Minibus Euro Test 2022 : Apró győztes

Nemzetközi kollégáinkkal együtt egy többnapos átfogó teszten kerestük a legjobb új minibuszt. Jelentem, megtaláltuk!

Folyamatosan bővül, immáron 23 európai országot ölel fel a Bus & Coach of the Year újságírószervezet – amelynek lapunk is tagja. Három év kihagyás után visszatértünk Madridba, hogy az FIAA támogatásával, az IFEMA Feria de Madrid keretein belül immár harmadik alkalommal megszervezzük a Minibus Euro Test 2022 versenyt. Az IFEMA a kiállítási helyszín, az FIAA pedig maga a buszvilág bemutatására szakosodott kiállítás. Az utolsó megmérettetés 2019-ben volt, majd 2020-ban a világjárvány elsöpörte magát a kiállítást is. A járvány, a jelen gazdasági, politikai helyzet alaposan megtépázta a szektort. A Busworld után, a közbenső években ez lehetne Európa legnagyobb buszos seregszemléje, de az idén nem minden sikerült úgy, ahogy a szervezők szerették volna. Nagy gyártók, még a spanyol felépítményezők nagy része, például az Irizar is hiányzott. Mi sem jelzi jobban az ellentmondásos helyzetet, hogy a széles körű felhívás ellenére mindössze három márka hozta el járműveit a zsűri minden részletre kiterjedő vizsgálódásaira.

A minibuszteszt alapkritériuma változatlan maradt: legalább kilencfős utaskapacitás egy 9 méternél nem hosszabb járműben. Idén a helyközi, turistabuszos és transzfer személyszállítási igényekre tervezett járművek kerültnek terítékre. Mind a három résztvevő különböző iskolát képviselt. Kettő azonos tőről fakadt, a Mercedes-Benz Sprinter alvázára, önhordó karosszériájára építkezett. Az Anadolu Isuzu pedig klasszikus autóbuszgyártói erényeket igyekezett felcsillantani. Miguel Sáez spanyol zsűritagunk, az „autobuses & autocares” szaklap igazgatója vezetésével összeállt a program, a háromnapos teszt után aztán a kiállítás nyitónapján eredményt is hirdettünk. A már megszokott rend szerint minden gyártó 15 percben mutatta be a járművet, egy prezentáció keretében, majd a járművet körbejárva a gyakorlatban is. Mindenkinek jutott egy körülbelül félórás vezetés, s utasként is szemlélődtünk, pontoztunk.

Sikeresen befejeződött a teszt, elégedettek voltak a gyártók, s a zsűri tagjai egyaránt. A teszt lezárásaként a zsűri összeült, megtárgyaltuk tapasztalatainkat, majd szavaztunk. Aztán a szavazólapokat összegyűjtve, összegezve igen egyértelmű eredményt kaptunk.

A Minibus Euro Test 2022 győztese és ezzel a Minibus of the Year 2023 díj nyertese: Car-bus.net Shaula

Nehéz választás volt, mert kicsit az alma-körte összehasonlítás problémáját is meg kellett oldani. De végül is az összkép után kiviláglott, ahogyan az iskolában kaptunk jegyet, itt és most a külalak és tartalom is ötöst érdemelt. Ez volt az a jármű, amelyik minden szempontból felül tudott kerekedni. Bár nem a legolcsóbb, de vezetőként nekem is ez tetszett a legjobban. Az utaskényelem is a versenytársak fölött állt. Igazi egyéniség. Gratulálunk!

Néhány köszönet, elsősorban Miguelnek és lelkes csapatának. Madrid tökéletes helyszín volt, s ha hívnak, visszamegyünk legközelebb is! Támogatóinknak is hála, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez az esemény: az FIAA és az IFEMA Madrid, az Otokar, a VDL és a JMB jelentősen hozzájárultak a megvalósítás sikeréhez!

Anadolu Isuzu Grand Toro

A lassan 40 éves gyártási tapasztalat és a japán „felügyelet” miatt kifejezetten ígéretes járművet vártunk. Lényegében meg is kaptunk, leszámítva az apróbb problémákat. A 2,35 méter széles és több, mint 8,5 méteres hosszával ez volt a legtestesebb jármű, már-már „igazi” buszformát idézve. Nem véletlen, hiszen a török gyártó egyébként a teljes buszpalettán kínál járműveket – a Grand Toro is a minibuszteszt kritériumainak felső határát súrolja. Egy kívülről kifejezetten ízléses járművet láthattunk, a holttértükröket leszámítva. A nem éppen szép darabokat mintha utólag ragasztották volna oda, és sajnos nem is fedik le hatékonyan a holttereket. Jó magasra fel kell mászni utasnak, sofőrnek egyaránt, de ettől hatalmas a csomagtér. Szerencsére a felkapaszkodást egy kinyíló extra lépcsőfok jelentősen megkönnyíti. A vezetői pozíció is kifejezetten jó. A már-már dizájnos, szépen formázott műszerfal, és elsőre az ergonómia is rendben lévőnek tűnik. Azért a kormány kicsit teherautós és az állíthatósága is korlátozott, de meg lehet szokni. A tachográf helyét is jól elrontották. Az az egyik legalsó műszer a középső konzolon, semmit nem lehet látni rajta az ülésből, nem is lehetett véletlen, hogy a fedele már kitört. A modernnek látszó környezet ellenére valahogy mégis volt valamiféle diszkomfortérzetem, például akkor, amikor az erős napsütésben a műszerfalat egyáltalán nem lehetett látni. A motor elég zajos, és az összhang a Allison automatikus váltóval nem az igazi. Az egyik lejtőn egyszerűen nem volt hajlandó felkapcsolni egy fokozatot, miközben üvöltött a motor és lépésben mentünk. Elkövették azt a hibát, hogy az első napon nem volt senki a járművel, így értetlenül álltunk a hátsó tengely brutális rugózatlanságával szemben. Másnap kiderült, a légrugók eleresztettek és nem is voltak hajlandók később sem működni, aminek egyébként a műszerfalon semmi jele nem volt. Tetszett, hogy kerekesszékek is beemelhetők a jármű jobb oldali hátsó részén, ahol az emelőszerkezet a csomagtérből egyszerűen kifordítható. Az akár iskolabuszként is szolgáló jármű ára 135-140 ezer euró, ebben a tekintetben a középmezőnyben szerepel, s tekintettel az akár 37+6 személyes utaskapacitásra, jó ár-érték arányt mutat. A teljes európai piacot szeretnék elérni, így megfelelnek minden aktív és passzív biztonsági követelménynek.

Aveuro

Egy fiatal román feltörekvő vállalkozás az Aveuro, 2007-ig mindössze egyetlen buszukkal szállították az embereket és a járművet maguk javították. A tulajdonos fia időközben felcseperedett, és ő ennél már többet akart. Megalkották a céget, amelynek nevét az egykori buszrendszámtábláról vett AV betűk és az európai elköteleződés betűiből rakták ki. Kezdetben csak kicsiben dolgoztak, átalakítottak járműveket, majd eljött a 2015-ös év, amikor kinyílt egy kapu Izrael felé. Gyors léptekkel gyakorlatilag egy év alatt új üzemet építettek, amelynek kapacitása napi egy jármű. Azóta is zavarmentes az együttműködés, termelési kapacitásuk 70 százaléka megy a közel-keleti országba. Ráadásul közben megtanultak minibuszt készíteni. Kezdetben csak a Sprinter furgonokra ablakot vágva üvegeztek, belső burkolást végeztek, és berendezték járműveiket. Majd egy igény kapcsán kitaláltak valamit, kidolgoztak egy technológiát, hogyan lehet 40 centiméterrel megtoldani a kocsiszekrényt. A hátsó kerék mögött kettévágták a karosszériát és behegesztettek egy általuk előkészített háromdimenziós elemet, majd ügyes megmunkálással eltüntetik ennek jeleit. Valóban nem lehetett ránézésre megmondani hova került a toldás a bemutató járművön. Célként azt tűzték ki, hogy a csomagtér és a sorok közötti lábtér is nagyobb legyen. Az üvegezéshez csak a két oldalon a hátsó elemekhez kellett egyedi gyártást szervezni. De ha már üveg, az utasteret körben dupla üvegezés védi a külső forróságtól, illetve javítja a légkondicionáló hatásfokát. Ma már a járműveik fele így készül, és eljött az idő, hogy megmutassák a névadó kontinensnek is, hogy mit tudnak. Megmaradt a Mercedes-Benz garanciája, és a jó kapcsolat is, most már a jövő júniusi gyártáshoz rendelik a járműveket, mert bőséggel van megrendelés. Egy másik opcióként az IVECO-együttműködés fejlesztésén dolgoznak. A kormány mögött hamisítatlan Sprinter-érzés – kézi váltó, semmi extra. Az utastér annál igényesebb, az izraeli igények megtanították őket elegáns, de tartós járművet készíteni. A mennyezeten fura, változtatható színű LED-formák, de ha a vevőnek ez kell, akkor hajrá. Az úton aztán érződik a „kis motor” visszafogottsága, meg a hátsó tengelynél a légrugó hiánya, de ez utóbbinál tehetetlenek. Meg kell várni a Sprinter fejlesztésének következő ütemét. S ezért is merült fel az IVECO felé való fordulás lehetősége, a légrugó nagyon kellene! A tesztre elhozott jármű a hosszított változat, ára elképesztően kedvező, mindössze 65 ezer euró. Nem is nagyon értem, miért nem fedezte még fel magának egyetlen magyar vállalkozás sem, mert egyelőre egyetlen darabot sem adtak el nálunk. Mondjuk így vannak Romániával is – 2021-ben és 2022-ben egyetlen járművet sem értékesítettek ott sem. A hazai piaccal kapcsolatban egyébként azt mondják, hogy ez az ár kiemelkedően magas, lehet, hogy nálunk is?

Car-bus.net Shaula

A spanyol gyártó székhelye Barcelona, és a ’60-as évekre visszanyúló történelem örököse, annak idején a klasszikus „buszméretű” Obradors márka igen sikeres termék volt. Ám 2007-től Car-bus a cég neve és Sprinter-alvázra kezdték építeni az első minibuszszériát, ez volt a Spica. Ez a mai napig sikerszéria, a kiváló ár-érték arányával a termelésük kétharmadát adja. Egy csillagról kapta a nevét, mint ahogyan a Shaula is, a skorpió csillagképben ragyog fényesen. Amikor jött a Covid–19, a bezárkózás, egy teljesen új ötlettel álltak elő a tervezők. Maradtak a Sprinter-alapoknál, de drasztikus beavatkozások történtek. Saját felépítményt építettek, szélesítettek, hosszában is nyújtottak a karosszérián, új légrugós hátsó híd került az eredeti helyére. Azt nehezen vették tudomásul, hogy ezzel a mozdulattal a csillag is lekerült a jármű orráról. Ugyanis a Mercedes-Benz ezentúl nem adja nevét a termékhez, akkora az átalakulás. Ennek a garancia szempontjából sajátos következményei vannak, azaz azt már a Car-Bus a saját költségein kell, hogy állja 2 évig a hajtásláncra és 5 évig a karosszériára. Viszont az eredmény egy semmihez sem hasonlító, a Sprinter típussal már csak alig köszönőviszonyban álló megjelenés. Természetesen a ruha alatt pedig ott lapus a világszínvonalú Mercedes-Benz-hajtáslánc. Ez már szinte a klasszikus felépítményezés, bátor döntés, és a végeredmény remek. Kívül tetszetős, belül minden igénynek megfelelő. A nagy hátsó csomagtartó és a kerekesszék-elhelyezési lehetőség ma már szinte nélkülözhetetlen kellék. A román Sprinter kapcsán is felmerül a „kicsi” kétliteres dízel motor problémája, de egyelőre nincs más. Lehet, hogy nem is kell? Érdekes kísérletről számolt be a cégvezető, volt nekik még egy régi hathengeres motoros Sprinter modelljük is. Amikor megérkezett az új, versenyt rendeztek az udvaron. Meglepte őket, hogy az új motor bizonyos szempontból még jobb is volt, és a tüzelőanyag-hatékonysága lényegesen jobb is. Azt viszont már én teszem hozzá, hogy a kilencfokozatú automatikus váltóval remek az utazás. A kormány mögött feltűnően tágas minden, a kormánykeréken megmaradhatott a csillag, legalább ennyi… Egy dolog tűnik fel, és ez a tesztvezetés során is zavaró volt, az A oszlop vastagsága, főleg a vezetőhöz közelebbi bal oldalon. Akadtak szituációk, amikor szokatlan fejmozdulatokat, sőt egész testgyakorlatot kellett végezni ahhoz, hogy biztonsággal lássam a jármű körülötti területet. Ekkora tömeghez a retardert nem biztos, hogy megrendelném, de szokás kérdése és szeretem használni. Annak ellenére, hogy az utastérben soronként négy széket helyeztek el, jól lehet mozogni, az első ajtó mérete is ideális. A nagy, szimpla üvegezésű felületek mellett pazar a kilátás. Apropó ajtó, el lehet nyitott ajtóval is indulni, de ezt érzékelve egy mechanizmus azonnal automatikusan zárja az első és a csomagtérajtót is. A bemutató jármű ára elég húzós, 130 ezer euró, egyébként pedig 120-155 ezer euró egy jármű ára, kiépítéstől és extráktól függően. Egyelőre csak néhány környező országban vannak jelen, de egyértelmű törekvés a teljes európai piacon való megjelenés, talán ezért is neveztek erre a tesztre.