Hirdetés:

Sok-sok baleset helyszínén eljárva, az esetek hátterét vizsgálva egy elsőre érthetetlen előzmény is gyakran felmerül. Egyszerűen nem látták meg a triviális körülmények között érkező motorost. Sokan még az ütközéskor sem tudták, hogy mi történt.

Sokan, sokféleképpen feldolgozták már magát a problémát – nagyon helyesen, ezzel folyamatosan felszínen tartják a motorosok témáját, főleg így a szezon kezdetén. Ezenkívül már szerepel a napirenden az oktatás, kiemelten a gyakorlati oktatás reformja. Nem is fogok tudni újat mondani, de nem is ez a szándékom. Arról szeretném megosztani gondolataimat, hogy a bevezetőben leírt személyes tapasztalataim alapján én milyen következtetéseket vontam le, s ezt hogyan alkalmazom a mindennapi életben, a szeretett vasparipámmal való együttélésben. Annyit tényszerűen azért előre kell bocsátani, hogy egy olyan közlekedési mód ez, ami évről-évre körülbelül 10 ezer új hódolót szerez magának Magyarországon, szépen közelítünk a 200 ezres járműállományhoz. A személygépkocsikhoz képest biztosan lényegesen több a „hobbitartás”, ami önmagában hordozza a veszélyt, hiszen a kétkerekű élvezetek egyik eleme a sebesség, a gyorsulás. És a motorosok sem angyalok, de védtelenek és méretük, mozgékonyságuk miatt ott is megjelenhetnek, ahol a négykerekűek vezetői nem, vagy csak nehezen láthatják meg, illetve átlagesetben jelenlétük nem is várható. Egy kamion holtterében simán elbújnak. És ami igazán nagy probléma, hogy divat a fekete.

Két értelmetlen halál

A képen látható kisteherautó vezetője balra akart kikanyarodni egy telephelyről, lakott területen. A nagy terhelés miatt még a szokásosnál is lassabb manőverrel kellett számolnia az öreg Multicar kisteherautóval, s balról egy beláthatatlan útkanyarulatból érkeznek a járművek a nagy forgalmú útvonalon. Szabadnak látszott a pálya, amikor a vezető a kikanyarodást megkezdte, pedig már ekkor is ott volt a motoros a közelben – körülbelül 75 méterre –, talpig feketében, de egy oszlop részben kitakarta. Na és persze 100 kilométer/órához közeli sebességgel érkezett. S máris összeáll az a 3-4 tényező, ami mentén a tragikus ütközés borítékolható.

Mindkét járművezető súlyosan hibázott, a motoros talán nagyobbat…

Másik példánkban a kisautó vezetője a balra kanyarodás előkészítésére biztosan nem szánt elegendő időt, mert a nyílt országúton megállás nélkül manőverezett. A semmi közepén látszólag sehol egy jármű. Itt azonban legálisan jöhetett szembe 90-es tempóval a motoros. Hogy valójában ennél 10-20 százalékkal nagyobb volt a haladási sebesége, az itt most elhanyagolható körülmény. Kritikusabb lehetett a fekete ruhája, a fekete sisak és a sötétkék motor. Ez valamennyire beleolvadt a háttérbe, az erdős, árnyékfoltos környezetben, a világítása ezek szerint kevés volt az észlelhetőséghez.

A motoros ez esetben sem tehetett semmit a baleset elkerülése érdekében, a neonsárga sisak, feltűnő ruházat, színes motor talán segített volna…

Ruha teszi…

E két példa alapján is arra a következtetésre jutottam, hogy amikor hosszú kihagyás után újra motorra pattantam, akkor kiemelt szempont volt a ruházat, a sisak választásakor azok jó láthatósága. A neonsárga bizonyítottan jó döntés, és a kiegészítő világítás plusz figyelemfelhívó hatása mellett nagyobb biztonságban érzem magam.

Előző cikkCsőrmester
Következő cikkTöbb szem többet lát
Már az óvodában is törött kisautó lehetett volna a jelem. De oda nem jártam, viszont apám ZISZ teherautójában gyakran imitáltam a vezetést. Közlekedésmérnökként érkeztem a szakmába, a Hungarocamionhoz. Az itt megismert balesetelemzés mitikus világa elcsábított, szakmérnöki diplomával 30 éve igazságügyi műszaki szakértő vagyok. Az utóbbi két évtizedben európai zsűrik tagjaként részt vehetek az év autóbusza, teherautója és kishaszonjárműve kiválasztásában.

Itt elmondhatod a véleményedet!