Két ellentétes érdek feszül egymásnak. Ez egy egyszerűnek tűnő, ám nem könnyen megválaszolható kérdést eredményez: elegendő a kis gördülési ellenállású abroncsok tüzelőanyag-megtakarítása a rövidebb élettartamuk ellensúlyozására?
Hosszú hónapok óta érik bennem ez a téma. Amikor csak összefutottam egy gumis szakemberrel, egy tehergépjármű-értékesítővel vagy egy fuvarozóvállalkozóval az elmúlt időszakban, feltettem ezt az indiszkrét kérdést valamilyen formában: Mi a véleményük a gyári első szerelésű abroncsokról? Az Európai Unió ugyanis már megköveteli az új nehéz-teherautók szén-dioxid-kibocsátásának bejelentését, és az ezt kiszámoló VECTO szimulációs eszköz figyelembe veszi a gumik gördülési ellenállását is. Ez az egy tényező önmagában a tüzelőanyag-fogyasztás körülbelül kilenc százalékáért felel, az abroncscímkén látható osztályok minden lépcsője körülbelül 2-3 százalékkal növeli a fogyasztást. A gyártók ezért igyekeznek a lehető leggazdaságosabb abroncsokkal szerelni új járműveiket. Ez a tendencia csak tovább fokozódik majd, hiszen ezek a jelentési értékek fuvartenderek esetében döntő szempontok vagy akár követelmények is lehetnek. Az európai zöld megállapodás keretében és az uniós taxonómia térnyerésével pedig akár adózási előnyök vagy hátrányok is származhatnak majd a gumiabroncs-választásból.
Miért lovagolok ennyit egy ilyen apró kérdésen, amikor egy teherautó teljes birtoklási költségének körülbelül öt százalékát teszik ki a gumiabroncsok? Azért, mert nagyjából a kiadások felére kihatással bírnak! Közvetlenül befolyásolják a tüzelőanyag-fogyasztást és a jármű egyes komponenseinek kopását, valamint kezelési és adminisztrációs költségek is kötődnek hozzájuk. Jelen állás szerint a gyártók a kis gördülési ellenállást preferálják, míg az üzemeltetők sokszor inkább a nagy futásteljesítményt keresik – vagyis az első cserekor búcsút intenek a takarékos alternatívának.
A tartósan gazdaságos üzemelésért
Nem szabad megfeledkezni a nem megfelelő karbantartás okozta potenciális károkról sem. Az előírtnál kisebb nyomás növeli a fékutat és rontja az irányíthatóságot. Ha csak egy bar hiányzik, már az két százalékkal növeli a tüzelőanyag-fogyasztást. Ha ez az állapot tartósan fennmarad, akkor az az abroncs élettartamát akár 20 százalékkal csökkentheti! A helyes futóműbeállítás is kulcsfontosságú: az első abroncsok rendellenes kopásának jellemzően 80 százalékáért a rosszul beállított hátsó tengely felel.
A Continental internetes kalkulátora szerint járművenként évi kétezer euró a különbség fogyasztásban a legtartósabb és a leggazdaságosabb abroncsuk között. Csak a nyerges vontatóra hat darab abroncs szükséges, ami ennek a takarékossági előnynek több mint kétszerese – vagyis a várható futásteljesítmény ekkora különbségéig olcsóbb választás a gazdaságos. Ezért a szakemberek a távolsági fuvarozásban már most is inkább a takarékost javasolják, míg a sok elindulás, kanyarodás és megállás miatt lényegesen nagyobb igénybevételt jelentő regionális feladatokhoz a tartóst. Azonban a modern digitális logisztika, a részrakományok és a gyűjtőáruk korában már a távolsági alkalmazás sem mindig jelent ugyanolyan terhelést az abroncsnak. A járműgyártókhoz hasonlóan a gumisok is a szolgáltatások felé tolták el üzleti modelljüket az elmúlt években, önként vállalt „új” feladatuk, hogy az ügyfélnek tanácsokat adjanak. Nem csodálkoznék, ha az eddig a sokat futó abroncsot preferáló felhasználók a következő beszerzéseik előtt egyre gyakrabban tennék fel a bevezetőben említett kérdést az értékesítőjüknek. A dörzsöltebbek ilyenkor biztosan nem érik be a futásteljesítményre és a megtakarításra vonatkozó adatok nélkül. A gumigyártók pókhálódiagramok iránti szeretetét ismerve egészen biztosan megtalálhatók a kelléktárukban konkrét mérési eredmények arról, hogy a gazdaságos és a tartós alternatívájuk milyen alkalmazáshoz éri meg!
