A Toyota Hilux 1–4. generációja: Szürke eminenciás

Nemrég ünnepelte 52. születésnapját a Toyota Hilux! A japán pickup a Buru-szigeti cukornádtermesztőtől egészen a közép-afrikai szabadságharcosokig az egész bolygó számára a kivételes megbízhatóság és elpusztíthatatlanság szimbóluma.

Manapság már nem lepődünk meg, ha egy pickup személyautós komforttal kényeztet, azonban 1968-ban ez még közel sem számított mindennaposnak. Pontosan ezt kínálta a Toyota új típusa, ami olyan büszkeséggel töltötte el őket, hogy a High Luxury szavak összevonásával Hilux névvel illeték azt. A kiemelkedő fényűzés, avagy ahogy a japánok emlegetik „hájrákküszü” mára a világ több, mint 180 országában évente bő félmillió példányban talál gazdára. Bemutatása óta összesen 18 országban gyártották, jelenleg hat országban készül. A populáció több mint felét Thaiföldön, a pickupok Eldorádójában gyártják.

Fotó – Mytho88 / CC BY-SA:

A Toyota nem a Hilux pickuppal kezdte platós karrierjét, hosszú utat tett meg odáig az első teherautója 1935-ös bemutatása óta. A 1,5 tonna hasznos teherbírású Toyoda G1 még a korszak Ford és GM haszonjárműveiből merített inspirációt, azonban a japánok elég hamar rájöttek a járműgyártás rejtelmeire és buktatóira. Ebben a Toyota „5 Why” problémamegoldó filozófiája is hasznukra vált. Az 5 miért-módszertan kicsit rávilágít a Toyota járművek példa nélküli minőségének eredetére. Az öt csupán szimbolikus szám, valójában addig kell keresni a probléma valódi okát, amíg megtalálják, majd elhárítják azt. Kijelenthetjük, hogy a Toyotának mindenkinél közelebb sikerült kerülnie az általa megálmodott „tökéletes” eszményképhez. A világ legnagyobb autógyártója az Antarktisz kivételével minden földrészen gyárt járműveket. A Hilux természetesen a legzordabb éghajlatú kontinensen is többször megfordult.

A hatvanas évek második felétől – 1966 – szorosabbra fűzte együttműködését a Toyota és a Hino. A Hino belépett a Toyota-csoportba, így az 1961-től gyártott Hino Briska pickup 1967-től a Hilux érkezéséig Toyota Briska néven folytatta karrierjét. A nagyobb, 1,5 tonnás, három generációt megélt beszédes nevű Toyota Stout (jelentése: masszív, keménykötésű, tartós) pickuppal együtt, ez a két típus tekinthető a Hilux közvetlen elődeinek.

Első

A Hilux első generációja 1968 március 21-én mutatkozott be. A Toyota álmodta meg, de a Hino Motors fejlesztette és gyártotta. A ToyoAce kisteherautó 1,5 literes, 70 lóerős (benzinmotorját örökölte. Ez a kormányoszlopra vagy a padlóra helyezett váltókarral kapcsolható négyfokozatú sebességváltóhoz csatlakozott. A klasszikus, alvázas konstrukció elől kettős keresztlengőkaros csavarrugós, hátul merevtengelyes laprugós felfüggesztéssel ragaszkodott az úthoz. Három japán kényelmesen elfért a fülkében, míg hátra egy tonnát pakolhattak. A motort 1971-ben, egy évvel az első generáció búcsúzása előtt lecserélték egy kicsit erősebb 1,6 literes, 83 lóerős egységre. Az észak-amerikai piacon 1,9 literes 85 és 97 lóerős, majd kétliteres 108 lóerős erőforrásokkal is kínálták.

Második

A második generáció 1972 május 8-án ott folytatta, ahol az elődje abbahagyta. Szó szerint, hiszen a műszaki tartalom alig változott, azonban a hosszú és a rövid tengelytávú változatot meghosszabbították 10, illetve 45 milliméterrel. A plató hossza, valamint a Hilux terhelhetősége változatlan maradt. A jól bevált 1,6 literes motor mellett a globális piacon is megjelent a kétliteres, 108 lóerős motorral felszerelt Highway modell, amihez a Hilux történelmében először egy háromfokozatú automatikus váltó is elérhetővé vált. Kormányoszlopra és padlóra helyezett váltókarral is rendelhető volt, előbbinél általában széles üléspadon, míg utóbbinál legtöbbször osztott üléseken foglalhattak helyet a munkába indulók.

A fékrendszert vákuumos fékrásegítővel látták el és az amerikai piacra is bevezették a hosszú tengelytávú kivitelt. Jelentősen átdolgozták a típust 1975-ben, gazdagabbá vált a felszereltsége, immár ötfokozatú manuális sebességváltóval is rendelhették. Az észak-amerikai piacon az erősödő konkurencia miatt egy 2,2 literes, azonban az olajválságot követő megszorítások jóvoltából a korábbinál gyengébb, 96 lóerős motorral is haza lehetett gurítani a kereskedésből. Az Amerikai Egyesült Államokban, feltételezhetően a nagyon sikeres Datsun Truck (azaz a Nissan Navara elődje) hatására 1975-ben átkeresztelték, onnantól Truck, Pickup Truck, illetve Compact Truck utónéven forgalmazták. A siker nem maradt el, hiszen a következő esztendőben megnyerte a leginkább egyfajta pickupdíjnak tekinthető amerikai Év Tehergépkocsija díjat. A túlzottan általánosított névadás hátrányát jelentette, hogy sok amerikai vásárló leginkább a népszerű SR5 (Sport Rally 5-Speed) csúcsfelszereltség nevével azonosította a típust. Annak ellenére, hogy más Toyota járművekből, így a Corolla személyautóból is készült SR5 nevű kivitel.

Harmadik

Iskolakezdés napján, 1978 szeptember 1-én mutatták be a harmadik generációt. Külsőleg, műszakilag és a modellváltozatok terén ez a generáció jelentette az addigi legnagyobb előrelépést. A Super Deluxe csúcsmodell egy 90 milliméterrel megnyújtott, komfortosabb fülkét kapott. A Deluxe, valamint az annál gazdagabb felszereltségekhez pedig első tárcsafék dukált. Igény esetén a platóajtóra dombornyomott Toyota feliratot is kérhettek, ám valójában ez a korábbi generációknál is szerepelt az opciók között.

Az első kettős keresztlengőkaros felfüggesztés csavarrugóját torziósra cserélték. Kétféle tengelytávval, valamint 1,6–2,4 literes benzinmotorokkal kínálták, a legendásan megbízható 2,4 literes, 98 lóerős benzinmotor 1981-től színesítette a kínálatot. Az 1979-es esztendőben bemutatták az első „gázolajos” Hiluxot is. Nem új fejlesztésről beszélünk, hiszen a 2,2 literes dízelmotor a ToyoAce és HiAce teherautókban már bizonyította megbízhatóságát, valamint gazdaságosságát.

Ugyanebben az évben kezdték Európában is forgalmazni. A máig kultikus, összkerékhajtású modellel is ekkor bővült a kínálat, ezt azonban az öreg kontinensre eleinte nem hozták el. A japánok kiváló érzékkel már a legelején meglovagolták az éppen ekkor világhódító útjára induló terepjárós hullámot. A Toyota nem kockáztatott, a klasszikus iskolát követve elöl-hátul merevtengellyel és laprugóval szerelte fel a pickupot. A Hilux összkerékhajtása nyomokban Land Cruiser-technikát is tartalmazott, hamarosan a „keménymagos” terepjárósok is felfigyeltek rá és a legextrémebb átépítésekkel tették halhatatlanná a Toyota robusztus platósát. A Toyota RF1A osztómű a mai napig egy kisebb iparágat foglalkoztat, hiszen viszonylag egyszerűen kettő, illetve három egység is egymás után építhető. Az így elért 511:1 és ennél is extrémebb áttétellel aztán a Hilux úgy is meg tudna mászni egy képzeletbeli függőleges falat, ha elvennénk a gázpedált a sofőr elől.

Többen is beborították a Hilux platóját, de közülük is kiemelkedik a Griffith Company által épített Toyota Trailblazer és az ennél is igényesebb Trekker, ami az amerikai lakókocsi- és lakóautó-specialista Winnebago Industries és a Toyota között 1981-ben köttetett együttműködés gyümölcse. A Trekker 1984-ig kergette a Yosemite Nemzeti Park grizzly medvéit, akkortól a negyedik generációval gyakorlatilag párhuzamosan bemutatott 4Runner (Ausztráliában, valamint Észak-Amerikában) és Hilux Surf (Japánban) néven folytatta immár gyári kivitelű karrierjét.

Fotó – Greg Gjerdingen from Willmar, USA / CC BY:

Negyedik

Az 1983 november 4-én bemutatott generáció megosztotta a közönséget. Szó szerint, hiszen a hátsókerék-hajtású modellek két kasztra szakadtak, amíg a Comfortable sorozatot a megújult külső, valamint belső jellemezte, addig a Popular sorozat jelentette a gyártásban maradt harmadik generációt. Az összkerékhajtású modellek azonban kivétel nélkül az „új” formatervű karosszériát karcolták össze az erdőben. A buborékszerű sárvédő domborulatokról „könnyen” beazonosíthatók a negyedik nemzedékbe tartozó modellek.

Megjelent a hat col extra tárolóhelyet biztosító, megnyújtott XtraCab fülke is. Ezek tengelyei nagyságrendileg 9 collal nagyobb távolságot hidaltak át, mint az alapfülkével rendelkező rövid és hosszú tengelytávú modellek. Az eddig is bőséges 17 modellváltozat így húszra emelkedett. A 4Runner/Hilux Surf szabadidő-autók mellett egy három oldalra lenyitható platós kivitel is megjelent a kínálatban. A magasra helyezett, teljesen sík és téglalap alakú rakfelülettel felvértezett ute Ausztráliában hatalmas karriert futott be. Négy- és ötfokozatú manuális, valamint három-, illetve négyfokozatú automatikus váltók közül választhattak a vásárlók.

A már szokásosnak mondható motorok mellett új erőforrások is megjelentek. Ilyen a 2,4 literes 83 lóerős dízelmotor és ennek turbófeltöltéses, 93 lóerős változata. Kétségkívül a 2,4 literes, turbófeltöltéses, 135 lóerős benzinmotor a legérdekesebb mind közül. Ennek köszönhető a Hilux történelmének egyik legérdekesebb és legritkább pickupja, amit az Amerikában nagyon sikeres V6-os platós Nissan ellen hívott életre a Toyota. A 150 lóerős, háromliteres V6-os 1987-es érkezéséig ez jelentette a Hilux csúcsmotorját.

Fotó – Robert Linsdell from St. Andrews, Canada / CC BY:

Fotó – Bob P. B. / CC BY:

Amerikában 1986-ban az összkerékhajtású modell első merevtengelye átadta a helyet a kevésbé robusztus, ám sokkal komfortosabb, torziós rudas független felfüggesztésnek. A világ jelentős részén azonban a következő generációban is tartotta magát a klasszikus, merevtengelyes megoldás. A terepjárósok táborában ezek a legkeresettebb Hilux modellek, hiszen szinte korlátlan mértékű átalakítást tesznek lehetővé. Annak ellenére, hogy 1988-ban megérkezett az utódja, a dél-afrikai köztársaságban egészen 1997 közepéig gyártásban maradt a negyedik generáció. Rövidke eposzunk következő fejezetében majd az 5–8. generációkat is bemutatjuk.