Sok-sok baleset helyszínén eljárva, az esetek hátterét vizsgálva egy elsőre érthetetlen előzmény is gyakran felmerül. Egyszerűen nem látták meg a triviális körülmények között érkező motorost. Sokan még az ütközéskor sem tudták, hogy mi történt.
Sokan, sokféleképpen feldolgozták már magát a problémát – nagyon helyesen, ezzel folyamatosan felszínen tartják a motorosok témáját, főleg így a szezon kezdetén. Ezenkívül már szerepel a napirenden az oktatás, kiemelten a gyakorlati oktatás reformja. Nem is fogok tudni újat mondani, de nem is ez a szándékom. Arról szeretném megosztani gondolataimat, hogy a bevezetőben leírt személyes tapasztalataim alapján én milyen következtetéseket vontam le, s ezt hogyan alkalmazom a mindennapi életben, a szeretett vasparipámmal való együttélésben. Annyit tényszerűen azért előre kell bocsátani, hogy egy olyan közlekedési mód ez, ami évről-évre körülbelül 10 ezer új hódolót szerez magának Magyarországon, szépen közelítünk a 200 ezres járműállományhoz. A személygépkocsikhoz képest biztosan lényegesen több a „hobbitartás”, ami önmagában hordozza a veszélyt, hiszen a kétkerekű élvezetek egyik eleme a sebesség, a gyorsulás. És a motorosok sem angyalok, de védtelenek és méretük, mozgékonyságuk miatt ott is megjelenhetnek, ahol a négykerekűek vezetői nem, vagy csak nehezen láthatják meg, illetve átlagesetben jelenlétük nem is várható. Egy kamion holtterében simán elbújnak. És ami igazán nagy probléma, hogy divat a fekete.
Két értelmetlen halál
A képen látható kisteherautó vezetője balra akart kikanyarodni egy telephelyről, lakott területen. A nagy terhelés miatt még a szokásosnál is lassabb manőverrel kellett számolnia az öreg Multicar kisteherautóval, s balról egy beláthatatlan útkanyarulatból érkeznek a járművek a nagy forgalmú útvonalon. Szabadnak látszott a pálya, amikor a vezető a kikanyarodást megkezdte, pedig már ekkor is ott volt a motoros a közelben – körülbelül 75 méterre –, talpig feketében, de egy oszlop részben kitakarta. Na és persze 100 kilométer/órához közeli sebességgel érkezett. S máris összeáll az a 3-4 tényező, ami mentén a tragikus ütközés borítékolható.
Mindkét járművezető súlyosan hibázott, a motoros talán nagyobbat…
Másik példánkban a kisautó vezetője a balra kanyarodás előkészítésére biztosan nem szánt elegendő időt, mert a nyílt országúton megállás nélkül manőverezett. A semmi közepén látszólag sehol egy jármű. Itt azonban legálisan jöhetett szembe 90-es tempóval a motoros. Hogy valójában ennél 10-20 százalékkal nagyobb volt a haladási sebesége, az itt most elhanyagolható körülmény. Kritikusabb lehetett a fekete ruhája, a fekete sisak és a sötétkék motor. Ez valamennyire beleolvadt a háttérbe, az erdős, árnyékfoltos környezetben, a világítása ezek szerint kevés volt az észlelhetőséghez.
A motoros ez esetben sem tehetett semmit a baleset elkerülése érdekében, a neonsárga sisak, feltűnő ruházat, színes motor talán segített volna…
Ruha teszi…
E két példa alapján is arra a következtetésre jutottam, hogy amikor hosszú kihagyás után újra motorra pattantam, akkor kiemelt szempont volt a ruházat, a sisak választásakor azok jó láthatósága. A neonsárga bizonyítottan jó döntés, és a kiegészítő világítás plusz figyelemfelhívó hatása mellett nagyobb biztonságban érzem magam.
Írásunk az ORFK-OBB együttműködésével készült: Országos Balesetmegelőzési Bizottság
