Hirdetés:

Rengetegen látták a jó szándékú rendőrségi videót, amely sajátos megfogalmazásban ad kapaszkodókat a gyalogosoknak arra, hogyan használják a kijelölt átkelőhelyet biztonságosabban. KRESZ-tudorok és közéleti személyek hada gerjedt éktelen haragra…

Úgy állították be a negatív kommentelők a rendőr – és kibővítve a teljes magyar rendőrség – szavait, mintha rá akarnák tolni a jogi felelősséget a gyalogosokra, amikor a zebrán elütik őket. Pedig ott nekik elsőbbségük van, s a ritka kivételektől eltekintve azzal csak a járművezetőknek van dolguk. Idézték is, hogy úgy kell azt megközelíteni, bla-bla-bla… Mintha ezeket bárki is megkérdőjelezte volna! Az elhangzottaknál nem kell többet belegondolni, hogy az ember megértse, mit is akart közölni a sokat látott helyszínelő, amikor kamerába mondta az ő hármas szabályát:

  • Ha érkezik egy jármű, és leolvasható a rendszáma, akkor közel van.
  • Ha látható, hogy férfi vagy nő vezet, akkor nagyon közel van.
  • Egészen addig nem lépünk le elé, amíg bele nem néztünk a vezető szemébe.
  • Bónusz tipp: ha átengedett, akkor nyomjunk neki egy lájkot, lehet, legközelebb is át fog engedni.

Tanulságos és megszívlelendő a videó üzenete! Az én olvasatomban a zebrán bekövetkezett gyalogosgázolások helyszínelése során látott szörnyűségek ösztönözhették a szakembert a megszólalásra. Elmondja, ő hogyan látja ezeknek a baleseteknek a hátterét. Van egy véleménye, ajánlása, hogyan lehetne ezeknek legalább egy részét megelőzni. Nem vádol senkit – főleg nem a zebrán elsőbbséggel rendelkező gyalogosokat. Nem akarja a KRESZ pontjait felülírni, csak a biztonságosabb közlekedés tippjeit szeretné elmondani.

Kedves gyalogosok! Akinek kedves az élete, az a saját érdekében a zebrára való lelépés előtt alaposan tájékozódjon! Mert hiába vannak privilégiumaink, könnyen lehet, hogy pont egy olyan járművezetővel találkozunk, akit ez nem érdekel. De az is lehet, hogy csak fáradt, esetleg mobilozik vagy a hátul rendetlenkedő gyerekek nevelésével küzd. Sajnos nagy az esély arra, hogy konkrétan nem látja, nem észleli a járókelőt. Jobb félni, mint megijedni, ezért inkább cselekedjünk elővigyázatosan!

Egy valós eset rekonstrukciója, ahol a körültekintés sokat segített volna. Sajnos szerkesztőségünk több tagjának is szó szerint a saját bőrén kellett megtapasztalnia, hogy az elméleti elsőbbség a gyakorlatban sokszor nem jelent semmit

Mindenki tudja, nincs olyan szabály, hogy gyalogosként le kell tudni olvasni egy jármű rendszámát, vagy azonosítani kell a vezető nemét. Azt viszont valahogyan meg kell tanulnia a gyalogosnak is – már kisgyermekkortól óriási a jelentősége, a felelőssége az oktatásnak, a családnak. Meg kell tanulni, hogyan mérhetjük fel egy közeledő jármű mozgásjellemzőit, sebességét, távolságát ahhoz, hogy eldöntsük, mennyire biztonságos az átkelés. A vezetővel való szemkontaktus meg maga lehet a biztos jel! Ha ez a gépkocsi látható lassításával is együtt jár, az már-már életbiztosítás. Úgy is feltehetnénk a kérdést, hogy mi a jobb? Egyik opcióval az áldozat a kórházba, ne adj’ Isten, a hullaházba, a járművezető meg a rácsok mögé kerül. Másik lehetőségként körültekintéssel, pár másodperc késedelemmel megúszhatjuk. Szerintem inkább a megkönnyebbült sóhaj útját válasszuk!

Írásunk az ORFK-OBB együttműködésével készült: Országos Balesetmegelőzési Bizottság

Előző cikkGombhoz a kabát
Következő cikkGumiabroncs-nagyhatalom
Boncsér Sándor
Boncsér Sándor
Már az óvodában is törött kisautó lehetett volna a jelem. De oda nem jártam, viszont apám ZISZ teherautójában gyakran imitáltam a vezetést. Közlekedésmérnökként érkeztem a szakmába, a Hungarocamionhoz. Az itt megismert balesetelemzés mitikus világa elcsábított, szakmérnöki diplomával 30 éve igazságügyi műszaki szakértő vagyok. Az utóbbi két évtizedben európai zsűrik tagjaként részt vehetek az év autóbusza, teherautója és kishaszonjárműve kiválasztásában.