Régen, ha tönkrement valami, megjavítottuk, aztán beköszöntött a fogyasztói társadalom kora. Ez a „vedd, használd, dobd el” elvét ültette el a fejekben. Szerencsére változik ez a hozzáállás, remek példát mutat erre egy profitorientált vállalat.
Nem lehet elégszer ismételgetni: természeti erőforrásaink végesek! Ezt tartotta szem előtt a Renault Trucks, amikor az elhasználódott teherautók újrahasznosítására és az alkatrészeik újrafelhasználására egy 3000 négyzetméteres üzemet nyitott a lyoni gyára szívében. Az elmúlt öt évben a körkörös gazdaság mellett tették le a voksukat, és olyan haladó megközelítést alkalmaztak, amely a teherautók élettartamát jelentősen megnöveli. Ennek az első lépése a felújítás, amikor a használt tehergépjárműveket modernebb megoldásokkal frissítik fel, és azok ismét munkába állhatnak. A második lépés az átalakítás, itt már jelentősen módosítanak rajtuk, akár egy nyerges vontatóból is készülhet ilyenkor felépítményezett, alvázas teherautó. Ezzel egy második életet kapnak – új alkalmazások és új piacok nyílnak meg a járművek előtt. A harmadik lépés az újrahasznosítás, amikor az életei végén már „menthetetlenné” válik a jármű.
A francia gyártó ehhez hozta létre szétszerelő üzemét, amely a teherautók újrahasznosításával és az azokból visszanyert alkatrészek és nyersanyagok újrafelhasználásával foglalkozik. Eltávolítják a korábban újrafelhasználásra alkalmasnak minősített alkatrészeket – például a motort, a váltót, a fülkét, a tüzelőanyag-tartályokat, a lökhárítót és a légterelőket. Ellenőrzik az állapotukat, megtisztítják és felcímkézik őket a nyomonkövethetőség érdekében. Az új alkatrészekhez hasonlóan a használt alkatrészként megjelölt termékeket is elérhetővé teszik a márkaszervizeiken keresztül. A gyártói garancia ezekre is vonatkozik és átlagosan 50-60 százalékkal(!) olcsóbbak, mint az új alkatrészek.
Az újrafelhasználásra szánt alkatrészek eltávolítása után a többi alkatrészt újrahasznosítják. A fémeket, például az alváz hossztartóit, feldarabolják, majd a közeli öntödébe küldik. A beolvasztott anyagokat egy új jármű gyártásához használják fel. Így spórolnak a véges természeti erőforrásokkal, megoldást nyújtanak az alkatrész- és nyersanyaghiányra, amely az iparág egészét érinti és továbbra is haladnak a szén-dioxid-semlegesség felé. Hasznos lenne, ha mások is példaként követnék ezt a megközelítést –– például mi, a fogyasztók. Akkor talán eltűnhetnének életünkből és a köztudatból az „egyszer használatos termékek”.
