Hirdetés:

Léghűtéses napot tartunk! Most mindenki a Deutz motorokra gondol, pedig azok a hősök is léghűtésesek, akik kiállnak a harmincméteres létrák csúcsára. Kapnak hideget és főleg meleget, hiszen a röpképtelen házi kedvencek mentése mellett a tűzoltás az életük.

Ezúttal a Bicskei Önkéntes Tűzoltóság létrás szereit vesszük szemügyre. Könnyű feladatnak tűnik, amíg csak szerényen álldogálnak az udvaron. Amint az egymás mellé állított járművek elkezdték kitolni a látszólag égig érő létráikat, még két 44-es lábbal a földre talpalva is közel kerültem ahhoz, hogy kicsit megtámaszkodjak erőt gyűjteni. Nem állítom, hogy tengeribeteg lettem, de nem kívánkoztam volna a létra csúcsára. Fotósunk homloka is erősen gyöngyözött, mire ananda balasana pózban sikerült egy fényképre rátuszkolnia mindhárom égimeszelőt. Nagy örömmel szolgált a teljesítmény, nem véletlenül boldog baba e testtartás neve.

Három korszak, három stílus, három karakter, de csupán egyetlen gyártó. Ne feledjük, a Magirus is beleolvadt az IVECO olvasztótégelyébe! Azt azért szögezzük le, hogy senki sem ért jobban a létrás szerekhez, mint az ulmi brigád, hiszen 1866 óta gyártanak tűzoltójárműveket, 1872 óta létraszerkezetet, 1892 óta pedig már forgatható létrákat is. Ha már itt tartunk, jövőre ünnepli százhatvanadik születésnapját a Deutz is. A céget legelső motorgyárként a négyütemű, belső égésű erőforrás atyja, Nikolaus August Otto alapította 1864-ben. Azonban térjünk vissza bicskei triumvirátusunkhoz, amelyek első látásra különbözőek, alapvető képességeikben mégsem térnek el egymástól. Legalábbis a létrákat illetően, hiszen német besorolás szerint mindhárman DLK 23/12 szerek. Számos tulajdonságuk mellett azt szeretem legjobban a germánokban, hogy fájdalmasan kiszámíthatók. A DLK a „Drehleiter mit Korb” rövidítése, ami kosárral is felszerelhető, forgóasztalos létraszerkezetet jelent. A 23/12 pedig azt, hogy a létrázandó épület homlokzatától, esetleg fától, toronytól vagy bármitől 12 méteres távolságra települve, minimum 23 méteres munkamagasság érhető el. Ez átlagos épületeknél a nyolcadik emeletet jelenti. Matekóra egy mondatban: mivel ilyenkor a létra a homlokzattal és a talajjal bezárt derékszögű háromszög leghosszabb oldala, ezért szükséges a harmincméteres hosszúság.

Magirus-Deutz F 150 D 11 DL 30 h

Borivoje Šurdilovic rajongóinak ismerős lehet ez a baltával faragott, sallangmentes sziluett, hiszen jugoszláv szomszédainknál évtizedeken keresztül meghatározták az utcaképet azok a csőrös TAM teherautók, amelyeket 1958-tól a Magirus-Deutz licence alapján gyártottak. Az urbánus legenda szerint az ulmiak a nagyobb járműveiknél alkalmazott, bolygókerekes kerékagyakkal szerelt tengelyek miatt nevezték el teherautóikat a naprendszer bolygóiról, valamint az éjszakai égbolt legfényesebb csillagáról, a Szíriuszról. Így aztán a legkorosabb, 1969-es gyártású létrás egy Magirus Mercur 150 alvázára támaszkodik.

Pocking városában dolgozta le első életét és az ezredforduló előtt került Bicskére. A 9,5 literes, V6-os, atmoszferikus és hagyományosan léghűtéses 110 kilowattos (150 lóerő) dízelmotorja az örökkévalóság megnyugtató érzésével csilingel. Az ötfokozatú, természetesen manuális ZF sebességváltó sem kevésbé tartós darab. A járművezető büszkén forgathatja a 12 tonnás szer pazar, hófehér bakelit kormánykerekét. Ehhez kiadósat illik reggelizni, hiszen „kenyérszervós”. Rásegítés nincs, viszont a tekintélyes átmérőből adódó erőkar enyhíti a sofőr küzdelmét. A régi DL 30 h jelölés a létraszerkezet hosszára, valamint hidraulikus működtetésére utalt. Utóbbi, valamint az ugyancsak olajnyomással működő támláb rendszer különlegességnek számított abban az időben. Olyannyira, hogy a hazánkban szolgáló, ugyancsak harmincméteres létrával szaladgáló IFA W50 L/DL 30 szerek megtámasztását egészen a rendszerváltásig egyenként, kézi működtetésű, csavarorsós támlábakkal kellett végezni. A kosár nem felhajtható, ezért használat előtt fel kell akasztani a létraszerkezet végére. Ez minimum kétemberes munka, ám egy gyakorlott brigád pillanatok alatt össze-, illetve szétszereli. Cserébe a csőrös építésmódnak köszönhetően létrával a tetején is ugyanolyan magas lehetett, mint egy korabeli, összkerékhajtású gépjárműfecskendő.

Manapság ritkák a duplafülkés létrás szerek, azonban a Magirus még 1+5 tűzlovag számára biztosított, szó szerint fapados, de nem akármilyen ülőhelyet! Az agg létrás belterét olyan míves és mesteri, jórészt manufakturális munkával alkották, amilyennel manapság legfeljebb a luxusautókat gyártó márkáknál találkozhatunk. Hazai vonatkozású érdekesség, hogy a pufók Csepel D-710 „Kázmér” szereken ugyanilyen, harmincméteres Magirus létraszerkezet tolódott ki a fa tetején nyervogó, kétségbeesett macsekhoz.

IVECO-Magirus 140-25 A DLK 23/12

Annak ellenére sem hat reménytelenül elavultnak az 1990-es gyártású létraszer, hogy a karakteres fülkéjét a hetvenes években tervezte a „négyek klubja”, azaz a DAF, a Magirus-Deutz, a Saviem és a Volvo formatervezői. A rövidfülke miatt nagyobb a málhatér, így ősével ellentétben több eszközt cipelhet magával a Magirus egyik legutolsó, még analóg vezérlésű DLK 23/12 járműve. Olyan vízszintes pozícióba tudja emelni a kosarát, mint Toldi Miklós a petrencés rudat. Így állandó jelleggel fenn hordhatja, hiszen nem lóg a fülke elé. Annak ellenére, hogy gyárilag így találták ki, hazánkban hivatalosan nem mehetnek felhajtott kosárral a létrás szerek, ezért ezt is leszerelik mindig. Csőrös ősével ellentétben már a kosárból is vezérelhető a létra, de ilyenkor biztonsági okokból a lenti kezelőhelynél is tartózkodnia kell egy lánglovagnak. A korszerű kosár hordággyal és vízágyúval is felszerelhető. A magasan csimpaszkodó tűzoltóknak sem kell ordítozniuk a létra alsó kezelőjével, mert rádiókapcsolat létesíthető közöttük.

Csodásan zeng a 13,4 literes, V8-as, 194 kilowattos (264 lóerő), léghűtéses dízelmotor, ami egy hatfokozatú, manuális sebességváltón keresztül továbbítja forgatónyomatékát a kerékagy-áttételes, differenciálzárral felvértezett hátsó merevtengelynek. A motorsátor műszerfal felőli oldalán egy vízmérték segít a járművezetőnek vízszintesen „parkolni”. Amennyiben ez nem lehetséges, a létraszerkezet forgókoszorúja kiegyenlíti a 14 tonna össztömegű jármű akár hétfokos dőlését is. Habár nem nevezhető nagynak a 4,6 méteres tengelytáv, a bicskeiek a közelmúltban szert tettek egy ennél is fordulékonyabb szerre, aminek nem csupán ez az egyetlen érdekessége!

IVECO-Magirus 120-25 AN DLK 23/12 NB

Mind közül a legkülönlegesebb „létrás”, hiszen nem sima DLK 23/12-es, hanem Niedrige Bauart (NB), azaz alacsony építésű. Így csupán 2,85 méter magas és ha mindez nem lenne elég kuriózum, a szélességéből is jelentősen lefaragtak, ezért egy 2,35 méternél kicsivel szélesebb sikátorban sem jön zavarba. Átlagon felüli mozgékonyságát tovább fokozza a kis, 4,2 méteres tengelytávjának köszönhető fordulékonysága. Olyan helyekre is bemerészkedhet, ahová egyetlen normális harmincméteres létraszer sem.

További érdekessége, hogy a talpalás fokozatmentesen szabályozható a jármű szélessége és 4,5 méter között. Vagyis igazán szűk területen az NB képes csupán maga alatt megtámaszkodni! Természetesen ilyenkor a létra terhelhetősége bizonyos szögekben lecsökken, de nála sincs akadálya a hordágynak és vízágyúnak, mindkettő felszerelhető a kosárra. Ez a Bicskén állomásozó létrások közül a legmodernebb, így fennmaradhatna a kosár, ha nem lennének azok a fránya előírások. Támaszkodáskor további trükkökre is képes a 14 tonnás IVECO-Magirus 120-25. A tömeg egyenletesebb elosztása érdekében nem emeli meg a hátsó kerekeket, viszont reteszeli a hátsó tengely rugózását. Amennyiben a jármű nem szintezhető vízszintesre, a létraszerkezetet tartó forgókoszorúval is kiegyenlíthető hétfokos eltérés a vízszintestől. A járművezető a fülkében egy önmagában is ipari műremeknek számító, pompás függőónnal is ellenőrízheti a dőlést.

Ugyanaz a nyolchengeres, léghűtéses dízelmotor feszül a hajtásláncnak, mint két esztendővel idősebb és 3,3 méter magas testvérében, azonban itt egy négyfokozatú Allison automatikus sebességváltóhoz kapcsolódik. Az alacsony építésmód hátránya, hogy a fülke mögött meghúzódó erőforrás miatt kisebb a málhatér.

„Azért dolgozunk, hogy működjünk!”

Polgár Viktor, a Bicskei Önkéntes Tűzoltóság egyesületének elnöke summázta így tevékenységüket, ennél szebben aligha lehetne megfogalmazni az önkéntesek mottóját. A rendelkezésükre álló állami és önkormányzati forrásokból ugyanis aligha tudnák fenntartani magukat. Ezért békeidőben, két riasztás között olyan munkákat is elvállalnak, mint a vízszállítás, a nem sürgős műszaki mentés, a rizikós favágás vagy a magasra szerelendő légkondicionáló berendezésekhez nyújtott technikai segítség.

Hálásan köszönjük a Bicskei Önkéntes Tűzoltóság tagjainak, hogy immár 142 esztendő óta a tűzoltásnak és az önzetlen segítségnek szentelik szabadidejük jelentős részét. Továbbá egyesületük elnökének, Polgár Viktornak és kollégáinak a készséges és kommunikatív hozzáállást!

Auto e Moto d’Epoca 2023: Olaszos veteránok
Történelem

Auto e Moto d’Epoca 2023: Olaszos veteránok

Legutóbb már beszámoltunk Európa legnagyobb veteránkiállításának és -vásárának személyszállító haszonjárműveiről és traktorjairól. A mostani képriportunkban a kisáruszállítókat és a teherautókat gyűjtöttük össze.

6x6 Hiload tűzoltójármű: Lehűti a kedélyeket
Technika

6×6 Hiload tűzoltójármű: Lehűti a kedélyeket

Japán donorból szuper mobilis és modern tűzoltófelépítménnyel rendelkező járművet gyártott a brit Prospeed Motorsport cseh partnereivel. Nemcsak az elektromos autók tüzeire, hanem a szűk parkolóházakban fellobbanó hagyományos lángokra is felkészültek!

Rosenbauer villamosított tűzoltók: Villámgyors párduc
Technika

Rosenbauer villamosított tűzoltók: Villámgyors párduc

Elérkezett az idő, osztrák szomszédainknál is felkapcsolták a villanyt. Sorra villamosítja tűzoltójárműveit a Rosenbauer. A legendás repülőtéri Panther mellett az AT és egy vagány tolólétra is akkumulátorokra cserélte tüzelőanyag-tartályait.

Itt elmondhatod a véleményedet!