Valójában már jóval az előtt is fűződött amerikai szál a DAF márkához, hogy 1996-ban a PACCAR cégcsoport tagjává vált. Persze csak annyi, hogy alapítója, Hubert Jozef (Hub) van Doorne a hollandiai America nevű településen született 1900. január 1-jén Martinus van Doorne (1870–1912) kovácsmester és Petronella Vervoort (1866–1952) gyermekeként. A kis Hub már hatévesen szívesen segített édesapjának a műhelyben, magába szívva a gépészet alapjait. A család 1912-ben Deurne városába költözött, majd nem sokkal később az édesapa elhunyt. Hub van Doorne megpróbálta továbbvinni a családi kovácsműhelyt, de fiatal kora miatt ez nem sikerült. Így beállt az eindhoveni Mandiger gépgyárba kovácsinasnak.
Ebből a kis kovácsműhelyből indult a DAF sikertörténete
Vargabetűk
Az első világháború után egy híres helyi orvosnak dolgozott gépkocsivezetőként és autószerelőként, ugyanis a fiatalember rendkívüli módon érdeklődött az autók iránt. Ennek során került kapcsolatba Hueges úrral, a van der Valk sörgyár tulajdonosával, méghozzá úgy, hogy sikerült megjavítania az amerikai gyártmányú Stearns-Knight személyautóját, amibe minden más szerelőnek beletört a bicskája. A gyártulajdonost annyira lenyűgözte Hub van Doorne műszaki zsenialitása, hogy azonnal állást ajánlott neki. Majd az ambiciózus fiatalember 1920-ban úgy döntött, hogy a saját lábára áll, és megalapította saját műhelyét, ahol többek között kerékpárok és gépkocsik javításával is foglalkozott. Ám négy év után felhagyott ezzel a vállalkozással, és visszatért a Mandiger gyárba üzemvezetőnek.
DAF mezőgazdasági pótkocsi 1946-ból
Ha egy üzlet beindul
Nem sokkal később azonban Hub van Doorne ismét saját vállalkozást indított. Ebben tíz évvel korábbi munkáltatója, a van der Valk sörgyár tulajdonosa, Hueges úr támogatta egyrészt kezdőtőkével, másrészt azzal, hogy a gyárában az egyik kis sarkot leválasztotta a fiatalember számára. Így 1928. április 1-jén négy fővel megkezdte működését a Machinefabriek en Reparatie-inrichting Hub van Doorne, amely többek között fémből készült létrákat, ablakkereteket és szekrényeket gyártott. A cég alapításában már Hub van Doorne hét évvel fiatalabb öccse, Wilhelmus Antonius Vincentius (Wim) van Doorne is részt vett. Míg Hub elsősorban a műszaki fejlesztésért felelt, addig Wim a kereskedelemért, a pénzügyekért és az ügyfelekkel való kapcsolattartásért. A vállalkozás fejlődését jól mutatja, hogy bő egy év múlva már 52 főt foglalkoztatott.
A DAF 600 kisautó a Variomatic fokozatmentes automatikus sebességváltójáról vált híressé
Járműgyártás a középpontban
Majd a cég profiljában egyre nagyobb szerepet kaptak a pótkocsik, így 1932-ben megváltoztatták a nevét: van Doorne’s Aanhangwagenfabriek (DAF), azaz van Doorne Pótkocsigyára. Később tehergépkocsikat, a második világháború alatt pedig katonai gépjárműveket is gyártott a vállalat, sőt, ezt követően személygépkocsikat is. Ennek megfelelően ismét átnevezték: van Doorne’s Automobielfabriek (DAF), azaz van Doorne Automobilgyára. Több mint 150 szabadalmi bejegyzés mellett Hub van Doorne nevéhez fűződik a fokozatmentes automatikus sebességváltó elvének kidolgozása, amelyről a vállalat széles körűen ismertté vált az 1950-es és 1960-as években. A kis DAF személyautókat a két kúptárcsa közötti szíjjal fokozatmentesen változó áttételt nyújtó erőátviteli rendszer, a Variomatic tette híressé.
Példás vezéregyéniségek
A DAF sikerének kulcsa Hub van Doorne műszaki zsenialitása, illetve kiemelkedő kreativitása és Wim van Doorne kiváló üzleti érzéke mellett abban rejlett, hogy a kezdetektől fogva szorosan együttműködve irányították a vállalatot. Igyekeztek nem csupán az íróasztal mögül vezetni a gyárat, hanem jó személyes kapcsolatot ápolni a dolgozókkal és az ügyfelekkel egyaránt. A van Doorne fivérek mindig elérhetők voltak számukra, még akkor is, amikor a DAF már nagyon nagy vállalattá nőtt. Miután Hub 1965-ben, Wim pedig 1971-ben nyugdíjba vonult, fiaik vették át a stafétát, akik hasonlóan sikeresen folytatták a DAF felvirágoztatását.