Elérhetetlen vágyként díszíthette az utazó értékesítők és vándorárusok irodájának falát a Mini furgonjának posztere. Felénk is csak marginális sikereket ért el, azonban a Tengerentúlon igazi egzotikus ritkaságnak számít.
Egy Mini legendás vezetési élménye a legkisebb kishaszongépjárművek előnyeivel? Bizony, lehetséges ez – erre a legjobb bizonyíték az Austin Mini Van. Bár az 1960 és 1986 között gyártott sorozat kevésbé a kirívó menettulajdonságairól ismert, a hosszú gyártási ciklusa mégis igazolta létjogosultságát – a kis- és nagyvárosi terítőfuvarozást végző cégek népes tábora köszönhette az apró furgonoknak a betevőt.
Ezt a koncepciót próbálta feltámasztani a BMW fennhatósága alá tartozó Mini néhány évvel ezelőtt, amikor leporolta a jól manőverezhető, személyautóból kialakított kisáruszállító terveit. A nyújtott tengelytávú Mini Clubman típuson alapuló Clubvan változatot sikerrel fogadta a 2012-es Genfi Autószalon közönsége, ám borsos ára miatt mégis csupán néhány jól prosperáló vállalkozás engedhette meg magának. Eredetileg az igazi sikert talán az óceán túloldaláról remélték, de a kishaszonjárműveket évtizedek óta sújtó csirkeadó és az azzal járó jelentős ártöbblet miatt összesen mindössze ötven példány talált gazdára az Egyesült Államokban. A különleges stílusáról ismert dél-kaliforniai amatőr járműszakértő, Doug DeMuro lelkesen elmagyarázza, micsoda kuriózumnak számít manapság arrafelé a ritka Mini furgon.
