Hirdetés:

Ki mint használja övét, úgy viselkedik az úton. A témát körüljáró tanulmány egy másik meghökkentő következtetésre is jutott: bizonyítottan felülreprezentáltak a biztonsági övet nem viselők a közlekedési balesetek halálos áldozatai között.

Miként függ össze ez a két dolog? Úgy, hogy mindannyian különböző módon közelítünk a kérdéshez, hogy bekötjük-e a biztonsági övet, és hogy ezt mennyire követeljük meg a járműben utazóktól. Biztonságtudatosság! Találó kifejezés arra, hogy a helyes döntés gyakorisága – például az övviseléssel kapcsolatban – hogyan viszonyul a veszélyhelyzetek megítéléséhez. Veszélyes-e például az, ha nem (mindig) kötjük be a biztonsági övet? A vezetők egyik típusa szinte soha vagy csak ritkán hoz jó döntést, velük szemben állnak az általában és mindig jó döntéshozók. Másik kritérium a veszélyhelyzetek megítélése – itt is gondolhatunk az övhasználatra is –. Azaz adott egy forgalmi szituáció, és arra az egyik reakció az, hogy az veszélyes, sőt nagyon veszélyes. Mások ezt pont fordítva gondolják ugyanerről, biztonságosnak vagy legfeljebb nem annyira veszélyesnek minősítik. Így születik négy kategória, amely jól leírja a járművezetői társadalmat. A felmérés szerint azért messze a tudatos és biztonságos vezetők vannak a legtöbben és hozzájuk csatlakozik egy kisebb, nem tudatos, de azért mégis csak biztonságos vezetői csoport. Sajnos aggasztóan sok a tudatosan kockáztató. Félelmetesen népes a talán legveszélyesebb társulat, a nem tudatos és nem biztonságos vezetőké. Ezt mindannyian láthatjuk saját szemünkkel nap mint nap. Leginkább ők azok, akikhez el kellene juttatni az információt, hogy mennyire fontos például a biztonsági öv használata. És persze mindenkihez szól a kampány – legyen ez már alapvető, akárcsak a repülőn. Mindig legyen legalább egy ember az autóban is, aki mint az utaskísérő, ellenőrzi is ezt. Ennek ösztönzésére tesz most újabb kísérletet az ORFK-Országos Balesetmegelőzési Bizottság, és ehhez a Partnerség a Közlekedésbiztonságért Egyesület tanulmányát is felhasználja.

Ha megkérdezik a személygépkocsi-vezetőket, akkor önbevallásuk szerint autópályán és az első üléseken 97,8 százalék, lakott területen kívüli főúton 97,1% az övet szabályosan becsatolók aránya. A személyes vallomások alapján még lakott területen is csak 89,5 százalékra esik vissza. A hátsó ülésen utazók esetében 82,5, 77,9 és 63,3 százalék ugyanez az adatsor. Ehhez képest a valóság lehangoló. Erre egy új uniós szabvány alapján 2022-ben Magyarországon végzett kutatás mutat rá. Az összesített adatok útpreferencia nélkül: sofőr 88,5%, első utas 87,3% és hátsó utas 57,1%. Különösen a hátsó üléseken ülők esetében siralmas az eredmény, szinte minden második utas védtelen egy balesetnél. Gond van a gyermekbiztonsági rendszer helyes használatával is. Megjegyzi a tanulmány, hogy a kishaszonjárművek vezetői esetében csak 63,9%, az átlagos övviselési arány! Ez hihetetlen, én szégyellem magam!

A 2017–2021 közötti magyarországi személyi sérüléses balesetek összesített adatai figyelmeztetőek: 4,2-szer nagyobb valószínűséggel haltak meg a nem bekötött járművezetők. Az övet nem használó első utasok 3,6-szer nagyobb kockázattal néztek szembe, és közel nyolcszorossal a hátsó ülésen szabálytalanul utazók. A következtetés egyértelmű. Ha 2020-ban és 2021-ben is 10 százalékkal nagyobb lett volna minden üléspozícióban a biztonsági öv viselésének aránya, akkor 45, illetve 65 halálesetet elkerülhettek volna. Figyeljünk már oda, nem lehetünk közönyösek, talán holnap éppen egy barátunk, szerettünk lehet az áldozat. Tegyen mindenki a környezetében azért, hogy az áldozatok számát az övhasználat észszerűségének a köztudatba emelésével csökkentsük. A magunk eszközeivel mi is beállunk a sorba, s jelképesen bekopogunk a kishaszonjárművek vezetőoldali ablakán:

– Helló! Elvileg te profi vagy, mutass példát!

Írásunk az ORFK-OBB együttműködésével készült: Országos Balesetmegelőzési Bizottság

Előző cikkHidrogénezett, mégsem szőke!
Következő cikkPozitív tendenciák, de nem lehet hátradőlni…
Már az óvodában is törött kisautó lehetett volna a jelem. De oda nem jártam, viszont apám ZISZ teherautójában gyakran imitáltam a vezetést. Közlekedésmérnökként érkeztem a szakmába, a Hungarocamionhoz. Az itt megismert balesetelemzés mitikus világa elcsábított, szakmérnöki diplomával 30 éve igazságügyi műszaki szakértő vagyok. Az utóbbi két évtizedben európai zsűrik tagjaként részt vehetek az év autóbusza, teherautója és kishaszonjárműve kiválasztásában.