Manapság nehéz elképzelni, hogy egy haszonjármű négy évtizeden keresztül és három különböző munkakörben szorgoskodjon. Márpedig ez a Mercedes-Benz eleinte távolsági buszként, majd csomagszállítóként, legvégül pedig gördülő postahivatalként szorgoskodott.
Hazánkban is jártak egykor postakocsik, azonban modern megfelelőik mifelénk ismeretlenek. Ugyanakkor német nyelvterületen közel 120 éve a posta is üzemeltet olyan autóbuszokat, amelyek egyúttal a levelek és csomagok szállítását is kiszolgálják. A postabuszokat anno Kraftpost, azaz „erőposta” néven emlegették, később áttértek a sokkal kifejezőbb Postbus vagy Postauto kifejezésekre.
Nyolcvanöt esztendős főhősünk 1938-ban született. Ifjú éveiben a távolsági túrákra vágyó utasokat szolgálta. A nagy világégést követően az Osztrák Posta átépítette, hogy Bécs és Salzburg között szállítsa a csomagokat. Tíztonnás terhelhetőségével erre a feladatra is tökéletesnek bizonyult. A hatvanas években újra átalakították, ekkor nyerte el mobil postahivatali formáját. Ebben a munkakörben egészen a hetvenes évek végéig serénykedett. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a négy évtized alatt többször is visszatörlesztette egykori vételárát. Aligha tudok ennél fenntarthatóbbat elképzelni, valójában így kímélte leginkább környezetünket. Tudom, ezzel nem pörgette meg túlságosan a gazdaság kerekét, hiszen minimum négy jármű szolgálatát teljesítette. Mégis nosztalgikusan párás tekintettel nézek szögletes vonalaira, hiszen egy olyan letűnt kor gyermeke, amikor még nem eldobhatóra tervezték a gépezeteket.
Postamt
Akár táviratot is küldhetett, aki odalépett az Osztrák Posta pasztellsárga és fekete színeibe burkolódzott Mercedes-Benz O 10000 autóbuszhoz. Azonban ez még nem minden, hiszen három elszeparált fülke várta forgótárcsás telefonkészülékkel felvértezve az interurbán élménybeszámolókra szándékozó kuncsaftokat. A hármas számúból akár nemzetközi távbeszélgetésre is lehetőség adódott. Így szolgáltatásai terén semmiben sem maradt el a téglából épült társaitól. Azért, hogy a csinos postáskisasszonyok szemkontaktust alakíthassanak ki a dobogón ácsorgó ügyfeleikkel, padlóra helyezett, sínen mozgatható székeken ücsörögtek, miközben divatos nejlonharisnyába csomagolt futóművüket egy erre a célra kialakított mélyedésbe lógathatták.
Természetesen ugyanez nem mondható el a munkamoráljukról – arra végkép nem maradt idejük, hogy lógassák a lábukat! Mégsem panaszkodhattak, hiszen komfortjukat hűtőszekrény, valamint kézmosó fajansz növelte. Rendíthetetlenséget sugárzó, drámai hűtőrácsával és a kultúra lelkes támogatójaként az egycsillagos postahivatal többször kiszolgálta a Salzburgi Ünnepi Játékok hallgatóságának kommunikációs igényeit is. Ugyanilyen odaadással mászta meg az alpesi szerpentineket, hogy a földrajzilag elszigeteltebb falvacskák egymással jódlizó lakosaihoz is eljuttathassa a modern telekommunikáció lehetőségét.
Robusztus levélhordó
Mindazonáltal a gigantikus, 24 méteres fordulókörnek köszönhetően hajtűkanyarok előtt még a hűvösebb napokon is erősen gyöngyözhetett a járművezető homloka. Részben ennek köszönhető, hogy a „tízezres” nem érte utol a kisebb testvérei népszerűségét. Pedig a harmincas években az L (Lastwagen) és O (Omnibus) 10000 képezte a Mercedes-Benz haszonjármű-kínálatának csúcsát. A háromtengelyes, 6×4 hajtásképletű alvázat, amire városi és távolsági kivitelű, akár hatvan utas számára komfortos ülőhelyet biztosító karosszéria kerülhetett, 1936-ban mutatták be a nagyérdeműnek a berlini Internationalen Automobil- und Motorrad-Ausstellung (IAMA) kiállításon. A következő esztendőtől 1941-ig összesen 386 hagyta el Gaggenau és Sindelfingen városát. A 11,2 literes, hathengeres OM 57 dízelmotor percenként 1700-as fordulatszámnál érte el a 110 kilowatt (150 lóerő) csúcsteljesítményét. Nem egy kiélezett erőforrás, de a 65 kilométer/órás csúcssebességhez és az örök élethez pont megfelelőnek bizonyult.
FAUN LF 910 Rosenbauer FLF 60/100 és a Rosenbauer Simba 6×6: Óriások a kifutón
Elég katasztrófafilmet láttunk már ahhoz, hogy ne találkozzunk szívesen repülőtéri tűzoltójárművekkel. Tudjuk, hogy ott lapulnak valamelyik hangár rejtekében, mégis abban reménykedünk, hogy bevetésükre nem akkor kerül sor, amikor fapadosunk ülésén trónolunk.
Nissan S-Cargo menetpróba: Csigabiga gyere ki!
Hazánkban, sőt kontinensünkön sem ismeri szinte senki. Hogy lehet ez, hiszen egy ilyen formát nem lehet elfelejteni?! Az ok prózai, hiszen a Nissan S-Cargo a japán belpiacra készült, JDM típusnak számított.
Kögel történelem: Nem százas!
Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy Franz Xaver Kögel maradandó értéket hagyott az utókorra. Franz sem gondolta 1934-ben, hogy egykori tanítómesterének szerény bognárműhelyét sikerül Európa egyik legjelentősebb pótkocsigyártójává varázsolnia.
Repülőkkel táncoló
Főszereplőnk a hazai ipar egyik fénypontja, mégsem hallott róla szinte senki, és még kevesebben láthatták élőben munka közben.
Égi segítség
Nem csak a mágia gondoskodik a vitorlázórepülők égbe emelkedéséről! Ismerd meg a repülők elengedhetetlen társát, ezt a rendkívül varázslatos veterán csörlőt!
Mercedes-Benz Atego történelem: Fenntartható pionír
Negyedszázada mutatták be a Mercedes-Benz egyik legsokoldalúbb haszonjárművét. Nem portáltengelyes vagy összkerékhajtású, ugyanis az elosztófuvarozás középkategóriás gyöngyszemére gondolunk, amely pár évig a nehézfiúkat is elbizonytalanította.
