Ne higgyük, hogy az automatizált járművek miatt holnaptól nem lesz szükség járművezetőkre! Bár jobb, ha már ma felkészülünk, hogy előbb-utóbb tényleg megszűnik majd ez a munkakör, egyelőre ez még a jövő zenéje! A ma születő gyermekeknek már nem lesz érdemes e hivatásba belekezdeniük, azonban a többi szakmabeli még több évtizedig számíthat a megélhetés e forrására. Miért? Mert a jelenlegi előrejelzések szerint 2040-ig a felével nő az áruszállítási igény, egyre több árut mozgatunk majd nagy távolságokra és városainkban egyaránt.
Azonban a fuvarozás jelenleg hatalmas szakemberhiánnyal küzd. Az Amerikai Egyesült Államokban például már ma körülbelül 50 ezerrel kevesebb teherautó-vezető dolgozik, mint amennyi kellene, és ez a hiány egy évtized alatt várhatóan a háromszorosára nő. A nyugati világ egészére jellemző ez a helyzet, ennek egyik extrém példáját Ausztráliából hallottuk. Egy bányaipari cégnek megéri havonta kétszer a kontinens egyik végéből a másikba, több ezer kilométerre elreptetni a teherautó-vezetőiket, hogy a pár hétig tartó munka után családjukhoz hazatérhessenek pihenni.
A jelen kilátások alapján kevéssé valószínű, hogy ezt a munkaerőhiányt a fejlett országok a bevándorlás ösztönzésével oldanák majd meg. Vagyis belátható időn belül még igenis szükség lesz a jó teherautó-vezetőre. Aki felkészült, előrelátó és professzionálisan képviseli megbízóját. Ezért a sofőr az úr ma, sok helyen ő mondja meg, hogy mire „hajlandó” felülni. És azt is, hogy mi az a jármű, amiből még sok pénzért sem szállna ki a parkolóban. És ezért óriási kihívás a távolsági fuvarozásnál kevésbé jól fizető kishaszonjárműves állásokra megfelelő embereket találni – pedig az online vásárlás jelentős növekedése miatt bizony a városi elosztófuvarozás is óriási szakemberhiány előtt áll a következő években.
Elsőként zárt és ezért kontrollált területeken veszik át az irányítást a gépek (például a raktárbázisokon), majd az egyirányú forgalom és a viszonylag egyenletes sebesség miatt az autópályák jelentik a következő logikus lépcsőt
Nem szűnnek meg a munkahelyek
Erre a problémára például remek részleges megoldást jelentenek a részben önvezető járművek, Ha a logisztikai központban vagy a kikötőben automatizált járművek manővereznek és rakodnak, akkor sokkal több ideje marad a vezetőnek ténylegesen vezetni. Mondok egy konkrét példát: Beérkezik az üres elosztófuvarozó jármű az útvonala végén, lerakja a felépítményt, majd felvesz egy másik, előre megrakott felépítményt. Így percekkel az érkezése után már útnak is indulhat a következő körre pénzt termelni.
A távolsági fuvarozásban azonban megoldandó kérdéseket vet majd fel, már a belátható időn belül érkező konvojozás is. Miként számoljuk el a passzívan töltött időt – mind a vezető fizetése, mind a vezetési idő tekintetében? Pihenőidőnek biztosan nem könyvelhetjük, hiszen mind egy konvoj felbomlásakor, mind a részlegesen önvezető jármű korlátainak elérésekor a vezetőnek át kell vennie az irányítást – vagyis nem olvashat hátul az ágyon. Azonban az autópályás haladás év/vagy konvojozás adott esetben órákig is tarthat. A nap fele akkor egyéb munkavégzésként számolandó el? Egyrészről ezek után a munkáltató nem biztos, hogy teljes bért akar majd fizetni. Másrészről viszont a vezetőtől sem várhatjuk el, hogy miután öt órát malmozott a fülkében, még vezessen további kilencet. Ez egy olyan munkaügyi kérdés, amelyet az elkövetkező években a szakmán belüli párbeszéddel – a járműgyártók, a munkáltatók és a munkavállalók érdekképviseletei, valamint a jogalkotók bevonásával – tisztázni kell.
Fokozatosan egyre több rendszerrel és helyzetben segítenek majd az asszisztensek – kisebb és nagyobb lépésenként jön el az önvezető járművek kora
Ám éppen a fenti példa alapján gondoljunk bele egy kicsit abba, hogy mit is vesznek el az embertől? A távolsági fuvarozást végző járművek az idejük döntő részét autópályás utazótempónál töltik. A sebességváltók már évek óta automatizált rendszerek – akad olyan gyártó, amelyik nem is minden esetben engedi a vezetőt „belekontárkodni” a tényleges fokozatválasztásba. Ahol pedig lehet kézzel váltani, ott is csak kapcsolási utasítást adhatunk egy kis karral. Már ma is sávtartó rendszer segít a kormányzásban. A távolságtartó sebességszabályzó nemcsak az elöl haladó tempójához alkalmazkodik, hanem a következő több kilométer domborzatához is. Ha nem figyelünk előre, akkor pedig vészfékrendszer segít megakadályozni a ráfutásos balesetet vagy csökkenteni annak súlyosságát. A mai vezetőtámogató rendszerek a közeljövőben vezetéstámogatóvá lépnek elő: a fejlett érzékelők adataira épülő biztonsági asszisztensek az automatizálás mai előfutárai. Az önvezető járművek a haszonjármű-ipar törekvéseinek csúcsát jelentik. A fejlesztési minden vetületét összekapcsolják – a hajtásláncoktól a vezetéstámogató rendszereken és az ember-gép interfészen át a hálózatba kapcsolásig.
A Bosch előrejelzése szerint 2025-ben a teherautók a jelenleginél hatszor több szoftvert futtatnak majd – igaz, a mainál hússzor erősebb számítási kapacitással
Biztonságosabb jövő
Az interneten olvasható hozzászólásokból azt látjuk, hogy sokan nem különösebben ujjonganak a járművek automatizálása miatt. Egyrészről nagyon is érthető ez, hiszen a hivatásos járművezetők esetében a megélhetésükről beszélünk, és jogosan ilyednek meg az ismeretlentől. Azonban azt is látni kell, hogy ez a kérdés nem szemlélhető csupán egyetlen oldalról, úgy kiderül, hogy sok félelem alaptalan. Valamint azt sem szabad elfelejteni, hogy a járművek automatizálása a fejlesztések jelen iránya szerint előbb vagy utóbb mindenképpen bekövetkezik. Erről elutasítóan nyilatkozni felesleges, mert egyértelműen efelé haladunk. Sokkal inkább érdemes megnézni azt, milyen változásokat hoz ez, megpróbálni részt venni a párbeszédben, hogy ez az átalakulás minden érintett számára hasznos újdonságokat hozzon.
Az önvezető járművek egyik legnagyobb hozadéka ugyanis a balesetmentes közlekedés ma még távoli jövőképe. Ha ma azt kérdezzük, milyen járművet szeretnének az emberek a jövőben, a válaszok között a „biztonságosabb” egészen biztosan dobogós helyet szerez. Jelenleg világszinten évente 1,2 millió ember veszíti életét közúti balesetben. A balesetek nagyjából 90 százaléka emberi hibából következik be. Nem nagy szakértelem, hanem kellő objektivitás kell ahhoz, hogy levonjuk a következtetést: a balesetet okozó tényezőt kell kiküszöbölni. Emberi vezetési hiba pedig akkor nincs, ha nem az ember vezet. Évi több mint egymillió megmentett ember! Ez önmagában egy olyan nyereség lenne, ami akár rettentő sok egyéb negatív hatást is ellentételezne! Ám amint láttuk, ha felkészülünk, utánagondolunk, aktívan alakítjuk, akkor az átalakulásnak nem feltétlenül kell lemondásokkal járnia. Az önvezető járművek kora valószínűleg hosszú-hosszú évek alatt, és nem feltétlenül teljesen zökkenőmentesen érkezik majd el. Ilyen szemlélettel érdemes végignézni a Bosch lenti videóját, amely egy sofőr munkanapját mutatja be 2026-ban. Ma még az sem biztos például, hogy ez az időterv tartható – lehet, hogy még egy évtizeddel később lesz csak mindez ilyen formában valósággá. Ám éppen a fokozatossága miatt készülhetünk fel munkaügyi, jogi és minden egyéb szempontból az elkerülhetetlenül érkező technikai változásra. És akkor észrevesszük, hogy az egész koncepció középpontja továbbra is az ember. Számára könnyítjük meg a munkanapokat, az ő feladatait tesszük egyszerűbbé, az ő munkája biztonságát fokozzuk a szó minden értelmében. Így már nem is olyan rémisztő a közelgő új korszak.
