Volkswagen Arteon Shooting Brake R-Line 2.0 TDI DSG: Elfújta a szelet

Nehéz ligában játszik az Arteon, hiszen a középkategóriát kannibalizálta talán leginkább a SUV-őrület. Ráadásul házon belül ott a Passat, amellyel tulajdonképpen egy tőről fakadnak. Mégis úgy tűnik, a tanítvány lassan túlnő a mesteren.

Az egykori Passat CC a második generációjától már Arteon néven hódít – ez utóbbi kifejezést érdemes szó szerint venni, de erről bővebben majd később. Újjászületése után pedig sportkombi kivitelt is kapott. A „shooting brake” jelenségről már a Mercedes-Benz CLA kapcsán is értekeztem, így ebbe most nem mennék bele. A lényeg, hogy ezek a kompromisszumot kötött kombik a szépség oltárán áldoznak a praktikumból, de úgy tűnik, igazuk van, népszerűségük még a látszatterepjárók korában is tagadhatatlan.

Osztályharc, házon belül

Pedig az Arteon esetében a már említett Passat nagy falatnak tűnt korábban. Ebben a szegmensben bizony hosszú évek óta piacvezető a szelek ura. Csakhogy ebből a kategóriából szép lassan elfogynak a magánvásárlók, akik pedig céges autóként választják a középkategóriát, keresnek némi izgalmat. Na, pont ebből van gyakorlatilag zéró a Passatban, ezzel szemben az Arteon hemzseg az izgalmas részletekben. Elég csak magára a formára nézni, de ha beülünk, akkor is jóval több érzelmet kapunk. Pedig alapjaik szinte azonosak, az más kérdés, hogy a Volkswagen zseniális moduláris építőkészlete ezt jól palástolja. A hab a tortán a tökéletes összeszerelési minőség, itt még apróbb zajok és zörejek sem voltak. Pedig, ha másból nem, hát a panorámatetőből mindig származik némi idegesítő rezonancia. Szóval a minőség kifogástalan, de ez csak az egyik szempont, ami miatt az Arteon többnek tűnik, mint a Passat. Hogy egyáltalán meddig beszélhetünk versenyről, az erősen kétséges. A Volkswagen már bejelentette a lépcsőshátú Passat gyártásának megszűntetését, de az Arteon létét is komoly veszély fenyegeti. Hiába, az autóipari folyamatok a legendákkal sem bánnak kesztyűs kézzel.

Alapból jó

Az alapváltozathoz viszonylag közel lévő felszereltség igazi céges autós hangulatot teremt. Nincsenek színes betétek és nincs teljes bőrkárpitozás sem. A komor fekete belső akár lelombozó is lehetne, de megérkezik az este sötétje és vele a belső hangulatvilágítás, amely rögtön jobb kedvre derít bárkit. Érdekes látni, hogy az eggyel kisebb méretkategóriához képest mennyivel bőkezűbb a kiegészítőkkel a Volkswagen. Jó, persze a csillagos márka sportos kombija minden tekintetben a prémiumot képviselte, de a volumengyártók között az Arteon is azt teszi. Ráadásul egyik prémiumgyártónak sincs ekkora sportkombija. Visszatérve a belsőre, az látszik, hogy a legutóbbi beavatkozás csak modellfrissítés volt. Szerencsére vannak dedikált fizikai gombjaink és kezelőfelületeink. Így a fűtés, a rádió, vagy épp a parkolást segítő rendszer kezelése gyerekjáték. Fura, hogy lassan ez lesz a különleges, pedig egyre több az olyan vásárlói visszajelzés, hogy az eltűnő gombok nem egyszerűsítik, hanem bonyolítják a felhasználók életét.

Anomália: a belső nappal talán egy picit komor, de mihelyst leszáll az este, máris felvidul benne az ember

Fehér szín és alapmotor

Kétség sem férhet hozzá, hogy mára a céges autók piacáról is elkezdtek kiszorulni a dízelmotoros változatok. Pedig a Volkswagen mindvégig kitartott a bevált technológia mellett és van is ebben igazság. Továbbra is igaz, hogy maradtak olyan felhasználási szokások, ahová nincs jobb, mint a TDI. Egy ilyen nagy és kényelmes utazóautó is létezhet Diesel-szívvel, és ezt bizonyította is tesztautónk. A kétliteres, 150 lóerős négyhengeres erőforrás illik hozzá. Ereje bőven elegendő, a hétfokozatú kettős tengelykapcsolós automatizált sebességváltó pedig nyugodt és forszírozott helyzetben is jól szolgálja ki az Arteont. Egyedül elinduláskor jellemzi a szokásos bizonytalanság, de ezt leszámítva az iparág élvonalát képviseli. A motor működését még a nyitott panorámatető mellett is nehéz volt tetten érni – legalábbis a hanghatásokat illetően. Félreértés ne essék, az erőből sosem elég, de kritikát megfogalmazni ezzel kapcsolatban nem lehet. A mindennapok során bőven elég, akinek pedig több kell, nyúljon mélyebben a zsebébe. Ugyanakkor fogyasztásban például olyannyira kenterbe verte a Passat kombi 190 lóerős változatát (1,8 liter volt a mért különbség 100 kilométeren), hogy nem az tűnik a jó döntésnek. A fehér szín is utalhatna arra, hogy ez bizony egy egyszerű céges autó. Csakhogy ez a fehér meglehetősen szépen csillog és előhívja a karaktert is az autóból. Az egész jelenséget az első lökhárítón végighúzódó fénydiódás dekoráció/menetfény koronázza meg. A lényeg: kicsit sem unalmas az Arteon Shooting Brake.

Szerelmes nem leszel, de szeretni fogod

Használat közben pedig már egy kicsit olyan az autó, mint egy régóta melletted lévő barát. Bele már soha nem szeretsz, de attól még szereted és megbízol benne. Ráadásul az Arteon egy dekoratív barát(nő), akivel bármikor, bárhol szívesen megjelensz. Csalóka a belső és ezzel együtt a felszereltségi lista is. Tényleg csak pár csomagot kapott a tesztautó, mégis több szempontból tökéletesen elegendő. A már említett belső hangulatvilágítást a Design Plus névre keresztelt pakk adja. A fénydíszítés esetében 30  színből választhatunk, és mellé jár a panoráma-üvegtető is – a késő őszi időjárásban ez még kellemes élményt nyújtott. A Komfort csomag is tartalmaz néhány hasznos kiegészítőt. Az első és legfontosabb az adaptív LED-mátrix fényszóró. Eddig ebben a kategóriában a Mazda6 fényforrása jelentette az ár-érték etalont, azonban a Volkswagen sok szempontból túlmutat rajta. Nemcsak a fényár, hanem a környezet lekövetése tekintetében is sokkal jobb. Szintén a csomag praktikus részei még a hátsó klímakezelő gombok, a kulcs nélküli nyitás-zárás, valamint a 230 voltos csatlakozó a könyöktámasz hátsó részén. Egy céges autóban ez különösen fontos, például a laptop töltéséhez.

A fényszóróról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni

A modellfrissítés utáni példányokat a fényszórókat összekötő LED-csík alapján a legkönnyebb azonosítani

A Multimédia pakk tartalmaz navigációs berendezést, de egyben Android Auto- és Carplay-csatlakoztathatóságot is. Hogy ennek fényében van-e még értelme a gyári navigációnak, azt mindenki döntse el maga. Ha másért nem, hát azért mindenképp, mert a digitális műszeregység is képes megjeleníteni a gyári térképalkalmazást. A Safety Plus csomagban megtalálható tolatókamera és parkolássegítő rendszer ma már talán magától értetődik, a Lane Assist sávtartó és a Side Assist sávváltást segítő viszont nem, ahogy az adaptív sebességszabályozó sem. Ezek együtt megbízhatóan alkotnak egységet és a Passat esetében tapasztalt bizonytalanságok sem jelentkeztek. Az Arteon gond nélkül érzékelte az álló kocsisort és kellő időben fékezett, majd, ha kellett, megállt. Kritika egyedül talán a holttérfigyelő rendszer némasága miatt illeti, bár engem ez annyira nem zavart, mint a kollégákat a féltestvér esetében.

Funkcionális munkaeszköz

Most, hogy szinte minden szögből megvizsgáltuk, térjünk ki a használat közbeni tapasztalatokra is. Az Arteon sokkal kevesebb kompromisszumot követel, mint tette azt a CLA Shooting Brake. Elsősorban hátul sokkal nagyobb és bizony a csomagtér is bőségesebb, még ha a forma itt is elvesz némi hasznos teret. Viszont ami az egyik oldalról veszteség, az egy másikról nyereség. A forma így sokkal jobb fogyasztási szempontból, a Shooting Brake hozta is a gyárilag meghatározott WLTP-értéket. A Rolling Tons ciklusán 100 kilométerre vetítve 4,8 literes gázolaj-fogyasztási adatot regisztráltunk. Ez dicséretes, főleg azért, mert a teszthét bizonyította, hogy nagyobb tempónál sem nő meg jelentősen a fogyasztás. És ez bizony fontos, mert ahogy a cikk elején is említettem, ez az autó megfelelő helyen szolgálva simán takarékosabb (és összességében olcsóbb) lehet, mint egy hibrid, vagy tisztán elektromos modell. Ebben a kategóriában ugyanis nem ritka az évi 50 000 vagy még annál is több megtett kilométer. Ehhez pedig hosszú utazások kellenek, ami a mai világban autópályát jelent. Itt bizony már könnyen fordul a kocka, és rádöbbenünk, hogy a több mint 1000 kilométeres hatótáv, a gondtalan hosszútávú etapok fontosabbak a többi más szempontnál. Ráadásul bár a szépség relatív, az Arteont az emberek többsége csodálattal vizslatja. Akkor mégis miért sodródott a kihalás szélére az Arteon és vele együtt szinte az egész kategória? Ha egyszerűen akarjuk megfogalmazni, akkor a középkategória egy divathullám áldozata lett. Szinte mindenki (a fiatalabb generáció különösen) magasabb építésű autóba vágyik, még akkor is, ha a fenntartási költségekben, fogyasztásban meg különösen meg kell fizetni ezt a vágyat.

Az Arteon jó autó, de úgy tűnik, ez ma már kevés a piacon. A cégek még ugyan védik azt a kihaló fajt, amit ma középkategóriának hívunk, de szép lassan ez is kevés lesz a túléléshez. Hozzáteszem, az emberek elképesztő mértékben hoznak irracionális döntéseket. Ha ma ez lenne az egyetlen autó, amit nem sújt a csiphiány, akkor valószínűleg piacvezető lenne (nem csak a saját kategóriájában). Abban a pillanatban viszont, hogy ott van mellette bármi, ami csak 25 centivel magasabb, de semmi másban nem több (sőt), máris változik a helyzet. Ki érti ezt…