Valószínűleg sohasem kínálják majd nálunk e pickupokat, ez nem jó hír. Szerencsénkre a Peugeot Landtrek három példánya mégiscsak megérkezett mutatóba az öreg kontinensre. Rendszám és típusengedély nélkül közútra nem mehettünk, de zárt pályán kipróbáltuk.
Korábban már beszámoltunk az egytonnás kategóriában bemutatkozó új járműcsalád megjelenéséről. Úgy tűnt, ennyiben is marad a dolog, hiszen nem mi vagyunk a Peugeot Landtrek megcélzott piaca. Aztán jött a meglepetés, meghívót kaptunk Németországba egy gyakorlati bemutatóra, tesztvezetésre. Milyen véletlen, az elmúlt évben Madeirán fotóztam le ezt a csodálatos állapotban, láthatóan napi használatban lévő 504-est, a nyolcvanas évek sikerszériájának egy példányát.
Erről a pontról kell értelmezni az ugrást! Bár hosszú volt a szünet, de nem előzmény nélküli az elhatározás, hogy visszakerüljenek a nem mellesleg globálisan mintegy 2,5 milliós pickuppiacra. Az International Pickup Award zsűri tagjaként kaptuk az exkluzív lehetőséget, hogy az Opel főhadiszállása közelében, a Rüsselsheim melletti terepes próbapályán vezethessük ezt az „új” belépőt. Azaz egyik fontos tulajdonsága mentén, terepen bizonyíthatott az ígéret szerint a legdurvább kihívásokra is alkalmas jármű.
Ám a Peugeot Landtrek csak a nevében új. Kínában készül, a Changan Automobile gyártósorain, a marcona külsejű Kaicheng F70 típussal párhuzamosan. Efféle együttműködés nem is annyira szokatlan korunkban, gondoljunk csak a Nissan–Mercedes-Benz éppen elmúlt vagy a Ford–Volkswagen Haszonjárművek márkák éppen megszülető pickupos közösködéseire. Az oroszlános márka szépen saját arculatára formálta a külső megjelenést és a vezetőfülkében sem érzek disszonanciát, ez akár az európai piacon versengő társakkal is összemérhető. Nagyon figyeltek arra, hogy a hajtáslánc elemeiben is a nemzetközi, jól ismert beszállítók domináljanak, így erősítve a bizalmat. Erőt sugárzó külső megjelenése és a műszerfal zongorabillentyűket idéző kapcsolói láttán már el is felejtem az eredeti származást. A hátsó üléssoron is kellemes az utazás, a belső kialakítás is minden tekintetben felveszi a versenyt a konkurenciával. Ha nem lenne a kínai változat orrán az a fura logó, akár még egy ismeretlen japán szupersztárnak is gondolhatnám.
Kulcs nélküli az indítás, valódi luxust idéznek a bőrülések és a digitalizáció felsőfokát tapasztalhatjuk, ám a kézifék még mechanikus. A 10 colos képernyőn a 360 fokos felülnézet lenyűgöző, nem különben a tolatókamera képe
Jelenleg három oroszlános variáns épül, de ha sikeres a debütálás, újabbak jöhetnek. Az általunk kipróbált példányok mindegyikében 2,4 literes, 155 kilowatt (211 lóerő) teljesítményű Mitsubishi benzinmotor duruzsolt, összkerékhajtás esetén a hatfokozatú Borg Warner automatikus váltó szériafelszerelés. Elérhető kínai dízelmotorral is, ennek tulajdonságairól keveset tudunk. A rövid próba alapján a nyomatékos Otto-motor is csak úgy repítette az autót. Ma már szinte kötelező a gazdaságos és a sportos üzemmód, ezek a váltó melletti kapcsolóval választhatók. Mindezek ellenére piacképes lehetne itt Európában is, ha az ár is tükrözné a kompromisszumokat. Hiszen terepen egyébként remekül teljesített. Volt egy kis sár és úgy építették a próbapályát, hogy látszólag lehetetlen akadályok állják útját a továbbhaladásnak. De az összkerékhajtás bekapcsolása, a differenciálzár aktiválása minden helyezben könnyedén túllendítette a járművet, amihez persze a kiváló Goodyear Wrangler abroncsok is nagyban hozzájárultak. Mindenesetre remek élményt nyújtott az alapvetően fejlődő országokba szánt termék, pozitív csalódást okozott! Nem is kérdés, szívesen látnánk majd a Landtrek egy példányát a következő díjunk kandidáló járművei között!
