Idén tizedik alkalommal rendezték meg a közlekedési kultúra napját, amellyel az udvarias és biztonságos közlekedést ünnepeljük. A kezdeményezés megálmodójával, Bíró Józseffel beszélgettünk arról, hogyan lehetne minden nap a kulturált közlekedés napja.
Rolling Tons: Honnan ered a kezdeményezés ötlete?
Bíró József: Közlekedésbiztonsági ötletpályázatot írt ki 2013-ban a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara és a közlekedési szaktárca a közlekedésbiztonság ügyének felpezsdítésére. Végül az én pályaművem nyert, amiben három javaslatot tettem. Először is, hogy szólítsuk meg a fiatalokat. Ők ugyanis az érettségi előtti ötven órás kötelező kulturális közösségi szolgálatot a közlekedésbiztonság keretin belül is eltölthetnék. Ezek a 17-18 évesek kaphatnának egy felkészítő oktatást a témából, ezután a híd szerepét tölthetnék be a felnőtt szakemberek és a gyermekek között. Egyúttal nagykövetei is lehetnének a közlekedésbiztonság ügyének a saját korosztályukban. A másik javaslatom az volt, hogy vonjuk be jobban az önkormányzatokat is, hiszen Magyarországon az úthálózat nagyobb részét – 180 000 kilométer közutat – a helyi önkormányzatok tartják fenn és üzemeltetik. A cél tehát az volt, hogy csináljunk egy önkormányzati pályázatot, amely három pillérre épül: statisztika mutatók alapján a közlekedésbiztonság problémáinak, eredményeinek felmérése és tudatosítása, az útkezelői feladatok ellátása, illetve egy kreatív pillér, amiben az adott önkormányzat azt foglalja össze, hogy mivel kívánja a településén élők közlekedésbiztonságát segíteni. A harmadik ötletem pedig az volt, hogy szólítsuk meg az egész közlekedő társadalmat és legyen egy napja a közlekedési kultúrának. Ez ráirányítja a figyelmet a közeledés szépségére, fontosságára – és igyekszik eljuttatni ezt az üzenetet gyakorlatilag mindenkihez. Magyarországon az emberek naponta átlagosan egy órát töltenek közeledéssel, tehát ez azt jelenti, hogy naponta nyolcmillió órát töltünk a közlekedésben, ami egy brutálisan nagy szám. Több millió ember, több millió járművel közlekedik csak itthon. Tíz év alatt mintegy egymillióval nőtt a személygépkocsik száma hazánkban, így a gépjárművek száma mára már elérte az 5,1 milliót. Ehhez a számhoz még hozzáadhatunk pár millió kerékpárt, illetve most már a mikromobilitás keretében a rollereket is. Tehát a több mint kilencmillió magyarnak van közel kilencmillió közeledési eszköze, ami egy alapvető kérdést vet fel: hogyan lehet biztonságosan közelednie a különböző sebességű járműveknek, sötétben vagy világosban nap mint nap? Csak úgy, ha kulturáltan tesszük!
RT: Mit jelent pontosan a közlekedési kultúra kifejezés?
BJ: Minden, ami a közlekedéssel összefügg az a kultúránk, a közlekedési kultúránk része is egyben. Az egymásra odafigyelő, partnerségen alapuló magatartásformák, udvarias viselkedésminták és attitűdök összessége. Ám a közlekedési kultúra nem cél, hanem eszköz a társadalmi közfigyelem megszerzésére, az értelmetlen balesetek elkerülésére, a közlekedés jobb kedvű megélésére. Valamint annak a csodának a megtapasztalására, hogy egyáltalán ennyi módon, ennyi féle eszközzel közlekedhetünk levegőben, földön, vízen. Ahhoz képest, hogy néhány száz évvel ezelőtt még kis túlzással csak gyalogolni tudtunk, elképesztő csoda, hogy most akár 60-70-80 féle közlekedési mód közül is választhatunk. Valahol ezt a csodát szeretnénk bemutatni az embereknek. Azt, hogy képesek legyünk rácsodálkozni mondjuk egy hídra, ami összeköt embereket, népeket, tájakat és kultúrákat. De ugyanúgy igaz ez a körforgalmakra is. Egy négyágú körforgalom mindössze nyolc konfliktuspontot rejt, míg egy hagyományos négyágú csomópontban ezzel ellentétben harminckettő van! Éppen ebből adódóan találtuk ki, hogy legyenek olyan pályázatok, mint az év hídja, körforgalma, kerékpárútja, közlekedésbiztonsági fotója és közlekedési kiadványa, hogy ezeket ki tudjuk vinni a fényre és megmutatni az embereknek.
RT: Egy korábbi interjúban azt mondta „a figyelemfelhívás mellett ez a nap a közlekedésben dolgozók megünnepléséről, a feléjük irányuló tiszteletről is szól”.
BJ: Igen. A rendezvény célja, hogy ez legyen a közlekedők és a közlekedésben munkálkodók ünnepnapja is egyben. Ők tartják mozgásban az országot. Ők azok az elhivatott közlekedési szakemberek, akik időt és fáradságot nem kímélve, szakmájukat hivatásnak tekintve végzik a munkájukat, hogy a társadalom számára a közlekedési eszközök és infrastruktúrák rendelkezésre álljanak.
RT: Hogy fejlődött a kezdeményezés az elmúlt tíz évben?
BJ: Az első évben tizenöt szervezet csatlakozott az eseményünkhöz országszerte, ami a közúti közlekedésbiztonságra fókuszált, hiszen ott történik a legtöbb baleset. A további években nyitottuk a fókuszt. Ugyan a legtöbb rendezvény ma is a közúti közlekedés és közlekedésbiztonság témája köré fonódik, de ma már az úton, sínen, vízen, levegőben is igyekszünk a biztonságtudatos és környezettudatos közösségi közlekedési kultúra formálásában részt venni. Ugyanannak az embernek ugyanazt a tudatát kell formálni, hogy biztonságtudatos legyen, bármilyen módon is közlekedik. Azért, hogy környezettudatos legyen, hogy a közlekedési eszközének megválasztása során már törekedjen arra, hogy a legkisebb ökológiai lábnyomot hagyja maga után. Illetve azért, hogy a közösségi közlekedésben, ahol naponta milliók vesznek részt, ott pedig legyünk egymásra tekintettel. Legyen kellemesebb a közlekedés az egymásra figyelésünk jóvoltából. A tavalyi évben már több mint száz partnerünk volt, sikerült megmozdítani az ország egy jelentősebb részét. Idei szlogenünk pedig az, hogy kulturált közlekedést minden napra!
RT: Mik a jövőbeli célok a közlekedési kultúra napjával kapcsolatban?
BJ: A célom és vágyam, amelyet nem tartok elérhetetlennek, hogy legyen ez nemzetközi nap és legyen május 11. a közlekedési kultúra világnapja. Hiszem, hogy van létjogosultsága, ugyanis ez egyértelműen hasznos a társadalom számára a bolygó minden pontján, és egy ilyen kezdeményezés megsokszorozhatja a témára irányuló figyelmet. Jól sugallja ezt a törekvést az idei rendezvényünk szlogenje is, hogy minden nap a kulturált közlekedésé legyen.
Írásunk az ORFK-OBB együttműködésével készült: Országos Balesetmegelőzési Bizottság
Haszonjárművek baleseti statisztikái: Egy pillanat műve
Visszafordíthatatlan károkat okoznak a halálos közúti balesetek világszerte. A legfrissebb uniós statisztikák szerint a többségük kedvező látási viszonyok közepette, országúton és még csak nem is kereszteződések sűrűjében következik be.
A motorosszezon kezdetén: Szempillantás alatt
Előbújnak a virágok a földből és a garázsok mélyéről a motorkerékpárok is a nap melengető sugarainak hatására. Eszteri Dávid, a Safety Hungary vezetéstechnikai instruktora segített összefoglalni a haszonjárművek és a motorok veszélyes interakcióit.
Gyalogos- és kerékpáros-balesetek: Figyeljünk a védtelenekre!
Berzai Zsolt rendőr alezredes, az ORFK-Országos Balesetmegelőzési Bizottság (ORFK-OBB) főtitkára a gyalogos- és kerékpáros-közlekedés biztonságának alakulásáról számol be. Haszonjárművel lakott területen közlekedve bizony egy pillanatra sem lankadhat figyelmünk!
Gyalogosok a sötétben: Jól látható, hogy nem látható
Bár egyre gyarapodnak a napsütéses órák, továbbra is fokozott veszélyt jelentenek a gyalogos-átkelőhelyek. Járművezetőként időben észre kell vennünk, ha nehezen belátható helyhez közeledünk. Lassítsunk, nézzünk körül – előzzük meg a bajt!
Roadpol összehangolt közúti ellenőrzések: Tényleg csak a büntetésre mennek?
Ha létezik örökös ellentét, akkor a sofőr-rendőr reláció egészen biztosan egyfajta szimbóluma lehetne ennek az áru- és személyszállítás világában. Testközelből néztük meg, hogyan realizálódik ez a viszony 2023 őszén az út mentén.
Százéves a Kienzle és VDO tachográf: Menetelő írnok
Természetesen nem az egy négyzetméterre eső faragatlan tuskók feljegyzésére szolgál a tachográf, hiszen az a haszonjárművek menetíró készüléke. Hogyan vált ez az egykor papírkorongra körmölő, mechanikus mérőműszer digitálisan intelligenssé?
