Egészen a második világháború végéig kell visszatekintenünk, hogy megértsük a „csirkeháború” kialakulásának hátterét, amely szorosan összefügg a kishaszonjármű-kínálat alakulásával. A világégést követően az addig luxusnak számító baromfihús ára meredeken csökkenni kezdett és egyre inkább a mindennapi táplálkozás részévé vált az USA területén. Később az Európába áramló amerikai csirkehús letarolta az öreg kontinens piacát is, amit nem vettek jó néven a kelet-német és a francia állattartók, illetve -kereskedők. Ennek nyomán hamarosan különadókat vetettek ki az amerikai árura az európai nagyhatalmak, ezt viszont az USA vette zokon, hiszen így jelentős bevételtől estek el az exportőrök. Összesen körülbelül 24–26 millió dolláros veszteség érte őket 1962-ben! A problémás helyzet megoldásának érdekében 18 hónapon keresztül folytak a tárgyalások, amelyek nem vezettek sikerre. Sőt, odáig fajult a helyzet, hogy egy amerikai szenátor már a hadsereggel és atomfegyverekkel fenyegetőzött, ezért is kapta a konfliktus a hidegháborúra emlékeztető „csirkeháború” elnevezést. Végül Lyndon B. Johnson elnök 25 százalékos vámmal sújtotta az Európából érkező burgonyakeményítőt, dextrint, mindenféle borpárlatot és a kishaszonjárműveket. A rendelkezés 1964. január 7-től lépett érvénybe, és igencsak érzékenyen érintette például a Volkswagent. Akkoriban ugyanis rendkívül népszerűnek számított az USA-ban a Transporter típus, ám az adó miatt rettenetesen nagyot nőtt a vételára. Az adó hatására 5,7 millió dollár értékben csökkent a nyugat-németországi autóimport!
Mivel nem kizárólag az európai termékekre vonatkozott az adó, így a japán márkák is pórul jártak. A Toyota, a Nissan, az Isuzu és a Mazda sem tudta megvetni a lábát a kishaszonjármű-kategóriában. A japán gyártók azonban nem nyugodtak ebbe bele, így inkább részegységeket szállítottak az USA-ba, amelyekre csak négyszázalékos vámot vetettek ki. A végső összeszerelés pedig a célállomáson történt. Később ezt a kiskaput is bezárták a törvényalkotók, egészen pontosan 1980-ban. A „csirkeadó” még az amerikai márkákat is érzékenyen érintette. A Ford például személyautóként viszi haza a Törökországban gyártott Transit Connect modelleket, hogy aztán szépen „kibelezzék” és áruszállítóvá alakítsák. A sztorit az alább látható érdekes videóban részletesen elmagyarázzák:
Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a kishaszonjárművek közé tartoznak a pickupok is, amelyek rendkívüli népszerűségnek örvendnek a tengerentúlon. Az USA legnagyobb példányszámban értékesített járműve több mint három évtizede éppen egy ilyen járgány, a Ford F-sorozat. A csirkeadó miatt a japán gyártók több évtizedes lemaradást szedtek össze, hiszen a teljes gyártást kellett odatelepíteniük. Ezt a hátrányt a mai napig sem tudták behozni.
