne, ha megnéznénk az itthoni választékot? A használtauto.hu keresőjébe is beütöttük a kritériumokat, pontosan kilenc találatot adott. Hú, az nem túl nagy, na mindegy, nézzük milyenek. Végül négyet tettem a parkolóba. Egy budapesti Transitot 125 ezer kilométerrel, 4,33 millió nettóért, egy fehérvári, a hirdetés szerint sérülésmentes Peugeot Boxert 3,99 millióért 77 000 kilométerrel a Sturcz Kft-nél. Szintén egy Peugeot Boxert első tulajdonostól Jászberényben, 71 000 kilométerrel és egy békéscsabai piros Transitot műhelyberendezéssel. Ez utóbbival kezdtem, egy szép szombati napon. Igazság szerint négy szinte egyforma Fordot árultak, de mire el tudtam menni, már csak kettő volt a telephelyen, 4,6-4,7 milliós nettó áron. Mindkettő olyan volt, mint ami a leírásban szerepelt, csak épp mindkettőnél valami hibádzott nekem. Az egyiken lefutott nyári gumi volt, és valami csavarfuratok ásítottak az ajtón rozsdagócként. A másik meg a drágább volt értelemszerűen, négyévszakos új gumikkal, ja és vonóhorog egyiken sem volt. Kérdeztem mi lehetne a végső ár, a fiatalember nem akart nagyon engedni (50 000 Ft) érthető módon, hiszen kettő már elment a flottából, és ezek is várhatóan gazdára találnak. Elengedtem, nem akartam annyit költeni, két héten belül le is került a hirdetés. Következett Székesfehérvár, a hirdetés alapján csodát kellett volna látnom. Volna. Alapjaiban személyautókkal foglalkozó kereskedés, úgyhogy a furgont valahonnan hátulról hozta előre az értékesítő. Elég volt ránézni, egy ép elem nem volt rajta. Kérdeztem tőle, hogy miért hirdetik sérülésmentesnek, azt válaszolta, hogy hát nem volt törve. Láttam, hogy nem érdemes vitatkozni, a hab a tortán a raktér. Érdekes módon vadonatúj burkolat volt a padlón és a fülkefalon, de alá- és mögé nézve látszott, hogy az is pont olyan, mint a karosszéria kívülről, rommá horpadva, rohadva. A legszebb, hogy pont az elé az oldalsó belső burkolat elé raktak egy papírdobozt, amelyik be volt szakadva. Eléggé elkeseredtem.

Már csak két autó volt a „hahus” parkolóban, felhívtam a budapesti Fordost. Megbeszéltünk egy találkozót, a hirdetésben szereplő címre. A Waze a XVI. kerületi Polgármesteri Hivatal mellé vitt, na ott már gyanús volt, hívtam az embert újra, azt mondta, menjünk Kistarcsára, ott van a telep, de még neki is kell idő, majd egy óra múlva lesz ott. Ekkor újra eszembe jutott, miért is vásárolunk mi mindig külföldön Balázzsal. Meg az is, hogy engem ugyan nem, de mást be tudnak palizni, mert egy idő után lekerülnek ezek a hirdetések is.

Maradt a jászberényi Peugeot, egy városszéli ipari területen. A kereskedés közepén egy szép új nagy pavilon, autókozmetika, mellette fedett rész az érdekesebb autóknak, másik oldalon tágas, kulturált iroda, mögötte rendezetten a kínálat. Egyből kitűnt a tömegből kiválasztottunk, így megindultunk felé, az értékesítő kolléga (mint később kiderült, a cégtulajdonos, Viktor) kicsit később ért utol a kulcsokkal. Az autó rögtön beindult hideg motorral, kiálltunk a placcra, hogy körbenézhessük. A fülke egyértelműen bizonyította a leírt 71 000 kilométert és az egy tulajdonost, nem volt kiülve az ülés, szépek voltak a kárpitok, kopásnak alig volt nyoma. Kérdeztük, hogy lehet ilyen kevés kilométer egy majdnem hétéves furgonban, kiderült, hogy egy nagy mezőgazdasági vállalkozó ételhordó autója volt és ott, Jászberény közelében használták. Végignéztük a karosszériát, törésmentes volt, eredeti festés mindenhol, kisebb felületi lepattogásokat találtunk csak és egy nagyobb, elsőre érthetetlen jelenséget. A tolóajtó alsó sínje alatt az egész felület végig rozsdás volt. Megijedtünk. Megdörzsöltem, de szerencsére a rozsda csak felületi volt, nem szakadt át a lemez, de még csak nem is vékonyodott el. Aztán Balázs kisakkozta a lehetséges történetet, a küszöb kapott egy nagyobb horzsolást, amitől ugyan az alvázvédő réteg és a festék nem jött le (szerencsére nem éles tárgy okozhatta), de behorpadt, a gumidugó pedig kiesett belőle. Ezen a lyukon juthatott víz a küszöbbe, az némi rozsdás lét eredményezett, s az találhatott utat a sín alatti felületre. Ettől eltekintve a raktér sem volt nagyon lelakva, egyszóval teljesen korrekt hirdetés után teljesen korrekt autót találtunk. A küszöbsérülésről is beszéltünk már előzetesen telefonon, úgyhogy nem ért váratlanul. Azt éreztük, amit eddig egyik megnézett autónál sem. A bizalmat, a megbízhatóságot, s az első pár mondat után a szimpátiát. Ebben a pillanatban már tudtam, hogy ez a mi autónk, bár Viktor mondta, hogy nyugodtan vigyük ki az útra, menjünk vele, ő nem jön, dolga van. Mentünk pár kilométert, de már az első méterek után egyértelmű volt, hogy műszakilag hibátlan a Boxer. Visszagurultunk, Viktor beinvitált a meleg irodába, kávéval, ásványvízzel kínált, némi poénkodás után az egyetlen lehetséges aduval jöttünk elő, mint alkupozíció, a küszöbbel. Én 3 800 000 nettót kínáltam, Viktor megmosolyogta, azt mondta, ezzel az ajánlattal fel sem hívja a tulajt. Mondtam, jó akkor te jössz. Végül a teljesen reális 4,0 millió plusz áfában maradtunk, ráadásul ígéretet kaptunk a teljes papírmunka elintézésére, sőt egy vonóhorog felszerelésére is. Kezet ráztunk, eljöttünk, másnap pedig elutaltuk a vételárat. Viktor hívott, hogy elkezdte intézni a vonóhorgot, talált egyet az Unixnál 200 ezer plusz áfáért és talált egy olcsóbbat, de ugyanazon paraméterekkel nettó 100 ezer körüli áron. Ez utóbbit választottuk, majd két hét múlva mehettünk a vonóhorgos, átírt Boxerünkért.

Azóta már mentünk vele körülbelül ezer kilométert, az átlagfogyasztása 7,1 liter körül jár száz kilométerenként. Hihetetlenül élvezzük az újszerű kabint, a kihangosítós rádiót, a zörejmentes, finom járást és a tempomatot. Most, hogy jön a melegebb idő, a Boxer megy a szépészeti műtétre, Balázs apukája megszünteti és lekezeli a rozsdásodást, utána pedig hadra fogjuk.

Még egy apróságnak tűnő, de szerintem nagyon fontos adalékot hagytam a végére. A legelső alkalommal, amikor kipróbáltuk az autót, feltűnt, hogy majdnem tele van a 90 literes gázolajtartály. Balázzsal még viccelődtünk is, hogy biztos az átadásnál már majdnem üres lesz, eddigi tapasztalataink szerint mindig negyed alatti jelzéssel adják át a megvásárolt használt autókat. Aztán el is felejtettük ezt a momentumot. Csak akkor akadt meg a szemem a változatlan szintet mutató kijelzőn, miután átvettem és már hazafelé mentem. Láss csodát, a legjobb helyről, a legjobb eladótól vásároltunk, és nem külföldön, hanem itthon. Köszönjük, Viktor!