Bizonyára mindannyiunkban felmerült már egy emeletes busz láttán, hogy ej, de szép, de hogyan marad talpon egy közepesen éles kanyarban? Mi történik vele, ha kap egy tisztességes oldalszelet?
Ne adj’ isten felborul, ha a turisták hirtelen a busz egyik oldalára rohannak megbámulni a Buckingham-palota ablakából elegánsan kiintegető II. Erzsébet brit királynőt? Egyáltalán nem meglepő felvetések ezek, hiszen nagyon korán felmerültek – például annak idején a NEOPLAN Skyliner emeletes turistabuszról sem hitte el senki, hogy nem borítja fel az első fuvallat.
A londoni közlekedési hatóság (Transport for London) egykori legnagyobb autóbuszfelújító üzemében – Aldenham Bus Overhaul Works – heti ötven autóbuszt pofoztak helyre. Minden típusból legalább egyet stabilitási tesztnek is alávetettek, ahol az emeleti utasokat két tonna homokzsák helyettesítette. Minket is meglepett, hogy mennyire megalapozatlannak bizonyult az aggodalmunk. Az 1949-es gyártású Leyland Titan az alacsony tömegközéppontjának köszönhetően kitűnően vizsgázott. Olyan hajmeresztő – 34 fokos – oldaldőlésnél sem borult oldalra, amit sokan még egy terepjáróval sem tennének kockára. Kis túlzással, de szüksége is volt erre a stabilitásra, hiszen a legendásan megbízható 9,8 literes, hathengeres, 125 lóerős Leyland O.600 típusú dízelmotorja már percenként 900-as fordulatszámon leadta a félelmetes 410 newtonméteres legnagyobb forgatónyomatékát, így a Titan korszakának egyik legdinamikusabban gyorsuló angol autóbuszának számított. Apró érdekesség, hogy a tesztben szereplő KGU 244 rendszámú Leyland Titan 1959 márciusában Ceylonban – mai nevén Srí Lanka – folytatta karrierjét.
Fotó: Au Morandarte from London, Middlesex, England / CC BY-SA
.jpg){kind=link}