Egészen pontosan az 1968. szeptember 14-én nyitott szakkiállításon, Brno városában debütált a Škoda 1203. Vagyis nem sokkal azután látott napvilágot, hogy idehaza felocsúdtunk a BNV-n először 1967-ben kiállított Ikarus 250 autóbusz láttán. Ugyabban az évben született, mint a közelmúltban triálos karrierbe kezdett Csepel D-344, a mai napig cirkuszban szolgáló DAF A1600, illetve Szent Flórián tüzes csataménje. A Škoda 1203 bemutatását azonban ennél jóval korábban készítették elő, hiszen már 1956-ban kezdetét vette Vrchlabíban egy korszerű, önhordó felépítésű, könnyű és praktikus, vezetőfülkéjével és rakodóterével egyetlen egységet alkotó kishaszonjármű kifejlesztése. Szinte borítékolható volt az újdonság sikere, hiszen egyrészt oly régóta várt már az akkori piac egy ilyen jármű megjelenésére. Másrészt személyautóra épülő elődeinél lényegesen jobban használhatónak is bizonyult a hozzá fűzött reményeket ily módon is beváltó Škoda 1203.
A Škoda 1203 raktere hátulról vagy az oldalra nyíló egyszárnyú jobb oldali ajtón keresztül érhető el
Teherbírásban és helykínálatban egyaránt komoly előrelépésnek számított a Škoda 1203, a hosszú motortérfedelű Škoda 1201 és 1202 elődtípusokhoz képest. Ez persze már csak azért is érthető, mert az újdonságban a két első ülés között, a padló alatt kapott helyet a jól bevált Škoda erőforrás. Ettől persze az 1203 nem vált a szerelők kedvencévé a motor nehéz hozzáférhetősége miatt, helykihasználás szempontjából viszont példaértékűt alkottak a csehszlovák mérnökök. Az 1202 típusból érkezett, 1,221 literes, négyhengeres, 49 lóerős benzinmotoron túl rengeteg más alkatrész is az akkori Škoda személyautókból került át a márka haszonjárművébe. Manapság persze ez újra természetesnek mondható, a személyautós vezetési komfortra hivatkozva.
A Škoda 1203 műszerpanelje és hátsó lámpái az 1000 MB modellekből lehet ismerős
A Škoda 1000 MB iránti keresletnövekedés miatt 1967-ben az 1203-ban is dolgozó erőforrás összeszerelése a márka Mladá Boleslav-i központjából átkerült a gyártó egyik beszállítójához, a ma Szlovákiában fekvő Nagyszombatra (Trnava). Az 1203 típus sorozatgyártása pedig 1968. november 20-án indult, az újdonság számára korszerűsített üzemben, Vrchlabíban. Ezzel párhuzamosan, egészen 1973-ig továbbra is gyártásban maradt az előd Škoda 1202 is. A 4,52 méter hosszú, 1,8 méter széles és 1,9 méter magas 1203-asból kezdetben csakis hagyományos furgonkivitel készült, amelynek 5,2 köbméteres rakterét üvegezett lemezfal választotta el a kétszemélyes vezetőfülkétől. Az 1170 kilogramm saját tömegű Škoda 1203 terhelhetőségi adataként tekintélyes 950 kilogrammot adott meg a gyártó.
Állandó 60 kilométer/óra sebességnél 11 liter benzint égetett el a Škoda 1203 erőforrása
A dobozos furgonok mellett már a gyártás első évében készült három mikrobusz is, körben üvegezett kivitelben. Ezt követően pedig rengeteg további változat is megjelent, a platós pickuptól kezdve a darus felépítményes céljárművekig, a bevezetőben említett mentőautókat és koporsószállítókat is beleértve. Persze a kor szokásához hűen erre a típusra is sokat kellett várni, mire a megrendeléstől számítva átvehették a szocialista ipar munkásai. Hiszen magánszemélyek legfeljebb használtként juthattak hozzá, akkor viszont még lakóautót is építettek belőle. Ám idővel még Franciaországba és Belgiumba is jutott exportra Škoda 1203, akárcsak az egyiptomi piacra. Két hosszított tengelytávú egyedi kivitel is készült belőle 1971-ben, egy-egy Škoda 100 L versenyautó szállításához, amelyek a túraautó-Európa-bajnokságban indultak. Közel hetvenezer Škoda 1203 készült Vrchlabíban 1981-ig, amikor a típus gyártását teljes egészében áttelepítették a motorok szülőhelyére, Trnavába. Itt, némileg modernizált formában és tartalommal egészen az 1990-as évek végéig gyártották a típust TAZ (Trnavské automobilové závody) márkanév alatt. Ám a korabeli filmek jóvoltából még sokáig viszontláthatjuk a Škoda meghatározó típusát.
Kórház a város szélén?…
…Elképzelhetetlen Škoda 1203 nélkül!
