Építkezések zajától hangos a város, giga beruházások, foghíj beépítésekhez érkezik az anyag, de szűkös a mozgástér. A targoncákat, munkagépeket, darus járműveket és a belőlük kiálló masszív „vasdarabokat” kerülgetni sokszor nem egyszerű feladat.
Meghatározott szabályok mentén kellene az ilyen gépek, járművek üzemeltetőinek eljárni. Tudják, tanítják, alkalmazzák azt a tudást, amivel az alkalomszerűen a közutat is érintő munkavégzést biztonságos keretek között végezhetik. Az elkerített munkaterület mellett segédszemélyzetre is szükség lehet, amikor például egy alapvetően daruzáshoz épített járművel mozogni kell. Ahol a „vezetőfülke”, egyáltalán a jármű felépítése, kezelése legkevésbé szolgálja a közúti közlekedésben való biztonságos részvételt. Még az is előfordul, hogy a daru gémje a jármű elején messze túlnyúlik. A gyakorlott gépkezelő időnként magára marad a feladattal és megoldja…
Történt, hogy az alább felidézett esetben a daruval új helyet kellett elfoglalni. Ez nem csak annyit jelentett, hogy pár tíz méter közúthasználat után egy tolatással beáll a jármű a kijelölt helyre – annak ott stabil, talpalással biztosított pozíciót kell felvenni. Még az előzményekhez tartozik, hogy a gém végén lévő akasztóhorgokat a járművezető a mozgatás során nem biztosította be. Ennek aztán különleges konzekvenciái lettek. Mindenesetre a gép végül elfoglalta a kijelölt helyet, vagyis a képen ábrázolt módon is a daru gémje mélyen benyúlt az útpálya fölé. Segédszemélyzet nem volt, sőt mozgó embert sem láthattunk a környéken. Csak az út felett lógó súlyos horog és annak csigamechanizmusa. A hatalmas és feltűnő szerkezet egy sárga felkiáltójelként mozdulatlanul várakozott a napos időben. Talán egy-két perc telhetett el a mozdulatlanságból, de még mielőtt a gém megkezdte volna az emelkedést, a daru kezelője éktelen zajra lett figyelmes. Meg arra, hogy az egész jármű beleremegett az ütközésbe. Majd már csak azt figyelhette meg, hogy a horog még mindig durván kileng, de az ütközés tárgya eltűnt a látóteréből.
A keresztben álló gépezethez képest jobbról érkezett a kis furgon, amely bármiféle elkerülő manőver, fékezés, kormányzás nélkül, teljes lendülettel nekicsapódott az út felett lógó akadálynak. Ami nagyjából a jármű szimmetriatengelyében érte el a szélvédőt, a tetőszerkezetet. A számítások szerint az ütközési sebesség 40-50 kilométer/óra lehetett. Nem nehéz kitalálni, hogy a kocsiszekrénybe fúródó több száz kilós, merev „vas” igen durva rombolást hajtott végre. A becsapódás a járművezetőt nem pontosan ismert mechanizmus mentén, de közvetlenül is érte, abban a pillanatban életét vesztette. Az irányítás nélkül maradt jármű több száz méteren keresztül ment tovább – az úton, az út mellett –, s csak a vakszerencsének tudható be, hogy újabb szörnyűség már nem terhelte az eseményt.
Mit is lehet mondani egy ilyen szokatlan baleset kapcsán? Ha csak az alaphelyzetet nézzük, a furgon vezetőjének teljes észlelési és cselekvési késedelme nem is kérdéses. A munkagép már hosszú percekkel korábban elfoglalta a nyugalmi helyzetet és kifejezetten feltűnő akadály volt. Kétségtelen tény, hogy nem szokványos módon, a jármű felett korlátozta a továbbhaladás útját. És ha álltw volna ott feltűnő ruházatban, zászlóval egy biztosító személy, akkor időben figyelmeztethetette volna a vezetőt! Ám nekünk a tanulság, ne csak mereven az aszfaltot nézzük. Pillantásunk folyamatosan vándoroljon az elölről, oldalról, hátulról vagy akár a fölülről leselkedő veszélyeket keresve.
Írásunk az ORFK-OBB együttműködésével készült: Országos Balesetmegelőzési Bizottság
