Minden évben augusztusban tartja a születésnapi bulit: 1965-ben ebben a hónapban született a Ford Transit, és köszöni, mindmáig remek kondíciónak örvend. Néhány más járműtípus is hosszú múltra tekint vissza, de többnyire van egy kis csalás a dologban: például a Toyota Corollának csak a neve emlékeztet a hajdanira, a Volkswagen Transporter is csak távolról hasonlít a farmotoros, léghűtéses ősre. Ám a Transit, akárcsak híres-neves márkatársa, a múlt század elején – akkor ez sokkal nagyobb szó volt! – 17 milliós sorozatnagyságot elért T-modell, ugyanazt a vérvonalat viszi tovább, még ha újabban készül elsőkerékhajtású kivitel is. Igaz, az újabb kori termelési eredményekkel szívesen büszkélkedő Ford el nem mulasztja hozzácsapni a Transit Connect és a Transit Courier adatait, amelyek viszont már csak névrokonok.
Egymáshoz érő lökhárítókkal sorba állítva ezt a nyolcmillió autót, körbeérnék az Egyenlítőt. Szép, de nekünk, magyaroknak nem sokat mond, meg tengeren egyébként sem lehet autókat felállítani. Képzeljük el inkább azt, hogy hézag nélküli sort alkotnának Magyarország csaknem 32 ezer kilométernyi úthálózatán, sőt, a nyolcezer kilométernyi főút mindkét oldalát elfoglalnák – még ötméteres járműhosszt figyelembe véve is, pedig a leghosszabb változatok elérik a hat és fél métert. Az első pillanattól kezdve mostanáig eltelt több mint ötven év alatt átlagosan három percenként vett birtokba valaki egy-egy új Transitot. Mióta az új, két tonna teherbírású kivitelt forgalmazzák Észak-Amerikában is, hatra nőtt a kontinensek száma, ahol kapható, az országoké pedig eléri a 118-at.
Az egyetlen típusból időközben egész Transit-család fejlődött ki. A jelenlegi kínálatban felsorakozik a Transit Courier minifurgon, a Transit Connect kompakt furgon, a Transit Custom furgon és a Transit nagyfurgon
A Transit szó szerint ember-tízmilliók életét befolyásolta és befolyásolja, mint munkaeszköz, a családi mikrovállalkozás univerzális járműve, mentőautó, kisbusz, mozgó üzlet, csomagszállító, popzenekarok és sportegyesületek cuccos kocsija. Megbízhatóságának köszönhetően mindenfelé előszeretettel használta tűzoltóság és rendőrség, évekig ilyen kisbuszok járták Peruban az Andok négyezer méternél magasabb hágóit. Nem csoda, hogy a sikeres bemutatkozást követően hamar felfutott a gyártása: az első milliót 1976-ban érte el, majd a következőket sorra 1985-ben, 1994-ben, 2000-ben, 2005-ben, 2010-ben és 2013-ban. Sok országban készül, viszonylag későn csatlakozott, de fontos gyártóhelye Kína. Továbbá a Transittal jelent meg a kishaszonjárművekben néhány fontos kényelmi és biztonsági újdonság, mint például az oldalsó tolóajtó, a radiál gumiabroncs, a halogén fényszóró, a közvetlen befecskendezésű dízelmotor, a biztonsági ajtózár és a szériában beépített blokkolásgátló. A legújabbakban pedig már van adaptív sebességtartó automatika és sávelhagyásra figyelmeztető rendszer is.
A később annyira sikeresnek bizonyult Ford Transit eléggé eltérő szülőktől származott: a német Taunus Transittól, illetve a képen 1954-es kivitelében látható brit Thames 400E-től
A Transit név
A Transit egyik elődjét, a Németországban 1953-tól futó FK furgont 1960-ban keresztelték át Ford Taunus Transittá, utalva a sikeres személyautójukra. Amikor az angliai Ford 1965-ban kirukkolt az egész Európában terjeszteni kívánt kishaszonjárművével, úgy tervezte, hogy „V-Series” lesz a neve, amelyben a V bizonyára az angol „van”, azaz furgon szóra utalt. Egy héttel a bemutató előtt a cégvezető Bill Batty látni akarta a járművet, és mivel odahaza még nem volt üzemképes példány, a német előszériából hoztak neki egyet. Azon meglátta a Transit feliratot, és azonnal úgy döntött, hogy ez lesz a típusnév.
1975-ben megújult a hűtőmaszk, baloldalt a benzinesé, jobboldalt a dízelé. Nagyobb lábtér és hosszabb kormányoszlop szolgálta a kényelmet. Ekkor jelent meg a rásegítős első tárcsafék
Száguldozás
A Transit nagy-britanniai fejlesztőcsoportja a Boreham reptérre járt át a tartóssági tesztek elvégzésére, de azon nem lehetett tartósan nagy sebességgel hajtani, így az ilyen próbákra közúton kerítettek sort. Ez még a régi szép időkben volt, néhány hónappal azelőtt, hogy az országban bevezették az általános, 70 mérföldes (113 kilométer/óra) sebességhatárt, így legálisan lehetett nyomni a gázt. A helyi rendőrség nagy érdeklődéssel kísérte az éjszakai száguldozásokat, radaros méréseivel tanúsította az eredményeket, sőt, a zsaruk gyakran megállították a pilótákat, hogy tudakozódjanak a dolgok állásáról.
A Transit Supervan 1 Brands Hatchben debütált, 1971 húsvétján. A Ford GT4O versenysportkocsi 5,0 literes, V8-as motorjával 240 kilométer/óra sebességet ért el
Hihetetlen árak
Megjelenése idején, 1965 októberében, a legolcsóbb Transit, a rövid tengelytávú, 610 kilogramm teherbírású, benzinmotoros kivitel ára 542 font volt, a legdrágább változatért, a 15 üléses Custom buszért pedig 997 fontot kértek, plusz 159 fontnyi adót. Manapság már csak hitetlenkedve csóváljuk a fejünket: a jelenlegi legkedvezőbb ajánlat 21 ezer fontnál kezdődik a Szigetországban, de egy hosszú tengelytávú, magastetős 4×4-esért 32 ezret számolnak fel.
Mi ez? Gépmadár, repülőgép? Nem, egy Ford Transit! A Transit a világ első furgonjaként ugrott át 15 személyautót. Steve Matthews kaszkadőr rákkutatásra ajánlotta fel a bevételt
Föld és hó alatt
Reyner Banham professzor fura ötlettel állt elő a New Society folyóirat 1970-es számában: földeljenek el egy Transitot, hogy ásatásaik közben megtalálhassák a jövő régészei, és ebből mérhessék fel civilizációnk állapotát. Ebből persze nem lett semmi, viszont tizenöt esztendővel később a Sevilla-környéki Juan Garciát elkapta egy vad hóvihar a hegyekben. Transitját hátrahagyva, nagy nehezen menekült meg, családjával együtt. A járművet öt méteres hó temette be, de tavasszal kiolvadt, és újból szolgálatba állt…
Transit Supervan
Telivér versenyautó, Transit karosszériában: az első Transit Supervan 1971 húsvétján debütált a Brands Hatch versenypályán, a Le Mans-ban sorozatgyőztes Ford GT4O ötliteres, V8-as, csaknem 500 lóerős motorjával, amelyet persze a hátsó kerék elé építettek be, a volt raktérbe. A járművel 240 kilométer/órát értek el. 1985-ben követte a Supervan II, szintén Le Mans alapú technikával (Ford C100), amely már 280 kilométer/órát futott Silverstone-ban. A folytatás ennek az átalakításából született, az 1995-ös Supervan III a Ford akkori, 3,5 literes grand prix motorját kapta meg. Ma a Ford Heritage Collection gyári múzeum lakója.
Transit Supervan 2: a Le Mans-i 24 órás versenyen bevetett Ford C100 alapján készült, DFY Cosworth V8-as motorral. A Silverstone-i versenypályán megfutotta a 280 kilométer/órát
Körözési listák élén
A londoni Metropolitan Police 1972-ben igencsak befeketítette a Transit egyébként jól csengő nevét, „Britannia legkeresettebb furgonjának” nevezve. A Scotland Yard szóvivője meg is indokolta ezt: „A bankrablások 95 százalékában Ford Transitot használnak az elkövetők. Úgy megy, mint egy személyautó, de elbír másfél tonnát, úgyhogy ideális menekülőjárműnek számít.” Bizonyára szerepet játszott az is, hogy eltűnni a tömegben olyan kocsival lehet, amely százával látható mindenfelé.
Kicsúszás
Amikor 1985/86 telén eljött a napja az akkor új Transit sajtóbemutatójának, üvegjég porította a próbapályát. A sajtósok el is gondolkoztak, hogy tényleg jó ötlet-e ilyen körülmények között rábízni a zsurnalisztákra a kézi munkával, egyedileg készített prototípusokat. Végül rászánták magukat, és az újságírók a kérésnek megfelelően nagyon óvatosan vezettek, viszont a sors fintoraként éppen a vendéglátó csapat egyik magas beosztású tagja pördült meg, csúnyán összetörve a szinte felmérhetetlen értékű járművet.
A harmadik generáció: 1985-ös kiadású Transit FT90 tűzoltóautó egy régebbi Ford FK 2000 mellett. A Transit gyártása ebben az évben érte el a kétmilliós darabszámot. Megjelent a 2,5 literes DI közvetlen befecskendezésű dízelmotor, 62 helyett 68 lóerővel és jelentősen kisebb tüzelőanyag-fogyasztással
Ford World Rally Transit
A 2000-es évek elején született egy „rendeltetésellenes” kocsi, a Ford World Rally Transit. Használni semmire sem lehetett, de annál látványosabb volt a karbonszálas köténylemez, légterelő és versenyülés, a bukócső, a hatpontos biztonsági öv, a beépített tűzoltó készülék, és a Pi System 2 fedélzeti adatrögzítő berendezés. Hangos kipufogó, versenyfék, leültetett futómű és a Ford Martini World Rally csapat színei tették teljessé a hatást. Hajtását a Transit közkedvelt, 2,4 literes Duratorq motorjának tuningolt változatára bízták: a 165 lóerő és a 410 newtonméter segítségével nyolc másodpercen belül gyorsult száz kilométer/óra sebességre és megfutotta a 210 kilométer/órát. Túl sok kilométert azonban nem teljesített: ez is a Ford Heritage Collection múzeumban áll.
Friss dizájn, műszerfalra helyezett joystick-váltókar, elektronikus menetstabilizáló és új motorválaszték (hatféle dízel, egy benzines és ennek LPG-, illetve CNG-üzemű változatai) bevezetése jelentette a típusfrissítést 2006-ban. A választékot a vagány Transit SportVan dobta fel
Ügyfélpanasz
A pilseni Radek Němec szokatlan panasszal állt elő: 2008-as dízel Transitjának számlálója csak 999999 kilométerig mutat! Hetedik számjegy nincs, hát most mi lesz, túl az egymillió kilométeren? Megoldásként beépítettek egy használt műszert, így a jármű folytathatta állandó ingázását Csehország, illetve Németország és Hollandia között. Az, hogy ennyit futott kiváló állapotban, a legkevésbé sem lepte meg a gazdáját, hiszen nála már a második Transit vált milliomossá.
Mindezek az anekdoták is jól érzékeltetik a Ford Transit rendkívüli sokoldalúságát, gazdag történelmét és vitathatatlan erényeit. A történetnek pedig nincs vége, hiszen a Transit napjainkban minden eddiginél szélesebb választékkal és nagyobb léptekkel, igazi globális piaci szereplőként folytatja hódítását…
| Újságíró a Transit futószalagjánál |
|---|
Az autós újságírókat gyakran viszik autógyár-látogatásra − mindenkinek a könyökén jön ki az egész, mert ugyanazt látni. A lényeg általában nem derül ki, nevezetesen az, hogy mitől gyárt jót az egyik és ócskát a másik. A látható, a felszín mindenütt hasonló, mélyebbre kellene hatolni ahhoz, hogy ráérezzen a legfontosabbra az ember. Egyszer adódott némi lehetőségem erre, amikor a Ford Hungária sajtósának, Madarász Györgynek eredeti ötlete támadt. 2003-ban kivitt egy csoport újságírót a Ford genki (Belgium) gyárába, ahol a Transit áruszállítók és kisbuszok készülnek, hogy néhány óráig közönséges futószalagmunkásként dolgozhassanak, belülről lássanak valamit.
|
