Scania építőipari járművek történelme: Száz év sárban, hepehupán

Speciális járműveket igényel az építőipar – de azokból nagyon sokfélét. Gondoljunk csak a gólyadarus téglafuvarozókra, az ömlesztett anyagot szállító billencsekre, a nehézvontatóból és soktengelyes trélerből álló szerelvényekre, a betonkeverőkre, az emelőkosaras gépkocsikra, vagy a külszíni (sőt, alkalmilag földalatti) bányák változatos körülményeire! A Scania száz éve ismeri a legkülönbözőbb ügyféligényeket, és gyarapítja tapasztalatkincsét, amihez modern gondolkodást és innovációs erőt hozzátéve vívott ki magának elismerésre méltó pozíciót.
Az ötvenes években még burkolatlan volt Svédország úthálózatának nagyobb része – az ott futó, akkori nevükön Scania-Vabis teherautók mindegyike olyan körülmények közé került, mint ma egy építkezésen. Az északtól délig 1600 kilométer hosszú ország föld- és makadámútjain rengeteg tennivalójuk akadt a fenntartóknak: télen hóekéztek, tavasszal a tengelyig érő sárral, nyáron a mindent belepő porral küszködhettek.

Kezdetben mindegyik Scania egyedi volt, alig akadt két egyforma – és ez ma ismét igaz

Miközben teljes gőzzel folytak az építkezések, egészen a hatvanas évekig semmi sem korlátozta a tehergépkocsik méretét és össztömegét, egyedül a tengelyterhelést limitálták nyolc tonnára, de azt sem ellenőrizték szigorúan. Elképzelhető, mekkora (túl)terheléssel hajtották a korabeli Scaniákat.
Abban, hogy a századelőtől a hatvanas évekre szegény mezőgazdálkodó országból iparosított, jóléti állammá válhatott Svédország, fontos szerepet játszott a Scania, az építkezések ezreire sódert, földet, betont és mindenféle egyéb anyagot szállító járműveinek légiójával. A fejlődés érzékeltetésére elegendő egyetlen számadat: 1965 és ’75 között egymillió új lakást építettek a svédek.
A márka mindeközben nagyon józan politikát folytatott: már a kezdetekkor bevonta a nagy megrendelőket, például a vasutat, a postát, a közútkezelőket és a közösségi közlekedési vállalatokat a fejlesztésbe, átvette egyes megoldásaikat. Így születtek például az akkori billenőplatós teherautók és síkosságmentesítő szórójárművek. Az áttörés éve 1925 volt, amikor kihoztak egy sok tekintetben újszerű, nagy motorteljesítményű járműcsaládot, szinte monopolhelyzetet érve el az útépítésben és a postabuszaikkal – amelyek vidéken hóekével takarították le az utat maguknak és a többi közlekedőnek. A harmincas évek végén pedig a Scania bevezette a modulrendszert, egységesített alkatrészekből kombinálva össze kisebb vagy nagyobb motorokat, majd továbbfejlesztve az elvet, a nyolcvanas évek folyamán kijött az első, teljesen moduláris tehergépkocsi-sorozat.

Cukornád-betakarítás Brazíliában, gumikerekű tehervonattal

Mindent kibír
Tömeg- és méretkorlátozás nélküli járműveivel nagy versenyelőnybe került a Scania a második világháború után a fejlődő országokban, például 1950 körül Dél-Amerikában, ahol többek között a cukornád-betakarításban vállaltak munkát a kétpótkocsis monstrumszerelvények. Ami bevált a korabeli Skandináviában, az mindent kibírt máshol is, ahol hírből sem ismertek kiépített utakat. Még jobban megalapozta a Scaniák elpusztíthatatlan hírét, hogy a hatvanas évektől Svédországban nagyon szigorú előírások jelentek meg a teherautó-fülkék biztonságával kapcsolatban, komoly törésteszteknek kellett megfelelni, például erős kötelekre függesztett hengeres tömböt zuhantattak ingaként a szélvédőre, illetve az A-oszlopokra. Ilyen kocsiban dolgozni felért egy életbiztosítással. Európa többi része csak harminc évvel később jutott el idáig.

Scania-Vabis 335, 4×2 hajtásképlettel, trélervontatói szerepben

Ikonikus típusok
A második világháborút követően, nem utolsósorban a hadseregszállítói szerepből adódóan, megújult a Scania igazgatósága, vállalatszervezése és termékpalettája is. Az ötvenes években nagy teljesítményűnek számító és strapabíró modellek készültek, mint a híres Drabant és Regent – természetesen az akkori irányzatnak megfelelő „csőrös” fülkével. A világtérképre azonban mégis csak az 1958-ban kihozott L75-ös helyezte fel a márkát, még mindig hosszan előrenyúló géptetővel. Egyébként az ilyen felépítésű „aligátor”-tehergépkocsinak mindmáig megvan a szilárd rajongótábora, pilótáik nagyra értékelik a sima és precíz kormányzást, a fülke csendjét és a komfortos rugózást. A bulldogfülke csak a hatvanas évek vége felé lépett előtérbe, amikor a méretkorlátozások megkövetelték a motor beköltöztetését a fülke alá.
Nem csoda, hogy másfelé is igény mutatkozott az elnyűhetetlen svéd járművekre. Rengeteget exportáltak Afrikába, a Közel-Keletre és Délkelet-Ázsiába, összeszerelő üzemet nyitottak meg Irakban, és billenőplatós, illetve erdészeti típusaikkal behatoltak Kínába.

Nehézgép-szállítás Angliában, a hetvenes években, már bulldogfülkével

Növekvő teljesítmény
Ma természetesnek vesszük, hogy dízelmotoros egy teherautó, de az első ilyen csak 1936-ban jelent meg a cég kínálatában, és az akkor bevezetett négy-, hat- és nyolchengeres modul-motorcsaládnak egészen az ötvenes évekig voltak még benzines tagjai. Ebben bizonyára szerepet játszott az is, hogy ezeket könnyebb lehetett beindítani a dermesztő északi télben. A 10/11 literes motor 1959-ben jelent meg, és egészen a század végéig maradt gyártásban – bizonyára sok működik még belőle. Közben megállíthatatlanul nőtt a teljesítményigény: 1969-ban még a 14 literes, 350 lóerős, V8-as számított szenzációnak, de az ezredfordulón leváltotta a 16 literes erőmű, és ma már 730 lóerőnél tart a márka.
Közben, a változó korszellemnek megfelelően, tisztábbakká is váltak a motorok. A Scania már a nyolcvanas évektől házon belül fejleszti az elektronikus motorvezérlést és a károsanyag-kibocsátást csökkentő műszaki megoldásait, így elsők között vezette be az Euro VI-os járműveket. Ráadásul, az új, „csak SCR-es” technikának köszönhetően sikerült kivételesen alacsony szintre csökkenteni a tüzelőanyag-fogyasztást is. A márka élen jár az alternatív tüzelőanyagokkal – etanol, sűrített földgáz, biodízel, HVO hidrogénezett növényi olaj – működő motorok előállításában, sőt, nemrég bemutatott egy dízel-elektromos hibrid hajtásláncot.

360 lóerős Scania P124 CB 6×6, CP14 fülkével, Abu Dhabi egyik építkezésén

Terepre, munkahelyre
Erős impulzust adott a Scania fejlesztéseinek, hogy 1965 és ’75 között nagy megrendeléseket kapott a svéd hadseregtől. A katonáknak természetesen terepjáró teherautók kellettek, amelyek sok vonásukban hasonlítanak a szintén sárban, hepehupán járó építőipari járművekhez. Tökéletesítették az alvázat és a futóművet, összkerékhajtást, kerékagyáttételt és automatikus sebességváltót hoztak ki. Ebben az időszakban összesen 3400 4×4-es és 6×6-os gépkocsi készült.
Az 1991-ben bevezetett új váltómű-generációt már eleve úgy tervezték, hogy beleépíthető legyen a két évvel később megjelent Scania Retarder tartós lassítófék. A kilencvenes évek közepétől pedig a Scania Opticruise automatizált fokozatkapcsolás könnyítette meg a sofőr munkáját – addig finomítgatták, míg a legnehezebb feladatokra, például építőipari alkalmazásokra is megfelelt. Ma már 18 és 200 tonna közötti össztömegű járművekbe kínálják, off road programmal és igény szerinti tengelykapcsoló-pedállal kiegészítve.

Két SBAT 111 6×6 katonai jármű, Svédország erdeinek mélyén, a ’80-as években

Speciális kivitelek
Még a modulrendszerben rejlő lehetőségek maximális kihasználásával sem lehet eleget tenni az építkezések valamennyi követelményének, ezért a Scania a hetvenes években létrehozta a Laxå Special Vehicles részleget, ahol a márka fülke-alvázaira készítenek egyedi felépítményeket. Jelszavuk az ismert közhely: a lehetetlent azonnal megoldjuk, a csodára várni kell egy kicsit. Terveztek és gyártottak alacsonypadlójú és sokszemélyes duplafülkéket, extrém terhelésre méretezett nyerges vontatókat, és többtengelyes betonkeverőket, betonszivattyúkat. Valamint természetesen többféle bányadömpert is.

Új modellcsalád
A Scania tavaly bemutatott, teljesen új tehergépkocsi-nemzedékével és az idén ősszel debütált építőipari XT-család megjelenésével csaknem megkétszereződött a választék, nagyon sokféle hajtáslánc és teljesítményváltozat közül választhat az ügyfél. A legutóbbi idők fejleménye az is, hogy már nem pusztán a járművet kapja meg, hanem korszerű háttérszolgáltatások egész sorát is, a rugalmas karbantartási tervtől a valós idejű üzemeltetési adatok közlésén át a távdiagnosztikáig.
A saját országának mostoha útviszonyai között fejlődésnek indult Scania nemzetközi léptékben is jelentős, sok piaci területet lefedő márkává nőtte ki magát, úgyhogy biztató helyzetből indulhat neki históriája következő évszázadának. A kilátásokról nyilatkozzon a legilletékesebb, Anders Lampinen termékigazgató: „A Scania új generációs teherautói kétségkívül kivételesen robusztusak és rugalmasak. Tapasztalatkincsünket hálózatba kapcsolt 260 ezer jármű üzemeltetési adatai gazdagítják. Érthető tehát, miért bízom benne, hogy építőipari fuvarozással foglalkozó ügyfeleink továbbra is jelentős nyereséggel dolgozhatnak.”