Sose ítélj első látásra! Habár egy csehszlovák porszívónak is becsületére válna a fantáziadús ETP3 elnevezés, mi több, korosodó japánnak tűnik a BYD elektromos kishaszonjárműve, innovatív akkumulátortechnológiájával sokkal modernebb náluk.
Beismerem, az ETP3 láttán én is a Nissan e-NV200 furgonra asszociáltam. Azonban az importőr munkatársai gyorsan megnyugtattak, hogy az elektromos járművek egyik legnagyobb gyártójának legfeljebb ihletre lehetett szüksége, nem a tervrajzokra. Hogyan is tehetnék olyan magasztos szlogennel, mint a „Build Your Dreams“, azaz építsd az álmaidat! Legalábbis az utólag kitalált hivatalos magyarázat szerint, ugyanis a konszern alapítója, Vang Csuan-fu szerint eredetileg szó sem volt ilyenről. Nem volt jelentés a betűk mögött, ám még maga Vang is viccel azzal, hogy a „Bring Your Dollars“ rövidítése. Azonban egyre kevésbé akad okunk mosolyogni a kínai járműveken. Habár még mindig előfordulnak hunyorogva ellesett, suta vagy kiforratlan részletek, biztosak lehetünk benne, hogy ezeket nagyon gyorsan orvosolni fogják. Félelmetes fejlődési ütemet diktálnak a mosoly országában. A BYD ETP3 számára enyhítő körülmény, hogy nem mai csirke, 2015-ben mutatták be az egy évvel korábban prezentált benzinmotoros és hibrid BYD M3 platformján. Persze annak ellenére, hogy nem látszik, azóta számos fejlesztést eszközöltek rajta.
Külcsíny
Nem elírás, hiszen a kedves, de elavult külső megtévesztő lehet mindazok számára, akik nem próbálják ki, milyen értékeket rejt belül a kis BYD. Első látásra semmilyet, ugyanis bepattanva azonnal elfogott a nosztalgia. Előjöttek gimnáziumi éveim élvezetes művészettörténet órái. Az ETP3 egy egész szemeszterre elegendő tananyagot biztosított volna, mivel eklektikusan keverednek benne a különböző korok, stílusok és felületek. De fátylat rá, egy haszonjárműnél nem ez a fontos, hanem a használati érték. Abból pedig bőséggel jutott a kis kínainak.
Dicséretes, hogy a kétoldali tolóajtó nem feláras, hátulra viszont jó volna egy kétszárnyú opció is
A 705 kilogrammal terhelhető, 3,5 köbméteres raktér simán elnyel két EUR-raklapot, ráadásul három oldalról is hozzáférhető, mert a BYD a két tolóajtóval sem fukarkodott. Hátulról viszont nem örül annyira az emelővillás targoncák közeledésének, hiszen a felfelé nyíló ajtó korlátozó tényező. Az alumíniumborítású padló robusztus benyomást kelt, de a kis tömegű tárgyak könnyebben megcsúsznak rajta, mint a hálós cekkerével hazafelé tartó Bözsi néni ónos esőben.
Kompakt méretei 3,5 köbméteres rakteret rejtegetnek. Pompás fordulékonysága miatt a szűk belvárosi utcákban érzi magát otthon a BYD
A fülkében nincs sok kényeztetés, ez még egy hamisítatlan, régi vágású munkaautó. A hatékony légkondicionáló berendezésen kívül fűthetőek az ülések is, amihez a kánikulában nem fűlött a fogam, de kipróbáltam és működik. Blokkolásgátló és menetstabilizáló berendezés segít kikerülni az akadályokat. A két légzsák pedig akkor hasznos, ha mindez nem sikerült. Akad tolatókamera is, azonban az olyan úri huncutságokat, mint a sebességszabályzó, hiába keressük. Nem csak az adaptívot, hanem semmilyet sem fogunk találni. Cserébe az egyszerű és átlátható információs és szórakoztató rendszer könnyedén szót értett az érintőképernyősömmel. Hát persze, hiszen földiek! Ennek megfelelően a telefonálás is zökkenőmentesen alakult, mindkét fél tisztán és érthetően hallotta a másikat. Gyengélkedő mobilomat, nem „turbó” sebességgel, de mindkét USB csatlakozó tempósan töltötte. A középkonzol alsó tálcája elé helyezték a raktérvilágítás kapcsolóját, ami leginkább akkor praktikus, amikor fényéhes cserepes virágot szállítunk. Ugyanis kizárólag zárt ajtók mögött lehet rá szükség, nyitottaknál amúgy is világít a LED mennyezeti lámpa.
A légkondicionáló berendezés monokróm kijelzője alig látható nappal. A karakterek pedig olyan kicsik, hogy vezetés közben röviden rápillantva csupán a hosszúfarkú törpesólyomnak lenne elég az információgyűjtéshez. Mivel csak a jómadarak kaphatnak jogosítványt, figyelmünket hosszú időre leköti a klíma silabizálása. Pedig a manapság megszokottnál nagyobb szükségünk van rá, hogy szemünket a pályán tartsuk, hiszen semmilyen vezetői segédrendszer sem tart bennünket a sávban vagy kellő távolságban az előttünk haladók hátsó fertályától.
Hszian felé
Csúszós és lapos szögben áll a kormánykerék, mi több, csupán nagyon szűk határokon belül állítható, ráadásul akkor is a rossz irányba. Pedig eleve nehéz megtalálni a kényelmes vezetési pozíciót. Vagy a pedálok vannak ideális távolságban vagy a kormánykerék. Utóbbit pőreség lenne sportosnak nevezni, habár nem kell reménytelenül sokat tekergetni. Mégis hasonló pozíciót kell felvennünk, mint egy KamAZ volánja mögött, felsőtesttel is le kell követnünk a fordulatokat. Az ülésmagasság sem állítható, de a sovány, langaléta építésmód miatt úgyis elég magasan ülünk ahhoz, hogy előrelátóan vezethessünk. Viszont naplementével szemben nem érdemes autózni, mivel teljesen a szélvédőre hajtva lekókad a napellenző. Ilyenkor persze kevesebbet látunk a kelleténél. Annál többet a nagy és motoros mozgatású, külső visszapillantó tükrökben. Kár, hogy a bal oldali zavaróan vibrált. A hátsó ablakon keresztül az átlagos magasságú európai ember nem lát hátra a forgalomra, csupán a kocsi mögötti kis távolságot fürkészheti. Viszont ami ennél sokkal zavaróbb, hogy a raktérelválasztó fal ablakáról a visszapillantó tükörbe tükröződnek a szembejövő autók, ami olybá tűnhet, mintha balról előznének bennünket. Idővel biztosan megszokható, mondjuk nekem egy hét alatt sem sikerült. Pedig nem érheti szó a ház elejét, kifejezetten jó a BYD összeszerelési minősége. Csupán a villanyautós csendessége okán hallható a műanyagok enyhe nyöszörgése. Viszont további hangforrás lehet az elszabadult vonószem, háromszög, valamint a pótkereket helyettesítő kompresszor és defektjavító folyadék is, mivel azok az anyósülés alá beszórva „tárolhatók”, semmi sem rögzíti őket.
Keskenysége ellenére még forszírozott kanyarokban is stabil marad a BYD. Érzésre a fenekét dobná ki először. Az első Kleber Transpro és hátsó Linglong Crosswind HP gumiabroncsok megfelelően tapadnak, de hirtelen gyorsításnál néha az erő diadalmaskodik. Ez terhelés nélkül nem meglepő, hiszen kis sebességről a száz kilowattos villanymotor 180 newtonméteres forgatónyomatéka is robbanékonynak hat. Határozott gyorsításkor enyhe remegés érezhető a hajtáslánc felől. Annyira merev az elöl MacPherson-rendszerű csavarrugós, hátul merevtengelyes, laprugós felfüggesztés, hogy ilyenkor nagyobb úthibára hajtva tisztességesen megcsikorgatja az abroncsokat a BYD. Egyértelműen rakományra vár a kemény rugózás, mivel üresen nem ráz, hanem irgalmatlanul ráz az ETP3. Két kör az anyósülésen, azoknál is beindítja a szülést, akik korábban teherbe sem estek.
Küszködve ugyan, de elsőkerék-hajtása ellenére megmászta a kedvenc murvás meredélyemet. A BYD húszszázalékos emelkedővel is megbirkózik, ha az útfelület tapadása megfelelő. Lefelé jövet sem kell a rózsafűzért morzsolgatnunk, mivel a négy tárcsával operáló fékrendszer jól adagolható és harapós. A rekuperáció erőssége, nem drámai skálán, de két fokozatban állítható. No, nem menetközben, hanem a bugyuta menü bugyraiban, ráadásul kizárólag állóhelyzetben. Ehhez 2023-ban inkább nem fűznék semmit.
Ahová befér egy béka, oda nem biztos, hogy egy villástargonca is
Nagyon penge!
Úttörő pengeakkumulátora a legszélsőségesebb tortúrákat is hűvös közönnyel viseli. Szó szerint, ugyanis hétköznapi társainál lényegesen kisebb eséllyel gyullad ki, ráadásul ötven százalékkal jobb helykihasználással rendelkezik, mint a hagyományos kialakítású lítium-vas-foszfát (LiFePO4) akkumulátorok. Robusztussága ellenére folyadékhűtéssel és fűtéssel tartják optimális hőmérsékleten, hogy szélsőséges éghajlat mellett is megbízhatóan működhessen. Egyenárammal ötven, váltóárammal pedig 6,6 kilowattórával töltekezhet. Az elsővel fél, a másodikkal 5,5 óra alatt húszról száz százalékra etethető a 44,9 kilowattórás akkumulátorcsomag. Megkönnyíti a műveletet, hogy a töltőcsatlakozó a BYD képzeletbeli hűtőrácsának közepén terpeszkedik, így bármelyik oldali töltőoszlophoz beállhatunk, feltéve, ha mindezt orral tesszük. Nálam, kombinált üzemmódban 280 kilométer körül alakult a hatótáv, amit az ETP3 mindig pontosan megjósolt. Kis odafigyeléssel simán teljesíthető a háromszázas rádiusz is. Az idei nyár egyik legmelegebb napján próbáltam gyorstölteni a kis kínai akkumulátorait. Persze, hogy nem ment elsőre, csak a sokadik próbálkozásra sikerült. Addigra viszont már kanásztáncot jártam a Plugee töltői és kábelei között. Lehet, a kivételes kánikula tehetett róla, de sem a Type 2, sem pedig a CCS csatlakozó nem működött. Fáradhatatlan próbálkozásaimra azt írta ki, hogy probléma van a járművel. Aláírom, hogy kell néha az ember életébe egy kis izgalom, ami serkenti a vérnyomást és fokozza az éberséget, de ezúttal ezt szívesen kiváltottam volna egy csésze, gőzölgő feketével. Kizárólag a töltés közben is működő légkondicionáló berendezés mentett meg attól, hogy a Krakatau vulkán 1883-as kitörésének intenzitásával kapjak agyvérzést.
Kétfajta átlagfogyasztásról tájékoztat a fedélzeti porondmester. Sajnos egyik sem az, amire kíváncsiak vagyunk. Ennek ellenére mindig képben lehetünk arról, hogy a gyártás óta megtett, esetünkben bő hétezer kilométer átlagfogyasztása száz kilométerenként 19,6 kilowattóra. Az utolsó ötven kilométert is tudhatjuk, de ezen is csavartak egyet a kínaiak. A nullázást követően ugyanis a „végtelenből”, vagyis 99,9 kilowattóráról indul a fogyasztásunk és onnan fokozatosan csökkenve, a félszáz kilométert átlépve tudhatjuk meg a pontos értéket. Így elég gyakoriak az olyan pillanatok, amikor kizárólag Polgár Judit sakknagymester lenne képes megjósolni, hogy mennyi elektront étkezik a kis édes-savanyú furgonunk. Nagyra értékeltem az ETP3 fürgeségét és takarékosságát, ráadásul ezek együtt is érvényesülhetnek! Működő légkondicionálóval Zsámbékról Komáromig az autópályán 12,8 kilowattórás átlagfogyasztást mutatott a BYD! Ez olyan pompás érték, hogy alig akartam elhinni. Mondjuk az egybefüggő kamionsor miatt amúgy sem kívántam száguldozni és rendszeres előzésekkel stresszelni agg idegrendszeremet. Mivel a száz kilométer/órára korlátozott csúcssebességével a BYD alig gyorsabb, mint némely „meglepően” fürge nyerges szerelvény.
Erősárú
Habár formavilágában és néhol megoldásaiban is elavult az ETP3, a haszonjárműveknél nem eszik olyan forrón a kását. A praktikum, takarékosság és megbízhatóság többet nyom a latban, mint egy szemrevaló dizájnelem. Az első kettőben biztos vagyok, az utóbbi pedig majd idővel kiderül. Arra sokkal nehezebb magyarázatot találni, hogy az év eleje óta több lépcsőben eszközölt 4400 eurós árcsökkentés ellenére miért kerül ez a szerény kishaszonjármű még mindig nettó 30 500 euróba (11 837 828 forint). Amikor például a nagyságrendekkel modernebb Renault Kangoo Van E-Tech 100% electric csupán négyszázezer, a Citroën e-Berlingo pedig másfél millió forinttal drágább. Sőt, az Opel Combo-e Cargo már nettó 11,5 millió forintért hazagurítható! Ehhez jön még a franciák és nevében német lényegesen jobb értéktartása és szervizháttere. Sajnos a szimpátiám ellenére sem látom a BYD ETP3 fényes karrierjét hazánkban. Habár ezúttal elmarad a világ megváltása, biztos vagyok benne, hogy a következő generáció nagyon erős ellenfele lesz a konkurens kishaszonjárműveknek.
Renault Master menetpróba: Remek példa
Fél emberöltőnyit élt velünk a Renault Master előző nemzedéke, ez alatt a világ rengeteget változott. Alapjaiban megújulva viszi tovább elődei praktikumát, és a jól ismert, bevált dízelmotorok mellett végre valós villanymotoros alternatívát kínál.
MAN Lion's City 12 E LE: Különösen fontos személyeknek
Legutóbbi bajnokunk most alacsonybelépésű elővárosiként próbált szerencsét. Bár hátul elférne egy „rendes” híd is, megőrizte a belvárosiak portáltengelyét, és a normál padlószint alá sem zsúfoltak be több akkut. Tud akkor bármi újat mutatni?
Volkswagen ID.5 GTX: Népsportoló
Zwickauból, a Trabant szülővárosából származik. Mégsem kell bele negyvenes keveréket kotyvasztanunk, hiszen nem kétütemű, hanem elektromos. Sőt, a kékes füstöt eregető, harsány hengerpár helyett két villanymotor lesi hangtalanul talpunk rezdüléseit.
Ebusco 3.0 18m: Pillekönnyű sportbusz
Nem a hollandok találták fel a spanyolviaszkot, az alapjaiban újragondolt Ebusco már máshol is látott elvek alapján készült. Drága, ám rendkívül könnyű karbonelemekből építették, cserébe kevesebb akku kell bele és olcsóbban üzemeltethető.
Bus Euro Test 2024: Csendet kérünk!
Öt új, helyileg kibocsátásmentes városi, városközeli buszt tettünk próbára Csehországban, hogy megtaláljuk a legjobbat közöttük. Haladó szellemiségű hajtásláncok, modern filozófiák és légies könnyedség csaptak össze egymással. Ki lesz a bajnok?
Volkswagen Amarok PanAmericana V6 TDI 4Motion: Pánamerikai népautó
Nincs még egy jármű-kategória, amelyik ennél jobban tükrözi az amerikai életérzést, valamint a prérik zabolázatlan világát. Habár a japánok pickupok népszerűsége globálisan utolérhetetlen, a németek kifőzték saját platósukat.
