Renault Trucks T High 520 Evolution: A filmsztár

Három rövidfilmet forgatott szerkesztőségünk segítségével a Renault Trucks hazai képviselete a távolsági fuvarozásra kínált felfrissített T típusa bevezetési kampányának részeként. Az első két epizód a dicső múltat és jelent tárta elénk, míg a harmadikból végre megismerhettük az Evolution modelleket. A járványhelyzet kissé felborította a terveket, de végre hosszabb időre is eljutott hozzánk és a gyakorlatban is kipróbálhattuk a fejlesztéseket.

A száraz tényekkel nem foglalkoznék, hiszen az újdonságot már mi is bemutattuk, és a QR-kódon hivatkozott videóból is megismerhetők azok – most inkább a tapasztalataimat osztom meg. A képeken, és bevallom kicsit távolabbról is koromfeketének tűnt, pedig valójában sötétbarna metál vontató a Schwarzmüller teljes terheléssel ellátott tényleg fekete félpótkocsijával igazán impozáns látványt nyújtott a Renault Trucks biatorbágyi telephelyén. Ahogy felmásztunk a fülkébe, azonnal a sokat emlegetett kormánnyal kezdtük az ismerkedést. Az új kormányoszlop reteszelése a bal lábunknál levő taposógombbal oldható, s onnantól minden irányban különösen tág tartományban állítható könnyedén. Újabb taposás a gombon, s a kormánykerék máris rögzített állapotba kerül. Kiszálláshoz a volán vízszintes helyzetbe, szinte a műszerfal fölé tolható, még Bud Spencernek sem lenne útban.

A kormányoszlop burkolata, ami a padlótól indul, még mindig belóg kissé a sofőr lábai közé, ez az alacsonyabbaknak okozhat kényelmetlenséget. Ám 180 centiméter felett már eléggé hátratolható az ülés, így a burkolat sem zavaró, s van elég hely a lábak mozgatásához menet közben is. Az ülések is újak, erről mi csak annyit tudunk mondani, hogy nagyon könnyen és sokféleképpen állíthatók. A teszt alatt tökéletesen tették dolgukat, természetesen légrugósak, s a csillapításuk is szabályozható. A kényelmükre a Rolling Tons nehéz-teherautós fogyasztásmérő köre alatt nem panaszkodhattunk, de persze ez nem mérhető össze egy hamburgi kikötői fuvarral.

A motor már nem a kulcs elfordításával, hanem egy nyomógombbal kelthető életre. A két kijelző – a kormánykerék mögött, valamint a középkonzolon – minden fontos adatról tudósít. A vezető gombnyomással váltogathat a nézetek közül, attól függően, hogy neki mi a legfontosabb. Lenulláztam a fogyasztásjelzőt, ekkor derült ki, hogy tesztalanyunk igencsak nyers még, alig 100 kilométert futott. Ennek fényében nem vártam túl kedvező fogyasztási adatot, de erre majd a cikk végén visszatérünk. Egy fordítás a jobboldali bajuszkapcsolón, alias sebességváltókaron, s máris indulhattunk. A gázpedál lenyomásával oldott a rögzítőfék is, a szerelvény pedig lágyan meglódult a maga 40 tonnájával. A telephelyről kikanyarodva pár száz méter után rátértünk az M1-esre, ami ugye onnan, az M0 felhajtótól egyből emelkedővel várt bennünket. Itt még én „vezettem”, vagyis nyomtam a gázpedált. A 382 kilowatt (520 lóerő) teljesítményű és 2550 newtonméter csúcsnyomatékú motor nem sokat küszködött, hamar felértünk, onnan pedig már volt időm az Optivision beállítására. Bevallom, nagyon vártam már a domborzati viszonyokhoz igazodó sebességszabályzó új verzióját. Pofonegyszerűen aktiválható, utána már nincs szükségünk a lábunkra, teszi a dolgát. Szerencsékre hullámokban enyhébb kamionforgalom volt körülöttünk, így a Tatabányáig tartó jó kis dimbes-dombos vidéken minden erényét meg tudta mutatni nekünk.

A sebességet 85 kilométer/órára állítottuk, nem akartuk, hogy utolérjenek a hátul jövők vagy feltartsuk őket. Emelkedő előtt kicsit gyorsít, lendületet vesz, s amennyiben lehetséges, visszaváltás nélkül felkapaszkodik, még ha kicsit vissza is esik a sebesség a beállított érték alá. Aztán az emelkedő tetején kigurítja a szerelvényt, mintha kicsit megpihenne az előző mutatványtól. A lejtőn természetesen aktiválódik a motorfék, a sebesség pedig ilyenkor is az előre beállított mértékben lépi túl a rögzített tempót. A lejtő aljára érve visszaáll minden a rendes kerékvágásba, a sebesség is szép lassan lecsökken a kívánt 85 kilométer/órára. Kényelmes, ergonomikus, a sofőr nyugodtan fészkelődhet, változtathatja a testhelyzetét, mozgathatja a tagjait. S persze takarékos is, mert az elektronika sokkal precízebben tudja a motort és a váltót kezelni, mint bármelyikünk. A 12 fokozatú váltó nagyszerű partner volt a nyomatékos motorhoz, az egyszeres áttételű (2,31:1) hátsó híddal együtt mindig takarékos, kis fordulaton lehetett tartani a motort. A gyári számítások szerint a leghosszabb, közvetlen áttételű (1:1) fokozatban 1120 fordulat/perc tartozik a 90 kilométer/óra sebességhez.

Lébénynél letértünk az autópályáról, s elindultunk visszafelé az 1-es úton. A szűk bekötőutakon és kereszteződésekben is nagyszerűen irányítható és manőverezhető a felfrissített Evolution modell. A rettenetes állapotú útfelületen is biztonsággal haladtunk, csak a futóműveket és az abroncsokat sajnáltuk. Abda után visszatértünk az autópályára, s ebben az irányban érezhetően megnőtt a kamionforgalom. Persze most is az Optivision szakértelmére bíztuk magunkat, amely folyamatosan fékezett, gyorsított, ahogy a helyzet kívánta. Márpedig a szituáció az folyamatosan kívánta. A visszaút közel sem volt olyan kiegyensúlyozott, mint az odaút, ahol a saját tempónkat tarthattuk. Ekkor már folyamatosan és jelentősen ingadozott a sebességünk az előttünk haladókkal együtt. S akkor nézzük a fogyasztást. Az odaúton, mivel egyből emelkedővel kezdtünk, bizony jóval 30 liter/100 kilométer feletti adatot mutatott a műszer, ami csak szép lassan csökkent, de a fordulónál már 30 liter alatt járt a fogyasztás. Balázs kollégám bízott a technikában, arra tippelt, hogy mire visszaérünk, bent maradunk 30 liter alatt. Én szkeptikus voltam a nagy forgalom és az ingadozó sebesség miatt, de Balázsnak lett igaza. A telephelyre visszaérve 28,2 literes fogyasztást mutatott a műszer, ami egy nyers motortól, az erős forgalomban és a dimbes-dombos vidéken nem rossz eredmény.

A kezdeti bejáratás után minden bizonnyal csökken majd a jármű fogyasztása, megmutatkozik a hosszabb hídáttétel és az okosabb domborzatkövető által ígért fogyasztási előny. A részben felhasználói visszajelzések alapján született, a mindennapos kezelhetőséget kényelmesebbé tévő újdonságok viszont egyértelműen tapasztalható előrelépést jelentenek.