A Bicskei Önkéntes Tűzoltóság szerei: vízszállítók: Vízhordó lajtosok

Tűz és víz, életünk talán legerősebb ellenpólusai. Ahol fellobban a vörös kakas, ott vízre van szükség a szelídítéséhez. Persze a lángoló kerek erdő közepén nincs tűzcsap, ezért az oltóanyagot oda kell szállítani. Lehetőleg gyorsan, sokat és árkon-bokron át!

Máris hallom a károgókat, azonban most ne bonyolítsuk az életünket olyan anyagok égésének elemzésével, amelyeknél a víz csak olaj lenne a tűzre! Habár kronologikusan a stuttgarti vízhordóval kellene kezdenünk, haladjunk inkább történelmi sorrendben. Úgy, ahogy a járművek hazánkban szolgálatba álltak.

Rába TŰ–3

Valójában a bicskei Herkules találóbb lenne az 1984-es gyártású, robusztus Rába U 26.230 DFA számára. Hiszen tekintélyes össztömegével, valamint összkerékhajtásával olyan vonóerővel rendelkezik, hogy a vízszállítás mellett a műszaki mentés feladatkörét is kényelmesen ellátja. Nincs az a lekókadt, túlterhelt kamion, amit ne tudna bárhonnan ki- és elvontatni. Nem meglepő, hogy a Volánbusz Zrt. telephelyein mai napig számos szolgál hűségesen az ilyen alvázra épített műszaki mentők közül. Pedig a 10,7 literes, hathengeres, 169 kilowattos (230 lóerő), atmoszferikus, 2356 HMN6 dízelmotorja nem számít túlságosan nyomatékosnak a maga 804 newtonméteres forgatónyomatékával. Mindezt azonban bőven kompenzálja a ZF hatfokozatú manuális sebességváltó, a kétfokozatú osztómű, valamint a kerékagyáttételes tengelyek megfelelően rövid áttételezése. Cserébe nem érdemes vele száguldozni, mert arra nem is képes. Ötvennel viszont kimegy a világból, habár olyan messzire sosem szoktak vele elindulni.

A bicskeiek Rosenbauer R480 szivattyúja betáplálási nyomás függvényében 4500–5000 liter/perc teljesítményű és akár két csonkról egyszerre is lehet és kell táplálni. Annyira hatékony, hogy filmforgatások során az esőztető gépet is meg tudja hajtani, amire a modern szivattyúk közül is csak kevés képes. Hatezer liter vizet és ötszáz liter habot vihet magával. Bicskei szakértőnk, Szemlits Gyula tűzoltóparancsnok úgy summázta a Rába TŰ–3 szert, hogy valahol a vízszállító, a nehézkategóriás gépjárműfecskendő és az ipari oltójármű egyenlő oldalú háromszögének közepén helyezkedik el. A felépítmény némi hazai módosítással Rosenbauer licenc. Legközelebbi testvére, az ugyancsak győri alvázra konstruált, habbal oltó TŰ–4. Tudom, senki sem tudna ezentúl nyugodt álmot aludni, ha nem fedném fel az esztergomi Labor Műszeripari Művek többi tűzoltójárművének titkát is. A TŰ–1 Csepel D-707, a TŰ–1.1 Csepel D-750, a TŰ–2 GAZ-66, a TŰ–5 pedig UAZ-452 alvázon került közel a tűzhöz.

A 6×6-os hajtásképletű, robusztus Rába U 26.230 DFA tökéletes alapot biztosított a magyar Labor MIM gyártotta TŰ–3 tűzoltóautó számára

A Rába Magyar Vagon- és Gépgyár 1969-ben kezdte a Saviem-fülkével felvértezett MAN F7 teherautók jelentősen módosított változatainak gyártását. Akkor világszínvonalú konstrukciónak számított, hiszen a németek csupán két évvel korábban mutatták be és egészen 1986-ig a kínálatukban tartották! E Rába teherautókat a gyár vezérigazgatója, Horváth Ede után Edének becézték. Habár a folyamatos járműgyártás megszűnt Győrben, futóműgyártás terén mai napig a világ élvonalába tartozik a Rába Járműipari Holding.

LIAZ 110.850

Locsolóautóként látta meg az utolsó csehszlovák naplementék egyikét 1989-ben. A rosszmájú legendák szerint a KGST keretén belül a szükségesnél nagyobb mennyiségű Karosa SA 8 locsoló-mosó felépítményű LIAZ érkezett hazánkba. Ezért egy részüket itthon, minimális átalakításokkal vízszállító szerré varázsolták. Ez a szükséges tárolókon kívül megkülönböztető jelzést, Storz-rendszerű csatlakozókat, valamint piros fényezést jelentett. Némelyik fülke belsejében „ottfelejtették” az eredeti sárga árnyalatot is. Színétől függetlenül meglehetősen tágas, a forgalmi szerint hatan is elférnek benne, de a hátsó sorban ülők aligha tudnának gyorsan kipattanni a mindössze két ajtó miatt. Meghagyták az útmosó rendszerét is, amivel menet közben is oltható tarló, lábon álló gabona és alacsonyfüves vegetáció is. Ilyen és ezekhez hasonló feladatokhoz pont elegendő a kis teljesítményű szivattyú korlátozott vízátadása.

Civil a pályán! A Karosa SA 8 felépítménnyel felvértezett LIAZ 110.850 annak ellenére jól integrálódott a hazai tűzoltóságok életébe, hogy eredetileg locsolóautónak tervezték

A 11,9 literes, hathengeres, turbófeltöltéses dízelmotor 224 kilowatt (305 lóerő) teljesítményre képes és egy tízfokozatú Praga sebességváltóhoz kapcsolódik. Ennek megfelelően – amikor épp nem hullámzik a fülke mögött nyolcezer liter víz – a maga módján elég fürge a pocakos Švejk. Persze ilyen sosem fordul elő, hiszen kiszáradt szer, nem szer. Minden járműnek feltöltve, indulásra készen kell várakoznia. A bicskei tartányos alatt bolgár Madara kerékagyáttételes tengelyek duruzsolnak. Ezeket a LIAZ teherautóknál gyakran nemcsak hazánkban cserélték ki Rába típusúakra, hanem eleve azokkal is gyártották őket.

Mindazonáltal csupán hátsókerék-hajtása révén nagyon meg kell gondolni, hogy hová hajtanak be a nagy vizessel, mert a hátsó differenciálzár ellenére könnyen elássa magát. A sors fintora, hogy a Bicskei Önkéntesek állandó szorgoskodása révén bérmunkában újra használják locsolóautóként is. Így eredeti mesterségét sem kellett teljesen szögre akasztania.

Vízszállításra termett, azonban nyolcezer literes tartányának tartalmával akár menet közben is képes az aljnövényzet oltására

Mercedes-Benz 1626 AK TLF 24/50

Korábban a Mohácsi Hivatásos Tűzoltóságnál szolgált, ahová 1981-es születése okán korosan, de újszerű állapotban került Németországból. Annak ellenére, hogy első látásra egyszerű TLF 24/50 gépjárműfecskendőnek tűnik, a német rendszerben a különleges oltójárművek közé sorolták. Ugyanis kevés jármű rendelkezik beépített vízágyúval, a Mercedes-Benz szeren pedig egy 2400 liter/perc teljesítményű ALCO található. Ráadásul a maga idejében, a már akkor is fejlett német tűzcsaphálózat miatt, a gépjárműfecskendők általában csupán 800-1600 liter vizet vittek magukkal. Ebből a szempontból is kilógott a sorból a csillagos szer, hiszen az öt köbméter víz mellett ötszáz liter habképző anyagot is szállíthatott. Sőt, gyakran fémoltó port is málháztak rá. Egy sós víznek is ellenálló szivattyú szolgál benne, ámbár ezt a képességét hazánkban még a magyar tenger környékén sem lehetne kihasználni. Ezen tulajdonságai miatt Baranya vármegyében is rendszeridegennek számított, ezért árverésre bocsátották. Ekkor figyeltek fel rá az élesszemű bicskeiek és hazahozták.

Új generáció? Mihez képest? Immár a legfiatalabb, Németországban gyártott Mercedes-Benz NG is közel negyvenesztendős!

Az immár legendás Neue Generation (NG) gyermeke, amely nemcsak a stuttgartiak történelmének egyik legjobban sikerült teherautója, hanem márkafüggetlenül is jó eséllyel elcsíphetné a dobogó valamelyik magasabb fokát. Hazájában 1973 és 1988 között gyártották, azonban a kínai BeiBen Truck és a szerb FAP mai napig szorgalmasan készíti az NG licencének különböző változatait. A bicskei Mercedes-Benz 1626 AK teherautó Metz TLF 24/50 felépítményét egy eredetileg billenőplatóhoz szánt alvázra konfigurálták. Ennek emlékét őrzi típusnevében az AK (Allrad Kipper), vagyis összkerékhajtású billencs, kód.

A Mercedes-Benz 1626 AK TLF 24/50 a maga módján kilóg a gépjárműfecskendők sorából, de talán pont ezért illeszkedik tökéletesen a Bicskei Önkéntes Tűzoltóság lenyűgöző flottájába

A 12,8 literes, V8-as, 188 kilowattos (256 lóerő) OM 402 dízelmotorral felvértezett csillagos vízhordó a 67 ezer kilométeres futásteljesítményével csupán a bejáratás időszakán van túl. Az olajmotorok négyszázas típuscsaládjába tartozó 6, 8, 10 és 12 hengeres dízelmotorok érdekessége, hogy a Mercedes-Benz és az MAN közös gyermekei. Több mint két évtizeden keresztül gyártották, valamint használták ezeket a legendás német gyártók. Egy nyolc előremeneti és egy plusz kúszófokozattal felvértezett, „pofozós” manuális sebességváltó segít lendületbe hozni a csodás orgánummal felvértezett gépjárműfecskendőt, ami az állandó összkerékhajtásának köszönhetően csúszós úton is stabilan viselkedik. Habár mifelénk ritkán szükséges, jó tudni, hogy Rotogrip forgó hólánccal is felvértezték. Bicskén alapvetően vízszállító tűzoltóautóként szorgoskodik, egyúttal a habképző anyag utánpótlását látja el. Azonban az átemelő szivattyú, a láncfűrészek és a kézi csörlő jóvoltából tömeges viharkár esetén is hasznos az önkéntesek számára. Olyan is előfordult, hogy a Budai Várnegyed segítségére siettek vele.

Hálásan köszönjük a Bicskei Önkéntes Tűzoltóság tagjainak, hogy immár 143 esztendő óta a tűzoltásnak és az önzetlen segítségnek szentelik szabadidejük jelentős részét. Továbbá egyesületük elnökének, Polgár Viktornak és kollégáinak a készséges és kommunikatív hozzáállását!