Apuka öröme és boldogsága emlékeiben bizonyára erős nyomot hagyott édesapjuk trolibuszok iránti rajongása. Az idő megpróbálta eltörölni a részben kötött pályás helyi közlekedést, ám az új megoldásokkal azok megint a várostervezés hatékony és fenntartható eszközei lehetnek.
Már jó pár évtizede motoszkált a villanytáplálású kábeles szekér ötlete dr. Ernst Werner von Siemens fejében, aki végül 1882 április 29-én Berlinben, egy alig több mint ötszáz méteres szakaszon demonstrálta is az elképzelését. A landau felépítményű hintóból átalakított jármű hátsó kerekeit egy-egy 2,2 kilowatt teljesítményű villanymotor forgatta meg egy-egy lánchajtáson keresztül.
A Siemens-féle 550 voltos egyenáramú rendszerben a felsővezetéken egy görgős kocsi futott, ez továbbította az éltető elektronokat az Elektromote elektromos motorjai felé. Ezt a kontaktkocsit (Kontaktwagen) az angol nyelv a trolley névvel illette, innen származik e járgányok ma is használt neve. A vezetékes villanylovak által vontatott omnibuszok gyorsan meghódították a nyugati világot, jó egy évszázaddal ezelőtt élték első aranykorukat. Bár pont akkoriban jelentek meg az első dízelmotorok is a haszonjárművekben, a kompressziógyújtású erőforrások nem tudták gyorsan kiszorítani a felsővezetékről táplált testvéreiket.
A trolik igazi virágkora a második világháború utáni évtizedekre tehető, ám ezt követően az egyre erősebb és gazdaságosabb dízelek kérlelhetetlenül kiszorították azokat a városokból. Talán mindenki számára egyértelmű, hogy lényegesen sokoldalúbban bevethető egy teljesen kötetlen jármű. Arról nem is beszélve, hogy a felsővezetékek nem feltétlenül a városképre gyakorolt pozitív hatásukról híresek. Ám most, az új villanyos korban megmentőjükre lelhetnek modern megoldásokban. A menet közbeni töltés jóvoltából ugyanis még a rendkívül rövid követési időközű, hatalmas kapacitásigényű járatokon is elég lehet csupán egy-egy célzott útszakaszt „behálózni”. Ezeken a buszok troliként feltöltik az áramszedővel az akkumulátorukat, majd a vezetékről lecsatlakozva akkumulátoros elektromos buszként teljesíthetik a járat hátralévő megállóit. Vagyis itt a felsővezeték egyfajta hatótávnövelőként funkcionál egy villanybusz számára. Átgondolt tervezéssel egy-egy ilyen szakasz több járatot is kiszolgálhat, és minimalizálható a szükséges felsővezetékek száma. A fenti videóban látható fiatal hölgyek, akik jól láthatóan elég koncentrált dózisban kapták a szülői rajongást, egészen biztosan nagyon örülnek ennek. És remélhetőleg még gyakrabban gondolnak hálatelt szívvel édesapjukra, amióta újra reneszánszukat élik a trolibuszok.
