Hirdetés:

Gigantikus flották áruszállítója, népes családok kedvelt közlekedési eszköze, világjárók kultikus lakóautója, transzferjáratok elnyűhetetlen kisbusza – hetvenéves a Volkswagen Transporter.

Különleges rekordot ünnepelhet a Volkswagen Haszonjárművek: a Transporter, leánykori nevén Bulli, a világ leghosszabb ideje gyártott haszongépjárműveként immár hetvenedik évét töltötte be március 8-án. A Typ 1 jelzésű Volkswagen Bogár után az újdonsült márka második típusaként segített kiszolgálni a háborús sokkból épp kilábaló európai gazdaság rohamosan növekvő szállítási igényeit, a Volkswagen eredeti meghatározása szerint „a lehető leghatékonyabb térkihasználású, kompakt haszongépjárműként”. A világhódító útjára indult Typ 2 belső kódú Transporter öt, avagy a gyártó számozása szerint hat generációjában eddig összesen több mint 13 millió példányban talált gazdára. A típuscsalád jóvoltából a wolfsburgi márka sok nyelvnek egy teljes kategória elnevezését adta ajándékba.

A T1 palettáján először a zárt áruszállító, az üvegezett kombi és nyolcüléses kisbusz sorakozott, amelyekhez később a csupaüveg Szambabusz és az akár duplafülkés, platós teherváltozat társult

A recept egészen a Bulli harmadik nemzedékéig így szólt: boxermotor leghátul, vezető legelöl – a kettejük között pedig bőséges hely. Utóbbi erénye természetesen egészen napjainkig, vagyis a T6.1 generációjáig a Transporter sajátja, és ha felépítése változott is az évtizedek során, alapkoncepciója aligha. A Volkswagen Transporter mindmáig önálló kategória, a kishaszonjárművek egyfajta svájci bicskája, amely minden porcikájában átgondolt és kidolgozott, a mindennapos használati értékre összpontosít, miközben egyetlen részlete sem öncélú, netán hiábavaló.

Ős-Bulli

Volkswagen T1 (1950–1967)

Különös, egyelőre még kézzel összeszerelt kisáruszállító-prototípust mutatott be 1949. november 11-én a Volkswagen a média képviselőinek, amelynek még neve sem volt. A márka ugyan már 1949-ben le akarta védetni a Bully típusnevet, ám egy másik vállalat megelőzte. A gyorsan Bulli formára átírt belső név azonban már kiszivárgott, így, ha nem is hivatalosan, de megtörtént a keresztelő. A Volkswagen Haszonjárművek végül több mint fél évszázad elteltével, 2007-ben szerezte meg e név jogait, és immár a sorozat minden modellje büszkén hordozhatta – ahogyan rajongói körökben mindig is tették.

Korszerű Frontlenker koncepció és spártai kivitelezés: a vezető egészen elöl, az első tengely felett foglalhatott helyet

A Bulli története lassan felér egy időutazással. Hetven éve, amikor a Volkswagen még ígéretes, mai kifejezéssel élve startupcég volt csupán, a Bogár motorja és erőátvitele köré frissen tervezett, különleges termékkel jelent meg. A Transporter hasznos teherbírása a német gazdasági csodához illően akár a 750 kilogrammot is elérhette, rakodni pedig az utasoldali kétszárnyú vagy a későbbiekben extrafelszerelésként rendelhető tolóajtón át lehetett. A T1 kínálatában kezdetben zárt áruszállító, üvegezett kombi és nyolcüléses kisbusz szerepelt, 1951-ben pedig minden Bullik leglegendásabbja is bemutatkozott: a különleges kisbuszkivitel, nemhivatalos nevén a Szambabusz. A körbeüvegezett karosszéria itt karakteres tetőablakokkal és ponyva-harmonikatetővel egészült ki, ez a gyűjtői körökben oly nagyra becsült 23 ablakos Szamba.

Áhított gyűjtői darab – 1951-ben érkezett a Bulli-legenda egyik legemblematikusabb alakja, a 23 ablakos Szambabusz

Egy évvel később, egyfajta ötvenes évekbeli pickupként, a platós teherváltozat is megérkezett a piacra, és a széles választék alapjain egyre sokasodtak a különleges felépítmények és átalakítások. Ilyen volt például a Westfalia Camping Box modulja, amellyel a Transporter máris az első kompakt lakóautóvá léphetett elő. A rohamosan növekvő igények kielégítésére a gyártás 1956-ban a hannoveri vadonatúj üzembe költözött át, 1957-től pedig Brazíliában is beindult. Az osztott szélvédőjű Transporter világsikerként közel 1,9 milliói példányban gördült le a szerelőszalagokról, miközben legendás ikonná, mi több, egyedi életérzéssé avanzsált. Ez nagyban köszönhető olyan elhíresült példányainak is, mint a woodstocki Flower-Power Bulli hippibusz. Hannoverben azonban ekkor már a T1 nem kevésbé sikeres utódja készült…

Jóval több puszta kisbusznál, ez már életérzés, mi több, világkép: a Light Bus, vagyis a Three Days of Peace & Music, azaz a Woodstocki Fesztivál világsztár Flower-Power Bullija

e-Transporter a hetvenes évekből

Volkswagen T2 (1967–1979)

Tulajdonképpen innentől lehetett különböző sorszámú T-generációkról beszélni. A T2 új, immár a jellegzetes V-alakzat nélküli orrán osztatlan szélvédő ívelt, alatta pedig széles légbeömlő rácsozat húzódott. Már alapkivitelében oldalsó tolóajtót kapott, Westfalia lakóautóként pedig felnyitható tetővel vált vérbeli világjáróvá, 1972-től (!) pedig még helyi szinten károsanyag-kibocsátás nélkül közlekedő, tisztán elektromos hajtásrendszerű kivitel is készült belőle.

Akik már akkor tudták… Helyi szinten károsanyag-kibocsátás nélküli, tisztán elektromos Transporter (T2) 1972-ből (!)

A nemzedék 1979-es leváltásáig egyedül Hannoverben 2,14 millió T2 született, Dél-Amerikában és Dél-Afrikában azonban még sokáig szerepelt a programban. A leghosszabb gyártás rekordja kétségkívül a São Paolo-i üzemé, ahol a T2 utolsó 1200 példányát az 56 Anos Kombi – Last Edition különleges kivitelben 2013-ban készítette el a Volkswagen do Brasil.

Kora high-tech Transportere

Volkswagen T3 (1979–1992)

Alapkoncepciójában a T3 is elődje nyomdokain járt, azonban már kora korszerű technikáival. Komoly előrelépés jellemezte például passzív biztonságát, szélesebb karosszériája pedig változatlan hosszúság és magasság mellett is jóval tágasabb utas- és rakteret biztosított. 1981-ben a dízelmotor is megjelent a palettán, az új futómű pedig már a személyautókat idéző lengéskényelemmel szolgált. 1985-ben további jelentős fejlesztések következtek: a benzinmotorok katalizátort kaptak, megérkeztek az első turbófeltöltésű dízelerőforrások, mindenekelőtt azonban az első és a hátsó tengely közötti Visco-tengelykapcsolóval működő, összkerékhajtású syncro modellváltozatok számítottak igazi újdonságnak.

A minden tekintetben high-tech T3 fő újdonságának syncro összkerékhajtása számított, az első és a hátsó tengely között Visco-tengelykapcsolóval

Optimális térkihasználásával a T3 még kedvezőbb alapot kínált a lakóautó-gyártók számára, sőt, 1988-ban a California formájában az első gyári lakóautó is megérkezett. Amikor az utolsó T3 legördült a hannoveri szerelőszalagról, mintegy 1,3 millió példány talált már belőle gazdára, miközben az új Caravelle és Multivan bestsellerré, különleges modellváltozataik, mint a Multivan White Star, illetve Blue Star, pedig egyenesen ikonná léptek elő. Dél-Afrikában egészen 2005-ig készült még jobbkormányos T3, összességében 1,4 millió fölé növelve e generáció gyártási darabszámát.

Új elrendezésben

Volkswagen T4 (1990–2003)

Forradalom 1990-ben: négy évtizednyi boxer-farmotoros, hátsókerék-hajtású Bulli után a Volkswagen fordított a felálláson, és az új, soros motorok, a későbbiekben pedig a VR-aggregátok is, már elöl kaptak helyet és az első kerekeket hajtották. Az új elrendezéssel minden megváltozott, a formavilágtól a futóművön és a motorokon át egészen a térkínálatig. Különösen hátul, ahol korábban még mindig jelentős helyet foglalt a boxermotor, most azonban már alig szűkítették az új ferde lengőkaros kerékfelfüggesztések és az opcionális syncro összkerékhajtás. Az új hajtáselrendezés és futómű még inkább a személyautókét idéző menettulajdonságokat biztosított a T4 számára, amely megnyújtott orrában biztosított helyet a keresztirányban beépített motorok, valamint az ütközésbiztonsági szempontból is igényes karosszériakonstrukció számára. Első ízben szerepelt a kínálatban kétféle tengelytáv.

Az 1996-os modellévre a T4 átfogó modellfrissítésen esett át, ami különösen a motortérfedél alatt bizonyult jelentősnek. A Transporterbe épített első közvetlen befecskendezésű és turbófeltöltésű dízelerőforrásként (TDI) egy öthengeres konstrukció jelent meg a motorpalettán, a személyautó-kivitelek hosszabb eleje pedig még a VR6-os benzinmotor beépítését is lehetővé tette. A negyedik nemzedék 2003-as kifutásáig összesen 1,9 millió zárt áruszállító, kombi, szimpla-, illetve duplafülkés platós teherautó és fülke-alváz, valamint Caravelle, Multivan és California változatot értékesítettek belőle.

Hátulról előre költöző motorja és hajtott tengelye révén a T4 a térkihasználás és a menettulajdonságok terén is merőben új lehetőségeket tárt fel, immár kétféle tengelytávon

Személyautó-karakter

Volkswagen T5 (2003–2015)

A Bulli ötödik generációját szélesebb karosszériája és karakteresebb vonalai révén jóval erőteljesebb fellépés jellemezte. Vezetőterében a magasságában és dőlésszögében egyaránt állítható kormányoszlop, a középkonzolon pedig az új joystick-sebességváltókar javította az ergonómiát, míg az utastér újdonságai között szerepelt a T5 Multivan középső asztala, amely a bal oldalfalról egy középső, igény szerint állítható sínrendszerbe került át. Az új műszaki alapokra már a California lakóautó is teljes egészében Hannoverben készült. A T5-család tagjainak hajtásáról bemutatkozásukkor négy új, szivattyúfúvókás adagolóelemekkel működő, turbófeltöltésű dízel (PD TDI) és két benzines erőforrás gondoskodott. Teljes egészében új volt a 4MOTION összkerékhajtás, az első és a hátsó tengely között elektronikus szabályzású, fokozatmentes zárású, többlamellás tengelykapcsolóval. Különleges modellváltozatok is mindig szerepeltek a palettán, mint például a California NoLimit, a Multivan PanAmericana vagy épp a Multivan Biker, 2010 októberében pedig az Edition 25 sorozattal ünnepelte a Volkswagen a Multivan 25 esztendős jubileumát. 2015-ig mintegy 1,65 millió T5 hagyhatta el a hannoveri üzemet.

PD TDI dízelek, V6-os benzines aggregát, új, elektronikus szabályzású 4MOTION összkerékhajtás, két irányban állítható kormányoszlop, joystick-sebességváltókar, a Multivan sínrendszeres középső asztala vagy épp a már teljes egészében hannoveri gyártású California – a T5 nem fukarkodott az ínyenc technikákkal

Volkswagen TRISTAR: Német bicska

Igen figyelemre méltó koncepcióautó a Volkswagen TRISTAR, mert nemcsak az immár ötödik nemzedékénél tartó T-sorozat eddigi legjobb jellemzőit egyesíti magában, hanem egyúttal már a következő generáció hírnöke is.

Digitális Bulli

Volkswagen T6 (2015–2019, képünkön) és T6.1 (2019 óta)

A T6 számozásában új generációt sugall, valójában csak a T5 erőteljes frissítését jelenti, amely új motorokkal, még intelligensebb vezetői segédrendszerekkel, valamint az információs és szórakoztatórendszerek megújult kínálatával érkezett 2015-ben a piacra. Kéttónusú fényezéseivel még modernebb orr- és farkialakítása mellett is hűen idézte a Bulli első generációját. A legfontosabb újdonságok ezúttal is a motortérfedél alatt rejtőztek, négy új TDI és két TSI aggregát formájában. Majd 2019 tavaszán érkezett a T6.1, amellyel a Volkswagen a Bullival is a digitális korszakba lépett. A T6.1 elsőként kínál teljes egészében digitális műszeregységet, információs és szórakoztatóberendezései pedig e-SIM-kártyájukkal internetkapcsolatot. Ezen keresztül akár a fejlett flottakezelésig számos online funkciót és szolgáltatást is nyújthatnak. Új, elektromechanikus kormányrásegítője pedig a részlegesen automatizált vezetés felé is utat nyitott. Az új fényezőüzemmel korszerűsített hannoveri, valamint a poznani gyár 2019-ben együttesen közel 190 ezer Transportert állított elő.

A T6.1 már a digitális korszak Transportere, igény szerint digitális műszeregységgel, e-SIM-kártyával és fejlett online szolgáltatásokkal. Itt épp a legújabb California lakóautóként, karakteres kéttónusú fényezéssel

És a jövő? Nos, ötletek már bőven születtek, hogy milyen formában vágjon neki a Transporter a következő hetven esztendejének. Bizonyosnak tűnik azonban, hogy a Volkswagen számára is elektromos a jövő útja. Hannoverben már gőzerővel zajlanak az elektromos Bulli, vagyis az ID. BUZZ 2022-re tervezett gyártáskezdetének előkészületei.

Itt elmondhatod a véleményedet!