Modern világba átültetett art deco stílus, folyékony hidrogén és nitrogén, jövőbe mutató kezelőfelületek, önvezető képességek – a Hyundai mindent megtett, hogy formába öltse a nyolcvanas évek forgatókönyvíróinak minden álmát.
Nemcsak neonfényeiben és színeiben, zenéjében vagy divatját tekintve számított vadnak a nyolcvanas évek. Semmiben sem számított a pénz, mindenből a legmenőbbet, a legmerészebbet választották. A tévésorozatokban is beszélő és varázslatosan ugrató autókat, szupertitkos harci helikoptereket, valamint a rosszfiúkat szárazföldi és tengeri státuszszimbólumokkal kergető bűnügyi rendőröket láthattunk. A Hyundai HDC-6 Neptune könnyedén felvette volna a versenyt e kellékekkel, a hollywoodi producerek két kézzel kapkodtak volna egy ilyen masina után!
Nem merül ki a hasonlóság a modernkori Merkúr és Neptun között az art deco formai nyelvezetben, a technikában is fontos párhuzamokat találunk. Azt talán senkinek sem kell magyarázni, hogy mi hajtja a gőzgépet, ám az új tanulmány esetében is alapvető szerepet játszik a víz. Az ugyanis üzemanyagcellás, vagyis hidrogénből és oxigénből egy protoncserélő membrán közvetítésével vizet épít – és nem mellesleg áramot termel.
Mifelénk a Hyundai Motor Company haszonjárműves szempontból csak a H350 kishaszonjármű kapcsán ismerős – és az is méltatlanul kevés embernek, legfeljebb évi pár tucat vásárlónak. Pedig Ázsia, Afrika, valamint Közép- és Dél-Amerika számos pontján teljes palettát kínáló gyártóként ismerik a márkát. Hosszú évtizedeken keresztül a Mitsubishi Fuso termékei és egyéb japán licencek alapján építették haszonjárműveiket, ám az elmúlt években önálló lábakra kezdtek állni. Akárcsak Indiában, a Hyundai háza táján is megkezdődött egy erőteljes modernizálási folyamat. Még szerepelnek a kínálatban az Euro 1-es, bő húsz évvel ezelőtt tervezett teherautók és buszok, ám mellettük megjelentek az olyan csúcsmodern ajánlatok is, mint a tisztán elektromos emeletes autóbusz.
A cégcsoport pótkocsigyártó leányvállalata viszont teljesen ismeretlen nálunk. Pedig a Hyundai Translead (HT) 1989 óta működik, és Észak-Amerikában évi 65 ezer félpótkocsit gyártanak. Nagyon érdekes, hogy míg a pótkocsik tekintetében a piacvezetők közé tartoznak a dél-koreaiak, a haszonjárműveiket eddig egyáltalán nem ismerték az Amerikai Egyesült Államokban. Nyilván ezért is igyekeztek legalább a formaterv segítségével helyi kapcsolódási pontot keresni az Észak-Amerikai Haszonjármű-kiállításon bemutatott Neptune tanulmányhoz.
A koncepcióhoz kapcsolt HT Nitro ThermoTech® tanulmány-félpótkocsi folyékony nitrogénes hűtőrendszert alkalmaz. Ez számos előnyt kínál, egyrészt gyorsabban hűti le a rakteret a jelenleg elérhető rendszereknél. A hűtőközeg rendkívül kis hőmérséklete lényegesen jobb szigetelést követel, ami előnyként jelenik meg, hiszen így a külső viszonyokra is kevésbé érzékeny a bendő. Mivel megszabadultak a hűtőaggregáttól, mindig rendelkezésre áll a teljes hűtési teljesítmény, függetlenül attól, hogy a jármű erőforrása üzemel-e. Ugyanezért szinte teljesen csendes is, nincsen pöfögő dízelmotor, ez kulcsfontosságú feltétel az éjszakai kiszállításokhoz.
A hűtős félpótkocsi felépítése is különleges, hiszen az oldalfalak, a homlokfal és a tető egyaránt egyetlen darabból készülnek. A szendvicsszerkezetű habpaneleket oszlopok és gerendák nélküli teherviselő elemként alakítják ki. Ezeket ragasztással rögzítik a keretekhez, ami csökkenti a hőhidak keletkezését és megszünteti a potenciális szivárgási pontokat. Mindez kisebb saját tömeget és hatékonyabb szigetelést eredményez. Amúgy remek társítás ez a hűtőrendszer és az üzemanyagcella, hiszen a folyékony nitrogén és a folyékony hidrogén egyaránt rendkívül nagy nyomáson és mélyen nulla Celsius-fok alatti hőmérsékleten tárolandó.
A Nikolához hasonlóan a Hyundai véleménye szerint is az üzemanyagcella az üdvözítő megoldás a távolsági fuvarozásban. A tisztán akkumulátoros hajtásláncoknál lényegesen nagyobb terhelhetőséget és hatótávolságot kínál, ráadásul gyorsabban újra menetkésszé tehető a hidrogéntartályok feltöltésével. Nem mellesleg olcsóbb is, ami szintén nem utolsó szempont az üzemeltetők számára.
Azonban hiba lenne azt gondolni, hogy a Hyundai csak most csapott bele ebbe a fényes jövőt ígérő bizniszbe. Az első nagy sorozatban gyártott, kereskedelmi forgalomban elérhető üzemanyagcellás személyautót is a dél-koreai gyártó dobta piacra 2013-ban. Ráadásul a következő öt évben 1600 üzemanyagcellás nehéz-teherautót szállítanak majd Svájcba. Ez az a jármű, amely elnyerte a Tehergépkocsi-innovációs Díj 2020 kitüntetést. Eltökélt céljuk, hogy 2030-ra széles körben elterjesszék az üzemanyagcellás járműveket és az azokhoz szükséges infrastruktúrát. Ebben a haszonjárműveknek is fontos szerepet szánnak, ezért is született a Neptune. Az Xcient példáját tekintve ez a felvázolt jövő – vagy legalábbis annak egy része – már közelebb áll a jelenhez, mint talán gondoltuk volna. Most már csak a dizájn tekintetében kellene bátrabbnak lenni, és a régmúltból a jövőbe mutató formai megoldásokat ténylegesen meg is valósítani.
