Hogyan befolyásolja a fény biológiai hatása a teherautó-vezetők közérzetét és teljesítőképességét? Ezt a kérdést vizsgálta a Daimler kutatócsoportja Finnország csaknem egész napra kiterjedő téli éjszakájában. Összesen nyolc tesztpilóta dolgozott végig két hetet Rovaniemi környékén, az átlag kamionos munkakörülményeit utánozva. Heti váltásban hajtottak felváltva hagyományos fülkevilágítással, illetve menet közben és a pihenőidők alatt is mesterséges napfényt keltő Daylight+ modullal. Azt ellenőrizték, hogy helytálló-e Siegfried Rothe projekt- és kísérletvezető munkahipotézise, miszerint pozitív hatásai vannak a 460 és 490 nanométer hullámhosszúságú fénynek. A teljes mértékben hiteles eredmény érdekében igényes kísérletsorozatot hajtottak végre.
A fény szervezi az életünket
A fényt olyan természetesnek vesszük, hogy nem is gondolunk rá – legalábbis, amíg nem szenvedünk a hiányától. Pedig a fény szervezi az életet a Földön. Az éjszaka és a nappal váltakozása strukturálja a rövid távú ciklust, az évszakoké pedig a nagyobb léptékűt. Az evolúció sokféle belső órával alkalmazkodott ehhez, hogy életritmusunk szinkronban legyen a külvilággal. A tudósok már régóta tanulmányozzák a komplex összefüggéseket a biológiailag hatásos fény és az ember fizikai, illetve mentális állapota között. Rámutattak többféle betegségképre, amelyek közül leggyakoribb a „szezonális hangulatzavar”. Például az északi országokban, ahol telente alig világosodik ki, sok embernek okoz komoly problémát a fényhiány: rossz a hangulatuk, depressziósak, csökken a munkaképességük, elvesztik belső hajtóerejüket. Ezek a tünetek eredményesen kezelhetők fényterápiával, mint bevett és hatásos orvosi kezelésmóddal.
Mérések szerint a kiegészítő világítás pozitívan befolyásolja a pilóta mentális közérzetét
Jelentős a különbség
A Daylight+ ötlete a Regensburgi Egyetem alváslaboratóriumának kísérletsorozata alatt született. Ezt követően a Daimler kutatója, Siegfried Rothe, aki számos projektet vezetett már a tehergépkocsi-vezetők munka- és életkörülményeinek javítása, illetve a szakma vonzerejének fokozása érdekében, megállapította, hogy – főképp a szokásos kamionfülkék kialakítása miatt – a természetes napfénynek csak kis százaléka éri el a pilóta fényreceptorait. Ennek hatására kezdte megoldáson törni a fejét. A menetpróbaosztály mérnökeivel közösen végrehajtott első kísérletsorozat mindjárt meggyőző eredményt hozott: valamennyi tesztelt személy szubjektív közérzetét jelentősen javította egy plusz fénydózis, mégpedig a napszaktól függetlenül. Meglepetésre az is kiderült, hogy gazdaságosabban vezettek a tesztpilóták, amikor több volt a napfény a kabinban.
Világítási módok
A finnországi teszten mindig önmagukkal hasonlították össze a kísérleti személyeket. Azt figyelték, hogy miképp változik a teljesítőképességük, miközben pontosan meghatározott körülmények között biológiai hatású napfényt kapnak, kiegészítésként. Ezt a plusz dózist a helyzetnek megfelelő különféle intenzitással alkalmazták: tartós fényként, menet közben, a külső világításnak megfelelően, vezetés előtt és után afféle erős fényzuhanyként, és a pihenőidők alatt a vezetőülésben lazító pilótára ható, afféle szoláriumként.
Éjszaka a szokott módon elsötétített fülkében aludtak a résztvevők. Őket egyébként kemény igénybevételnek tette ki a kísérletezés, rendszeresen ellenőrizték élettani adataikat EEG-vel, EKG-val és EOG-vel (elektrookulográfia, a szemmozgások vizsgálata), továbbá nyálpróbákkal állapították meg a melatonin alváshormon koncentrációját. A mentális közérzetet és az azzal szorosan összefüggő professzionális teljesítőképességet standard pszichológiai teszteljárásokkal (a tartós figyelem és a reakcióképesség számítógépes mérése) vizsgálták, továbbá a FleetBoard telematikai rendszerrel feljegyezték a jármű üzemelési adatait is.
Hasznos visszajelzések
A második hét végén kikérdezték az emberek szubjektív benyomásait, amelyekről naplót kellett vezetniük. Richard Schneider és Philippe Strasser, a Daimler tesztpilótái, épp a téli napforduló előtt, a legsötétebb időszakban vettek részt a kísérletben. Egymástól függetlenül mindkettőjüket fellelkesítette a Daylight+. Siegfried Rothe pedig új felismerésekre jutott a sofőrök visszajelzései alapján. Egyhangúan arról számoltak be, hogy a kiegészítő világítás hatására jelentősen tágasabbnak érezték a fülkét. „Erre nem is gondoltunk az elején” – ismerte be. Ám még most is messze van a vége, további hónapokon át dolgoznak a sarkkörön túl, mire összegyűjtik a megfelelő mennyiségű adatot, hogy hozzáláthassanak a kiértékeléshez. „Csak azután nyilváníthatjuk ki, hogy a tesztsorozat eredményeképp ésszerű lenne megváltoztatni a fülke belső világításának koncepcióját.”
Szóval eltart egy darabig, míg ez sorozatgyártásba kerül. Akkor viszont elmondhatjuk majd, hogy minden világos!
