Törékeny termetű, falfehérre sminkelt, tradicionális japán szórakoztató művészre gondoltam a Hyliko hallatán. Pedig a francia startupcég valódi hazafi. Igaz ugyan, hogy legutóbb a felkelő nap országának legnagyobb hidrogénszakértőjétől kértek segítséget.
Immár a feltörekvő Hyliko is a hidrogénzabáló járművek földi helytartójától kap üzemanyagcellákat. A Toyota lassan a technológia beszállítójának is tekinthető, hiszen többek között a Kenworth, a Daimler Buses és a CaetanoBus is általuk sütögeti légnemű szalonnáját. Eközben a hozzájuk tartozó Hino mellett a japán szigetvilág több gyártójával is bősz együttműködésben szorgoskodnak. A sors fintora, hogy amíg övék az első sorozatgyártású üzemanyagcellás személyautóért járó trófea, addig a nehézkategóriás haszonjárműveknél kénytelen-kelletlen át kellett adniuk a stafétát. A dél-koreaiak megelőzték őket a Hyundai Xcient Fuel Cell teherautókkal, míg az autóbuszok terén Kína viszi a prímet. Sokan úgy gondolunk az üzemanyagcellára, mint valamilyen űrtechnológiára, holott a működési elvét már 1838-ban egymástól függetlenül ketten is feltalálták – Christian Friedrich Schönbein és Sir William Robert Grove. Jelenleg a fenntartható technológiák egyik legígéretesebb képviselője, hiszen a gyors tankolások mellett elegendő hatótávolsággal kecsegtet. Ráadásul egy ideje már kitört a személyautók, teherautók és autóbuszok szentháromságából és immár a vasúti járművek, hajók és áramfejlesztők számára is segítő kezet nyújt a fosszilis energiahordozóktól való szabaduláshoz.
Hyvolúció
Két modellt kínál a Hyliko, egy 44 tonna szerelvényössztömegű, 4×2 vagy 6×2 hajtásképletű nyerges vontatót és egy 26 tonna össztömegű, de pótkocsival ugyancsak 44 tonnás, 6×2, 6×4-es teherautót. Nem mintha akarnák, de le sem tagadhatnák, hogy a Renault Trucks T műszaki alapjaira, elsősorban fülkéjére, alvázára és futóművére építkeznek. Tisztességes francia hazafiként nem titkolt céljuk, hogy járműveikben a lehető legnagyobb hozzáadott értékkel növeljék a hazai alkatrészek és szellemi tőke arányát. Ezen a sorozatgyártás 2024-re ígért beindulását követően sem kívánnak változtatni. Bármennyire „grandeur” ez a szándék, az áramot és a működés melléktermékeként megjelenő vizet két Toyota üzemanyagcella termeli. Ezek a japán gyártó harmincesztendős fejlesztéseinek legmodernebb képviselői. Az eredeti dízelmotoroknál lényegesen dinamikusabb menetteljesítményekkel csábít a 400 kilowattos (570 lóerő) villanymotor, amely szolid vezetési stílus mellett akár 650 kilométeres hatótávolsághoz segítheti a nyerges vontatót. A pótkocsis szerelvény nagyobb gördülési- és légellenállásnak örvend, ezért valamivel hamarabb kényszerül tankolni.
Vizet prédikálnak?
Jelenleg nem árulnak el több részletet, azonban a tervezés korábbi fázisában a fülke hátfalához stószolt, 40 kilogramm kapacitású Plastic Omnium hidrogéntartályokról számoltak be. Jóval nagyobb hatótávolságot ígértek 350 helyett 700 baros tartálynyomás esetén. A 60 kilowattórás Forsee Power akkumulátorok bőséges energiát tárolnak a gyorsításokhoz, valamint a nehezebb domborzatú útszakaszok leküzdéséhez. Ilyenkor ugyanis az üzemanyagcella önmagában nem lenne képes elegendő villamos energiát termelni a motor táplálásához. Amikor aztán a Hyliko elérte a 85 kilométer/órás sebességet és az emelkedők, valamint a vezető ráncai is kisimultak, lecsökken a hajtómotor étvágya. Ilyenkor a tüzelőanyag-cella újra visszatöltheti az akkumulátorokba a korábban „elégetett” energiát.
Pár japán kollégáikkal átmulatott sibujai éjszaka után arra jutottak a franciák, hogy a Hyliko teherautók valójában nem csupán szén-dioxid-semlegesek, hanem jobban megkötik a szenet, mint a visontai lignitbányában egykor raboskodó KrAZ–256 billencsek platója. Habár van igazságalapja, amennyiben a biomassza hőbomlásával nyert hidrogénnel tankolunk, akár még igaz is lehet. Azt azonban még így is erős kijelentésnek érzem, hogy bármelyik flottának elég, ha csupán a járművei felét teszik ki üzemanyagcellás Hyliko teherautók és máris karbonsemlegességet hirdethet. Ehhez képest meglepően józan célokat tűztek maguk elé a franciák, 2030-ig szeretnék hatvan hidrogéntöltő állomással gyarapítani az infrastruktúrát és hatezer üzemanyagcellás haszonjárművel elárasztani Európa útjait.
