Bátrabbak a gyertya lángját két benedvesített ujjal is el tudják oltani. De ha egy nyerges szerelvény ég, az valami nagyon félelmetes. Van, hogy az oltás teljesen reménytelen, de azért a kármentés reális opció.
Egy, a J.S. Logistics Hungary szerelvényét sújtó tűzeset kapcsán véleménycunami söpört végig a Facebookon, sok-sok járművezető is megszólalt. A konkrét tűz kialakulásának előzményeit nem feltétlenül ismerve alkottak véleményt, mondtak okosságokat, meg mindenféléket. Volt, aki átélte, mások már láttak ilyet, de a kibicnek semmi sem drága… Semmi baj ezzel, sőt még jó is, ha egy kamionos ilyen eshetőségekre is felkészülve ül volánhoz. A publikum meg azt látja, a sofőrmunka nem könnyű dolog. Ami itt most talán szokatlanabb volt, hogy feltűnően sok volt a járművezető lélekjelenlétét dicsérő, elismerő szó is. Igen, mert a lángoló félpótkocsi alól kihúzta a vontatót, és biztonságos távolságra állva a szinte új járművet megmentette a pusztulástól. Ez tényleg remek felismerés és felelősségteljes cselekvés volt. Jutalmat érdemel és kapott is! A sofőr szerényen és szimpatikusan nyilatkozott: tette a dolgát.
A szakértői archívumomban kutakodva felelevenítenék itt három esetet, hogy mennyire különböző ok-okozati összefüggések mentén keletkezhet tűz. Rámutatnak arra, hogy valóban sok múlik a gépkocsivezetőn, de van olyan is, hogy csak a tehetetlenség marad…
A kamionos mit sem sejtve halad az autópályán, egy nyári nap délutánján, a maga sebességkorlátozós 85 kilométer/óra tempójával. Majd váratlanul egy lökést érzett hátulról, s a bal oldali tükörben látta is, hogy nagy a baj. Azért is, mert szokatlanul alakultak ezt követően a történések. A személygépkocsi a pótkocsi alá szorult, és úgy összeakadtak, hogy együtt mozdultak tovább. Úgy számoltam, hogy ehhez legalább 70 kilométer/óra sebességkülönbségű ütközés kellett. Az alváz alá szorult jármű kerekei innentől kezdve az útra préselődve csúsztak, perzselődtek, a roncsolt motortérből meg kiszabadult az üzemanyag, az olaj, minden adott volt a gyulladáshoz. Mire a kamionos félreállt, már lángokban állt a pótkocsi vége. Azt még látta, hogy az autóból kikászálódnak az utasok, így emberélet már nem volt veszélyben. A tűzoltásba bele sem kezdett. Gyorsan szétakasztott, s mint a bevezetőben említett hősünk, jó messze állt meg. Így várta a tűzoltókat, akik hamar megérkeztek.
Második történetünk is autópályához kapcsolódik, s már-már a horrorkategória. A dízelmotor mondta fel a szolgálatot, de olyan szinten, hogy a vezető csak azt érzékelte, hogy a gázpedál felengedése mellett is száguldva gyorsul járműve. Az történhet ilyenkor, hogy a motor egyik hengerében a dugattyú „átjárhatósága” miatt alapvetően már nemcsak a tüzelőanyag és a levegő jut a hengerekbe, hanem lentről a motorolaj is, ami miatt ellenőrizhetetlen felpörgés alakul ki. Talán egy gyors fékezés segíthetne. De nagy a tempó, a motor meg nem bírja sokáig így és lényegében felrobban. A tűz kialakulásához itt is minden feltétel adott. Néhány másodperce marad a vezetőnek a leállósávra terelnie a szerelvényt és fékezni. De ekkor már ég alatta a fülke, arra elég csak az idő, hogy kiugorva kellő távolságra jusson, ahol tehetetlenül nézi végig a teherautója megsemmisülését. Erre mondhatjuk azt, hogy rosszabbul is járhatott volna, mert nem esett baja. Persze oda minden – jármű, rakomány, pénz, iratok, személyes tárgyak. Ám ez az az eset, amikor nincs esély semmire. Mindegy, hogy kéznél van-e a poroltó.
És ilyen az, amikor a tűz előre borítékolható. Külföldön, autópályán történt az eset, a nyerges vontató a jobb első keréken defektet kapott. Ezt észlelve a vezető megállt és elkezdődött egyfajta kommunikáció is a szakmai vezetőjével, hogy mi legyen. Úgy döntöttek, hogy a rendőrségi intézkedéstől is félve a 200-300 méterre lévő SOS-öbölig elmegy valahogy, talán nem lesz baj. Kiderült, hogy a parkolót lezárták, így újabb döntéskényszer elé kerültek. Gyerünk tovább, újabb 100 méterek, és jött egy kijáró. Azon még sikeresen kihalad a szerelvény, s végre felsóhajthatna a sofőr, itt már megoldható a kerékcsere. Megáll, még a fülkében ül, amikor hirtelen füst támad a kocsi jobb eleje felől, s lángnyelvek is felcsaptak. Saját poroltóját elő sem tudta venni, olyan gyorsan történik minden, de jön a külső segítség, ám se a poroltó, sem a víz nem használ. Mire a tűzoltók kiérnek, a traktor teljesen kiég, a pótkocsi és rakománya is megperzselődik, tetemes a kár. A jobb első kerék környezetének vizsgálatakor aztán látom, hogy miért is történt mindez. Még ott vannak az abroncsmaradványok, amelyek feltekeredtek a tengelycsonkra. Azaz a defektes kerék egy idő után már nem tudott gördülni, a kerék forgása meg is állt. Így az aszfalra nyomódó gumi súrlódásakor keletkezett az a hő, ami, a gyulladáshoz vezetett. Ez az az eset, amikor elismerés helyett a kritikának van helye. Nem csinálunk ilyet!
A járműveinket egyelőre sajnos nagyon jól égő anyagokból rakják össze, s adott esetben a rakomány is ilyen. Főleg gumioldalról szokott a probléma elindulni, ezért ilyen szemmel is érdemes azokat végignézni egy megálláskor. S az is jó, ha tudjuk, hol is van pontosan a poroltó, mert olyanról is hallottam már, hogy a tűz kezdeti időszakában azért esélyes az oltás is.
Bedi Árpád, a J.S. Logistics Hungary járművezetője így látta belülről a történteket.
– Egy hatalmas robbanást hallottam. Megálltam a leállósávon, egyszerű defektre gondoltam. Meg akartam győződni arról, hogy a következő vészparkolóig el tudok-e jutni. Amikor kiszálltam, a kerék már lángolt. Azt tanultam, hogy amennyiben a kerék ég, meg kell próbálni továbbhaladni, hogy a felniről leváljon az égő gumi, mert ha a pótkocsira ráterjed a tűz, azt már nem lehet könnyen oltani. Így is tettem, és tárcsáztam a segélyhívót.
– Amikor a leállósávon haladtam, nem láttam, mennyi gumidarab esett le, csak azt láttam, hogy a tűz átterjedt a pótkocsira, így meg kellett állnom. Elkezdtem az oltást, de az már nem járt sikerrel.
– Átgondolva a lehetőségeket gyors elhatározásra jutottam. Leakasztottam a pótkocsit, a vontatóval biztonságos távolságra előre álltam. Egy idő után megérkeztek a tűzoltók, de akkor már csak nézni lehetett, ahogy leég minden.
– A kommentelőkről azt gondolom, hogy egy részük mindenféle tapasztalat nélkül írogatott. Szerencsére csak kevés embernek volt valójában dolga tűzzel. Én 1996-ban voltam részese egy hasonló esetnek, emlékszem a török kolléga rémült arcára. Kérte, hogy segítsek neki, ezért odaadtam mindkét poroltómat. Az én esetemben – egy lengyel sofőr kivételével – senki nem állt meg, ami elszomorító.
– Utólag úgy tűnik, hogy fékhiba okozta azt a túlhevülést, amitől a gumi kigyulladt.
– Ha újra megtörténne velem az eset, azonnal elkezdeném oltani, bár úgy gondolom, az eloltásra csak egy nagyon korai stádiumban elkapott tűzzel szemben lenne esély.
– Mindvégig higgadt maradtam, csak akkor remegett meg a kezem, amikor a segélyhívót tárcsáztam. De amikor oltani kellett, mindent kontroll alatt tartottam, amíg ki nem fogyott a poroltó, addig fújtam. A vontatót így sikerült megmenteni.
Írásunk az ORFK-OBB együttműködésével készült: Országos Balesetmegelőzési Bizottság
