Bár láttunk már próbálkozásokat a lemerült villanyjárművek mobil aggregátokkal töltésére, a sárga angyal helyett érdemesebb megelőzni a nem kívánt leállást. Avagy mobilalkalmazással és józan ésszel legyőzhetjük a hatótávparát.
– Főnök, van egy kis bibi, teljesen kifogyott a szufla a gépből.
– Zsombikám, ha ennyi eszed volt, akkor kerekedj fel, és cammogj el az első benzinkútig. Vegyél ügyesen egy műanyagkannát, sétálj vissza. Tankold meg a teherautót, és nyomás tovább dolgozni! Mondani sem kellene, de kérj áfás számlát a cég nevére.
– Nem olyan egyszerű a helyzet, mi ma a villanymotorossal jöttünk.
– …
– Őőő…Halló?
– Sokba fog ez neked kerülni, gondolkoztál volna előre!
Elektromos járművet saját termelésű árammal vagy a szerződéses áramszolgáltató ismert, csúcsidőn kívüli tarifájával a leggazdaságosabb tölteni. A fix útvonalakon dolgozó eszközök, például az elosztó teherautó vagy a menetrend szerinti autóbusz esetében már a megoldás kialakításakor terveznek a napközbeni töltési pontokkal. Ám mi a helyzet a mindennap eltérő címekre szaladgáló csomagszállítókkal? Vagy egy kertészeti cég munkaeszközeit szállító kishaszonjárművel, ami a gyorsan elvégzett délelőtti feladat után kapna még két címet aznapra a nagyváros két túlsó végére?
Ha a fenti sztori hősével ellentétben már előre látjuk, hogy menet közben töltésre szorulunk majd, akkor nincs mese, a címben említett elektronkanna ugyanis csak a fantáziánkban létezik egyelőre. Bekopoghatunk az első házba megkérdezni, hogy pár órára nem köthetjük-e a falhoz a furgonunkat. Biztosabb megoldásnak látszik a nyilvános töltőállomásokra hagyatkozni, azonban ezzel is előre kell tervezni. Több szolgáltató is aktív a magyar piacon, így az ország forgalmas részeiben kínálatban nincs hiány. Ezeknél kilowattórában és/vagy percdíjat fizetünk, nem meglepő módon mindegyik megoldás többszöröse a telephelyi áram költségének.
Valamennyi átjárhatóság van az egyes hálózatok között, de egyelőre azért a legtöbben egymás közvetlen konkurensei. Fantazmagória lenne abban reménykedni, hogy a közös zöld jövőért nem alakul ki olyan nevetséges helyzet, mint a filmek és sorozatok világában?! Ott minden országban másik jogtulajdonoshoz tartozik ugyanaz a cím, így senki nem képes minden régióban egységes kínálatot nyújtani. Ahelyett, hogy benyelnék, hogy ugyanaz a tartalom mindenkinél elérhető, és ezért cserébe változó a költség és a haszon rajtuk, mindenki a saját kis vagy hálózatában realizálható legnagyobb nyereséget hajszolja. Reméljük, itt előbb sikerül egymás között megállapodnia a cégeknek, és nem kell folyton három-öt szolgáltatónak folyamatosan fizetni ugyanazért. Például bár a drivE.On és a Mobiliti is megjeleníti a külső partnerek töltőpontjait is, de csak a saját hálózatban tudjuk megtéríteni az elektronfelvétel költségét.
A driveE.On alkalmazáson keresztül akár üzenetet is küldhetünk az éppen töltést végző felhasználónak. Digitális vakrandinak is jó lehet ez a kezdeményezés, bár érdemes a „told már odébb a járgányodat, mert én is erre az oszlopra várok” felütésnél egyedivel, romantikusabbal kezdeni. Egyenáramú gyorstöltőjük alig van, a saját hálózat főként élelmiszerdiszkontok 22 kilowattos töltőiből áll. Tehát legalább egy szalámis zsömlét és egy almát elmajszolhatunk várakozás közben.
A Mobiliti alkalmazása többször összeomlott, de legalább gyorsan újraindult utána. Képek és leírás segít információt szerezni a megcélzott állomásról – ez nagy segítség, ugyanis messze ez a legkiterjedtebb saját hálózat. Sőt, itt még azt is látjuk, hogy mikor használták utoljára, így könnyű eldönteni, hogy működik-e éppen a kiszemelt villanykút. További pozitívum, hogy különböző havi előfizetésekkel csökkenthetjük az egységárakat.
A MOL Plugee esetében csak a saját töltőiket látjuk, így ez adja a legkevesebb találatot, cserébe mindenhol legalább 50 kilowatt a legnagyobb elérhető teljesítmény. A fő közlekedési utak mentén és a nagyobb városokban a töltőállomásokon találhatók az oszlopaik, így akár regisztráció nélkül a helyszínen is fizethetünk, még üzemanyagkártyával is. Hozzáadhatunk a fiókunkhoz további felhasználókat, így a céges flotta egyetlen helyről kezelhető – nagy piros pont.
Ha tehát Zsomborral ellentétben ésszel csináljuk, akkor megoldható a nap közbeni rátöltés is, igaz az ütemterv így is, úgy is borul. A jármű, illetve a „marmonkanna” áteresztőképességének függvényében egy vagy több órára kiesik a munkából a haszonjármű és a legénysége is. Kétszer tervezz, egyszer végezz, hogy elkerüld ezt!
