Volkswagen Transporter 6.1 RT 2.0 TDI: A szállító

Márciusban lesz 71 éves a kishaszonjárművek kategóriájának alapítója, névadója, a Volkswagen Transporter. Legújabb generációja a 6.1-es, s azt hiszem, nem tévedünk, ha azt mondjuk, ez az utolsó klasszikus nemzedéke.

S hogy miért? Bár a Transporter 6.1 csak szűk két éve van a piacon, nemsokára annál is markánsabb változás jön az életében, mint a T3-T4 között, vagyis a farmotoros és az orrmotoros elrendezés között. Az eddig bejelentett tervek értelmezése szerint három különálló típusra oszlik az eddig egységes, Transportertől Multivanig ívelő család. Ennek az új nemzedéknek az egyik irányát nem nehéz kitalálni: A Volkswagen nagyon erős offenzívát nyitott, egyértelműen az elektromos hajtásban látja a közeli jövőt, s a következő néhány évben rengeteg olyan járművet mutat be, amit már eleve elektromos hajtású platformra terveznek. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a Volkswagen nem megy idegen terepre, az elektromos hajtás területén is jelentős tapasztalattal rendelkeznek. Az első elektromos Bulli 1970-ben készült, vagyis több mint ötven éve.

Esztétikus a kéttónusú műszerfal, jókora rekeszek az ajtón. Az egész műszerfal letisztult, felesleges sallangoktól mentes

Jól nézzük meg ezt a talán utolsó hagyományos műszerfalat – már ehhez a generációhoz is elérhető a jövő, egy digitális kijelzőfelület

A tökéletes vezetői környezet. A pedálok, kormány, váltó kezelése leheletfinom, az ülés állíthatósága, kényelme kiváló

Nincs túlragozva, egyszerű ötfokozatú váltó. Városban elég is, de városon kívül jól jött volna egy hosszabb ötödik vagy egy hatodik fokozat

De térjünk vissza a jelenbe, tesztautónkhoz, a 6.1-eshez. E sorok írója 25 éve figyeli testközelből az autóipart, a technikai fejlődést, s ezalatt jónéhány márka, modell fellángolását, s jónéhány süllyesztőbe esést is látott. Egy dolog volt mindig biztos és kiegyensúlyozott, a Transporter. Én a T3-nál kapcsolódtam be, vagyis az volt az első Transporter, amit hosszabb távon vezettem. Azóta mindet teszteltem, nagyjából értem a sikerét, tulajdonképpen rém egyszerű a recept. Mindig lesznek olyan konkurens modellek, amelyek valamiben jobbak, esetleg kevesebbet fogyasztanak, nagyobb a rakterük vagy erősebbek. De ha az összes tulajdonságot nézzük, senki nem tudja a Transporter összesített, egyenletesen magas színvonalát hozni. Ehhez kell a 70 év gyártási és piaci tapasztalat. Ha jól meggondolom, tesztautónkban semmi különös, kiugró nem volt, mégis alig vártam reggelente, hogy beleülhessek. Minden a helyén, semmi felesleges csicsa, megnyugtató környezet, ugyanakkor végig éreztem, hogy ez az autó nekem, a járművezetőnek készült. A napi 3-8 óra vezetés, a figyelem a forgalomra, az árura, az érkezési időkre, a fogyasztásra speciális extralistát igényel, semmi haszontalan dolognak nincs helye. Az ajtókban elfér a másfél literes PET-palack, van egy teljesen átlagos méretű kesztyűtartó, néhány nyitott rekesz, egy napszemüvegtartó a tetőkárpitban és kész. Nem is kell több, felesleges dolgokat ne hurcoljon az ember az autóban hónapokig. Táskának, laptopnak pedig ott a hely a dupla utasülés alatt.

A dupla utasülés alatt elférnek a nagyobb holmik

Nagy kesztyűtartó – nagy rendetlenség, kis kesztyűtartó – kis rendetlenség. Nyitott rakodóhelyek azért még bőven vannak a Transporterben

Nagy kesztyűtartó – nagy rendetlenség, kis kesztyűtartó – kis rendetlenség. Nyitott rakodóhelyek azért még bőven vannak a Transporterben

Beszálláskor egy tökéletes ülés vár, én még nem ültem a Volkswagen Csoport olyan autójában, amiben kényelmetlen lett volna az ülés. Megfelelően kemény a tömése, elegendően hosszú az ülőlapja (185 centis magassághoz is), sehol egy felesleges dudor. Strapabíró a borítása, két állítható könyöktámaszt és gerinctámaszt kapunk, s állítható a magassága is. A kormány is állítható négy irányban, egyszóval mindenki beállíthatja a legkényelmesebb pozíciót és ez nem marketingduma. Ehhez jön még a váltókar elhelyezése, ennél már csak az lenne jobb, ha a kettős tengelykapcsolós automatizált egység lenne, mert akkor nem is kellene a váltóhoz nyúlni. A műszerfal, a középkonzol sem vonja el a figyelmet, a kapcsolók helye az első úton megtanulható. Ha valaki egy előző generációs Transporterből ül át, annak minden ismerős lesz. Tesztautónk szerencsére nem volt zsúfolásig tömve extrákkal. A mindennap használatos berendezésekből nekem négy volt fontos, az esőérzékelős ablaktörlő, a telefon kihangosítására képes hifi, a stop-start rendszer és a tempomat. Ez utóbbi még jobb lett volna, ha adaptív, de hát ne akarjunk mindent. S akkor jöjjenek azok a láthatatlan berendezések, amikről sokan nem is tudják, hogy észrevétlenül vigyáznak ránk a Transporterben. Kezdjük mindjárt a másodlagos ütközésvédelemmel, amire reménykedjünk, hogy ne legyen szükség, de ha mégis, akkor életet menthet. Ez a rendszer egy esetleges komoly ütközés után azonnal lefékezi az autót a lehető legrövidebb úton, függetlenül attól, hogy a sofőr képes-e irányítani az autót. A Rain Brake System is a fék munkáját segíti az ablaktörlők bekapcsolásától kezdve. Ez a rendszer időnként észrevétlenül a féktárcsákhoz érinti a fékbetéteket, így azokról elpárolog a nedvesség, javítva a fékhatást szükség esetén. A harmadik, szintén a féket érintő fejlesztés vészhelyzet esetén csökkenti jelentősen a fékutat. Ha a vezető hirtelen leveszi a lábát a gázpedálról, azt a központi számítógép lehetséges vészhelyzetnek minősíti, a fékrendszer a fékpofákat a lehető legközelebb nyomja a féktárcsákhoz, így fékezéskor azonnal jelentkezik a fékhatás. Ez mindössze tizedeket, századokat jelenthet másodpercben, de kritikus helyzetben ez akár életeket is menthet. Egyszóval jó érzés, hogy egy láthatatlan hadsereg vigyáz rám.

A teszt további részével kicsit bajban vagyok. Megszokott dolog, hogy egy-egy autó jó és rossz tulajdonságokkal rendelkezik, mi pedig itt a Rolling Tons szerkesztőségében – mellőzve a szubjektív véleményeket – általában megírjuk őket. Így van egyensúlyban egy tesztcikk, az olvasók elvárják, hogy a rossz, vagyis inkább a kevésbé jó jellemzőket is megírjuk. Igen ám, de mi rosszat lehet írni egy olyan autóról, ami 70 év tapasztalata alapján készült, aminek fejlesztésében mérnökök tucatjai vettek részt, nem beszélve az elődmodellekkel gyűjtött tapasztalatokról és visszajelzésekről? Körkörös kilátás? Pont tökéletes. Ha nagyobb lenne az üvegfelület, az a biztonság rovására menne. Ergonómia? Közhelyes, de minden kézre esik, nem kell nyújtózkodni semmiért, nem kell keresni semmit, annyira egyértelmű minden. A két könyöktámasz fejedelmi kényelmet biztosít hosszú távon, s az ülés, ahogy már írtam, nem nagyon lehetne jobb. A pedálok, kormánykerék, váltókar kezelése épp csak annyi erőt igényel, ami a visszajelzéshez szükséges. Egyébként a 6.1-esben debütált az elektromechanikus kormányszervó, ami némi üzemanyagot is spórol, a kezelése ugyanolyan, mint a régebbi szervóké. Ami feltűnt, lassú, nagy kormánymozdulatokat igénylő manővereknél hallatja a hangját. Zajszint? Körülbelül, mint egy csendes személyautóban. Nem mondom, hogy nem lehet hallani a dízelmotort, de nagyon kulturált, egyáltalán nem zavaró a zajszint. A műszerfal, a kárpitok, a belső elemek teljesen némák a legrosszabb minőségű útfelületen is. Raktér? Az extraként kérhető kétszárnyú hátsó ajtó felárért 270 fokban nyílik, s a raktér ezenkívül is ezerféleképpen konfigurálható. Tesztautónkban az alapáras oldalfalborítás volt félmagasságig, én biztos rendeltem volna még padlóborítást is. Lehet bele kérni a teljesség igénye nélkül fűtést, tetőszellőzést, komplett sínrendszert a rögzítéshez, szervozárat a tolóajtóhoz, de még egy átrakodó nyílást is a válaszfalra, hosszú tárgyak szállításához. Érdemes a hazai vezérképviselet honlapján a konfigurátort tanulmányozni, tényleg ezernyi lehetőség van. S nem csak a raktér és vezetőfülke perszonalizálásához, hanem a vezetést támogató rendszerek összeállításához is. Rengeteg olyan előremutató segéd vásárolható már most is a Transporterhez, amik már az önvezetéshez lesznek hasznosak, ma még ezeket nagyon kevesen tudják megfizetni, s kevesen is érzik szükségesnek őket. Viszont a gyár szempontjából tapasztalatgyűjtésnek, tesztüzemnek mindenképpen hasznos, a következő Transporter-generációk vezetői, üzemeltetői fogják élvezni a kényelmét, biztonságát. Összegezve, valószínű, hogy ez az utolsó „klasszikus” Transporter-generáció, s mint ilyen, tökéletes, a 70 év tapasztalatnak és a rettentő széles konfigurálhatóságának köszönhetően.

Decens orrész, praktikus, fényezetlen lökhárítóval. A használtpiacon is keresett jármű, jó az értéktartása

Klasszikus, elegáns, stílusos. Azoknak a cégeknek, akiknek fontos a megjelenés és a minőség és hajlandóak áldozni is érte. A Transporter nem az olcsó szereplők közé tartozik a piacon