Negyedik – egyben legelső elektromos – generációjához érkezett a Ford haszonjárműnek álcázott versenyautó-tanulmánya. A Ford Pro Electric SuperVan sokkal erősebb, mint a három felmenője együtt, pedig azokat sem nevezhetjük kákabélű nyúlbélának!
Titokban munkálkodott rajta a nemzetközi Ford Performance és a német Ford Design csapata, valamint a rali- és versenyautók osztrák specialistája, a STARD. A jövőre piacra kerülő elektromos Ford E-Transit Custom alapjaira épül. Mondjuk inkább azt, hogy a SuperVan nyomokban tartalmaz a sorozatgyártású testvérében fellelhető alkatrészeket is. Felépítése a versenyautókat idézi, az E-Transit Custom padlólemezéhez acél csőváz csatlakozik, amit szemérmesen eltakartak könnyű kompozit karosszériaelemekkel. Megkönnyítette a tervezők munkáját az elektromos hajtáslánc, amely nagyságrendekkel kevesebb szellőző- és hűtőnyílással is beéri, mint belső égésű társai.
Nürburgringre való
Futóművét, valamint fékrendszerét a motorsportból, erejét pedig egy V40-sorozatú Kandó-mozdonytól kölcsönözte. Utóbbi akár igaz is lehetne, hiszen a négy villanymotor több mint 1471 kilowatt (kétezer lóerő) teljesítménye és 1800 newtonméteres forgatónyomatéka nem játék. Ezek csupán becsült értékek, gondolom nem tudták megmérni, mert kalácsot font a fékpadból. Szürreális! Így jellemezhetném legtalálóbban a menetteljesítményeket. Az Electric SuperVan kevesebb mint két másodpercen belül katapultál százra és pár rövid pislogást követően eléri a 320 kilométer/óra csúcssebességet. Az 50 kilowattórás, folyadékhűtésű akkumulátor egy hagyományos gyorstöltőről, alig 45 percen belül teleszívja magát energiával. A masszív energiatároló olyan alacsonyan tartja a tömegközéppontot, hogy a hajmeresztő furgon nehezebben borítható, mint egy levélnehezékkel terhelt ajánlott levél.
A speciális rugóstagokkal, valamint aszimmetrikus hosszúságú kettős keresztlengőkarokkal felvértezett futómű elöl és hátul a versenysportból kölcsönzött segédkeretekre támaszkodik. A SuperVan teljesíti a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) szigorú biztonsági előírásait is. Kagylóülés és bukókeret óvja a pilóta – szándékosan nem járművezetőt írtam – épségét, aki egy érintőképernyőn keresztül figyelemmel követheti és igény esetén módosíthatja versenylova paramétereit. Öt menetprogram közül választhat, mindegyik más nyomatékelosztást, továbbá rekuperációt tesz lehetővé. A Road egyszerű közlekedésre való, a nagybani piacról hazafelé garantáltan nem lesz rántotta a három tálca tojásból. A Track pályázáshoz ideális, mivel kiegyensúlyozott gyorsítást és lassítást tesz lehetővé a profilmentes versenygumiabroncsokon. A Drag a maximális gyorsulás programja, míg a Drift a látványos demonstrációkhoz és fánkfestésekhez ideális. A Rally optimális teljesítményt nyújt szilárd útburkolaton és murván. Vélhetően Sébastien Ogier is elismerően biccentene, ha kipróbálhatná.
Instant donut
Ekkora teljesítménynél nem hiányozhatnak olyan alapvető asszisztensrendszerek, mint a kipörgésgátló és a bokszutcai sebességkorlátozó. Három fokozatban állítható a rekuperáció mértéke is. ECO-módban használja fel a legkevesebb energiát és nyeri vissza a legtöbbet, ilyenkor még a hátsó hajtást is kikapcsolja. Az E-Boost kapcsoló ennek pont az ellentéte, hiszen korlátozott időre megnöveli a teljesítményt. Például, ha emelkedőn meg szeretnénk előzni egy zöldséges Barkas B1000 furgont vagy egy Porsche 911 GT2 RS sportautót. A Tyre Cleaning módban a SuperVan nem gyökérkefével esik neki a gumik tisztogatásának, mint Marika néni, hanem izomból. Gumit éget az első vagy hátsó tengelyen! Ezzel nem az a célja, hogy elfüstölje, hanem hogy felmelegítse és hatékonyan megszabadítsa őket a szennyeződésektől. Hoppá, máris nem igaz rá a helyileg nulla károsanyag-kibocsátás! Kétlem, hogy ez lesz a klímaaktivisták kedvenc villanyverdája, de ahogy a a régi római közmondás tartja: kenyeret és cirkuszt a népnek.
