Kilencvenegy esztendeje jelentek meg Németország útjain a legelső Opel Blitz teherautók. Gyorsan meghódították az egyszerű, olcsó, megbízható és tartós haszonjárműre vágyók szívét, egyúttal megalapozták az Opel jó hírét.
Rüsselsheimben, illetve addigra már Detroitban is – hiszen a General Motors 1929-ben az Opel márka 80 százalékát, majd 1931-ben a maradékot is saját érdekszférájába vonta – nem kisebb szerepet szántak az új teherautónak, mint a világ meghódítását. Így aztán 1930-ban egy országos névkereső kampányt indítottak. Dr. Wilhelm von Opel, a márkaalapító fia kiírásának megfelelően az elnevezés nem lehetett sem rövidebb, sem pedig hosszabb öt betűnél, egyértelműen német gyártmányként azonosíthatónak kellett lennie, egyúttal érzékeltetni hivatott a teherautó minőségi fölényét. Fődíjként egy Opel 4/20 PS Laubfrosch (levelibéka) limuzin, valamint a következő négy helyezettnek egy-egy Opel Motoclub motorkerékpár kecsegtetett. Senkit sem zavart, hogy a győztes Blitz (villám) kifejezés már négy évtizeddel korábban megjelent az Opel kerékpárokon. Már akkor nevében hordozta azt a villámot, ami márkajelzés formájában 1963 óta mind a mai napig az összes Opel identitását, valamint hűtőrácsát meghatározza. Előtte közel három évtizeden át egy stilizált Zeppelin léghajót viseltek az orrukon a rüsselsheimi masinák.
Schnelllastwagen
Két Blitz modellt mutattak be 1930-ban, egy másfél, valamint egy kéttonnás terhelhetőségűt, egyaránt három tengelytávval. Két erőforrás, egy 2,6 literes négyhengeres, valamint egy 3,5 literes, hathengeres GM Marquette benzinmotor közül választhatott, aki a „gyorsteherautó” mellett döntött. Évről évre bővült a kínálat, így hamarosan már az egy és a háromtonnás Blitzek is az újonnan épült német autópályák dilatációs hézagain (á la régi M7) cikáztak. A megbízható Villámok ménkű nagy sikere minden képzeletet felülmúlt, ezért 1935-ben egy teljesen új üzemet építettek számukra Brandenburg an der Havelben. Nem is akármilyet, az Opel történelmének legelső teljes egészében futószalag-termelésre hivatott gyáregységét. A harmincas évek második felében, 1937-ben a személyautóktól kölcsönzött, korszerű erőforrásokkal modernizálták a nem csupán nevükben gyors teherautókat. A háromtonnás Blitz az Opel Admiral típus 3,6 literes, hathengeres, 55 kilowattos (75 lóerő) motorjával és 90 kilométer/órás csúcssebességével a korszak személyautóinak sofőrjeit is könnyedén megviccelhette.
Visszafogottabb vehemenciával szállította a savanyú káposztát az Opel Olympia másfélliteres, négyhengeres, 27 kilowattos (37 lóerő) motorjával felvértezett egytonnás Villám. A háromtonnás Opel Blitz 3,6, a második világháború legsikeresebb német teherautója. Ugyan nem róla nevezték el a villámháborút (Blitzkrieg), de fürgeségével hozzájárult annak eredményességéhez. Kétségtelenül a féllánctalpas „Maultier” (öszvér) a legkülönlegesebb Opel Blitz. Ezt a félvért az összkerékhajtást sem kímélő szovjet raszputyica hívta életre – Sár tábornok a felázott, járhatatlan burkolatlan utak ismertebb neve. A Blitz 3,6 annyira bevált, hogy felsőbb utasításra a Mercedes-Benz is gyártotta Mannheimben, sőt L 701 néven a háború után, egészen 1949-ig készítették. Az Opel a meglévő alkatrészekből még 1954-ig gyártotta az utód nélkül maradt háromtonnást.
Gazdasági csoda
Az ötvenes években szinte minden autógyártó, még a szovjetek is, Amerikára figyeltek. Az 1952-ben bemutatott, 3,3 és 3,75 méteres tengelytávval kínált 1,75 tonnás Opel Blitz sziluettjét az anyakonszern Chevrolet Advance Design formai nyelvezete szerint rajzolták meg. A gömbölyded vonalakat a népnyelv sem hagyta szó nélkül, lágy villámnak (Weichblitz) nevezték a korszerű platóst. A 2,5 literes, hathengeres, selymes finomsággal járó, eleinte 43, majd 46, végül 51 kilowattos (58, 62, 70 lóerő) benzinmotor kiemelkedett a kortársak dízel csettegői közül. Ennek megfelelően a fogyasztása is, ami ekkor még nem ingatta meg a Blitz piacvezető pozícióját. Alig három esztendővel később két tonnára növelték a teherbírását, de ennél nemcsak műszakilag bírt jelentősen többet, hanem a valóságban is.
Ó, azok a hatvanas és hetvenes évek
Nemcsak a The Beatles legelső koncertje köthető az 1960-as Németországhoz, hanem az immár 1,9 tonnás Opel Blitz A is. Az új, rövid löketű, hathengeres, 2,6 literes, 51 kilowattos (70 lóerő) benzinmotor az Opel Kapitän limuzinból érkezett. Hiába járt a korábbiaknál is finomabban, az ügyfelek egyre inkább hiányolták a dízelmotor takarékosságát. Ez pedig már az elegáns vonalvezetésű Blitz A csökkenő népszerűségén is meglátszott. Ennek ellenére 1965-ben, a karakteres 1,7–2,4 tonnás Opel Blitz B bemutatóján sem lehetett hallani az olajégők kerregését. Cserébe a Rekord és a Commodore kínálatából átemelt új, 1,9 literes, négyhengeres, 51 kilowattos (70 lóerő), valamint 2,5 literes, hathengeres, 59 kilowattos (80 lóerő) benzinmotorokkal csalogatták az egyre jobban kiábrándult kuncsaftokat. Aztán 1968-ban végre megtört a jég, a professzionális darálóiról is híres Peugeot sietett az Opel segítségére a 2,1 literes, 44 kilowattos (60 lóerő) Indenor XDP 4.90 dízelmotorral. Ez a korabeli Mercedes-Benz dízelmotorok tartósságával összemérhető, legendás erőforrás szinte mindent mobilizált, ami nem varrógép – a Peugeot 504 pickuptól kezdve a traktoron, valamint hajón át egészen a Mahindra CJ 540 terepjárómig. Sajnos a Villámot már nem tudta megmenteni, addigra a vevők jórésze átpártolt a konkurenciához.
A rüsselsheimiek lemondtak a haszonjárművek fejlesztéséről és 1975-ben, utód nélkül befejezték a Blitz B gyártását. Az Opel munkatársai 45 esztendő alatt közel 420 ezer Villámot szórtak a nagyvilágra. A ködös Albionban is villantottak egyet 1973-ban, ugyanis hazáján kívül a Bedford CF kishaszonjárművet Opel Bedford Blitz néven futtatták egészen 1987-ig. Rövid időre a középkategóriás Bedford TK is feltűnt Opelként, sőt az egykori budapesti kukásautók legexkluzívabb kacsacsőrű emlőse, a Bedford TM is megkapta az emblémát. Ezt nevezem felvillanyozó történelemnek!
