Hirdetés:

Zöldnek mondjuk, pedig színtelen és szagtalan a megújuló energiaforrásokkal előállított hidrogén. Biztosra vehetjük, hogy már 5-10 éves távlatban alapjaiban változtathatja meg világunkat. Ennek első jelei nemcsak a nyitóképen látható svájci Mátrában, hanem már Magyarországon is megcsillantak.

Átadták Budapesten az ország első hidrogéntöltő állomását, amelyet a Linde Gáz Magyarország Zrt. az Illatos úti telephelyén üzemeltet. Mégpedig egy eddig hazánkban soha nem látott attrakcióval – hidrogénnel megtankoltak egy személygépkocsit és egy targoncát. Történelmi az esemény, s legalább az évet érdemes megjegyezni, ha mondjuk egy évtized múlva ez már teljesen mindennaposnak számít majd. Mert gyors folyamatra számíthatunk, hiszen a rohamos technológiai fejlődés mellett a politika is teljes mellszélességgel beállt az egyes rendszámú elem mögé. Uniós szinten az egységesített jogi környezet kialakításával, másrészt országonként változó, de beígért és jelentős szubvenciókkal – egy tisztább jövő reményében. Azaz a hidrogénalapú társadalom megvalósítása már belátható közelségbe került.

A kútfej kialakítása a teljesen hagyományosnak is megfeleltethető. Ám itt biztosan nem fog kicsöpögni egyetlen csepp gáz sem

Bár még sok a tennivaló, de kimondhatóan megtörtént az áttörés, most már semmi sem állíthatja meg. A magunk részéről azzal igyekszünk segíteni a folyamatot, hogy beszélünk róla, s nagy figyelemmel fordulunk a téma felé. Forradalom ez, akárhonnan is nézzük. Ez az anyag valóban képes elősegíteni a (majdnem) zéró szén-dioxid-kibocsátású mobilitást. Ráadásul a hidrogénnel és oxigénnel működő üzemanyagcellák nemcsak a közúti járművekben, hanem a vasúton, a hajózásban, a repülésben, az iparban és az otthoni felhasználásban is bevethetők. A zöld hidrogén ugyanis fenntartható módon tárolja és mozgathatóvá teszi a megújuló energiát, hiszen egy személygépkocsi feltöltéséhez elég öt kilogramm hidrogén, ami tartállyal együtt sem súlyos tétel.

Kilogrammban mérik az üzemanyag árát

Jó hír, hogy a hidrogén a leggyakrabban előforduló elem a világegyetemben, és a Földön is jók az arányok. Ám az üzemanyagként való felhasználásához mesterségesen kell előállítanunk, jó sok energiával, ma főként földgázból gőzreformálással készül. Ráadásul a hidrogént ott kell (és lehet is) előállítani, ahol szükség van rá, ugyanis a szállítása elég körülményes. Ha „csak” nagy nyomásra sűrítve szállítjuk, azzal rengeteget veszítünk, hiszen ugyanakkora térfogaton jóval több cseppfolyós hidrogént továbbíthatnánk. Ám a hidrogén olvadáspontja –259,13 Celsius-fok, így alaposan bebugyolált tartány kell ehhez a folyadékhoz. A vízbontás jelenleg marginális a hidrogéngyártásban. Ugyanis az édesvíz morális szempontból finoman szólva is problémás alapanyag mindaddig, amíg a világ számos pontján az emberi folyadékszükséglet fedezése nehézséget okoz. Ezért is hatalmas jelentőségű az az áttörés, amit amerikai tudósok a tengervíz ozmózisos vízbontásával értek el. Ezzel előnnyé válna, hogy a vizeink mintegy 97 százaléka sós! Azt ugyanis nem kiszáradt ajkak elől vesszük el, és a hidrogénnél egyszerűbben juttathatjuk el a felhasználás helyszínéhez közelre. Nem kizárt, hogy így a régióban vagy akár közvetlenül a töltőállomáson állíthatnák elő a hidrogént – igény szerint és megújuló energiaforrásokkal.

A targoncák mellett a hajózást is elérte a jövő

Ám a jelenlegi töltőpont még csak a kezdet – egyelőre csak úgy működik, ha minden töltésnél ott van a Linde egy mérnöke is. Mert a dolog egyébként nem annyira egyszerű, a hidrogén 350-700 bar nyomású, hőmérsékletre igen érzékeny gáz, ami ráadásul oxigénnel megfelelő arányban keveredve nagyot is tud robbanni. Azonban az intelligens érzékelők és a villámgyors elektronikus szabályozás korában mindez csak biztonságcentrikus gondolkodás és körültekintő tervezés kérdése. Uniós kötelezettségünk, hogy 2025-re 30 töltőállomást létesítsünk itthon. Talán már jövőre megnyílik az a három egység, amelyekben már úgy tankolhatunk, mintha a megszokott töltőpisztolyt illesztenénk a nyílásba. Onnan pedig tényleg a zöld jövő felé haladunk majd.

Előző cikkSzokatlan hangok
Következő cikkA középső fiú
Már az óvodában is törött kisautó lehetett volna a jelem. De oda nem jártam, viszont apám ZISZ teherautójában gyakran imitáltam a vezetést. Közlekedésmérnökként érkeztem a szakmába, a Hungarocamionhoz. Az itt megismert balesetelemzés mitikus világa elcsábított, szakmérnöki diplomával 30 éve igazságügyi műszaki szakértő vagyok. Az utóbbi két évtizedben európai zsűrik tagjaként részt vehetek az év autóbusza, teherautója és kishaszonjárműve kiválasztásában.

Itt elmondhatod a véleményedet!