Történelmi jelentőségű életmódváltás megy végbe a szemünk előtt: a kiskereskedelem gyors léptekkel áll át a házhozszállításra. Nagy jelentőséget kap a szállítási lánc utolsó kilométere, újszerű, környezetkímélő módszerek jelennek meg.
Háttérbe szorul az évezredeken át kiválóan működő modell, amelyben a termelők és a vásárlók kimentek a piacra, hogy személyes kapcsolatot létesítve intézzék el az adásvételt. A téglából és malterból épült üzletekben történő vásárlás és a vendéglői étkezés szerepét az árucikkek és az ennivaló otthonra kézbesítése veszi át. Ennek a világszerte érvényesülő tömegjelenségnek többféle oka van: a föld népességének nagyobb fele már városlakó, egyre kevesebb szükségletét tudja önállóan kielégíteni. Ugyanakkor a frusztrálóan zsúfolt közlekedés és a járványhelyzet csökkenti hajlandóságát és képességét, hogy személyesen járjon utána mindennek.
A kínálat és a kereslet már nem a fizikai, hanem a kibertérben találkozik. Interneten választják ki és rendelik meg a szükséges termékeket, és odahaza várják megérkezését – mégpedig rövid határidővel, megbízhatóan és nyomon követhetően. Ki hitte volna húsz éve, tehát történelmi léptékkel nézve egy pillanattal ezelőtt, hogy kínai csomagküldő cégek emelkednek a világ legértékesebb, legnagyobb forgalmú vállalatai közé. Azt, hogy Európában erre specializálódott startupok szereznek nagy piaci részesedést. Vagy hogy az ipar csak úgy ontja az emissziómentesen közlekedő gépkocsik, elektromos riksák és az erkélyre vagy az ablakba röppenő drónok tömkelegét? Elég csak a villanyfurgonra gondolni, amelynek számítógépesített polcrendszeréről akasztja a komissiózó készülék a megfelelő csomagot a jármű tetején dokkoló drón aljára, és tüstént szárnyra kel vele – megvalósult a szájunkba repülő mesebeli sült galamb!
A természetes megoldások kedvelői és a munkahelyeket veszélyeztető gépesítés miatt aggódók örömmel vehetik tudomásul, hogy visszatér a kifutófiú intézménye. Már nem egyetlen üzlet alkalmazottja ő, hanem sok-sok társával együtt úgy szóródnak szét a nagyvárosban, mint a közösségi elektromos rollerek. Nagyon komoly informatikai rendszertől kapják az aktuális megbízást: jelenjenek meg egy adott ponton leparkolt kiszállító autónál, fogják a csomagot, és gyalog vigyék el a megrendelőnek. Ez az utolsó néhány száz méter emberlábon alig tart tovább, mint drónnal, amelynek tömeges elterjedésétől sokan tartanak.
Gyakorlati példáért pillantsunk rá a Hermes tevékenységére, amely évente 630 millió küldeményt kezel, illetve tavaly 3,5 milliárd eurós forgalmat ért el az Egyesült Királyságban és Németországban. A Hermes a Forddal együttműködve hoz létre és próbál ki egy kétlábú csomagfutár szolgáltatást, az eddiginél kisebb ökológiai lábnyommal, illetve gyorsabban. Hatására csökken a légszennyezés és az utak zsúfoltsága. Gondoljunk csak bele, hány mini villanyjármű kéne a kétütemű pizzafutár-robogók kiváltására, és hány elektromos kiskocsi az árucikkek kézbesítésére, ha még a jelenleginél is többen váltanak át az e-kereskedelemre? Erre is fel kell készülni! Még egy óriási hatás várható mindettől: egyre kevesebben ragaszkodnak majd a saját autó birtoklásához és vezetéséhez, ha szinte csak a szájukat kell kitátani, hogy bekaphassák a falatot!
