Hirdetés:

Bátrabbak a gyertya lángját két benedvesített ujjal is el tudják oltani. De ha egy nyerges szerelvény ég, az valami nagyon félelmetes. Van, hogy az oltás teljesen reménytelen, de azért a kármentés reális opció.

Egy, a J.S. Logistics Hungary szerelvényét sújtó tűzeset kapcsán véleménycunami söpört végig a Facebookon, sok-sok járművezető is megszólalt. A konkrét tűz kialakulásának előzményeit nem feltétlenül ismerve alkottak véleményt, mondtak okosságokat, meg mindenféléket. Volt, aki átélte, mások már láttak ilyet, de a kibicnek semmi sem drága… Semmi baj ezzel, sőt még jó is, ha egy kamionos ilyen eshetőségekre is felkészülve ül volánhoz. A publikum meg azt látja, a sofőrmunka nem könnyű dolog. Ami itt most talán szokatlanabb volt, hogy feltűnően sok volt a járművezető lélekjelenlétét dicsérő, elismerő szó is. Igen, mert a lángoló félpótkocsi alól kihúzta a vontatót, és biztonságos távolságra állva a szinte új járművet megmentette a pusztulástól. Ez tényleg remek felismerés és felelősségteljes cselekvés volt. Jutalmat érdemel és kapott is! A sofőr szerényen és szimpatikusan nyilatkozott: tette a dolgát.

A szakértői archívumomban kutakodva felelevenítenék itt három esetet, hogy mennyire különböző ok-okozati összefüggések mentén keletkezhet tűz. Rámutatnak arra, hogy valóban sok múlik a gépkocsivezetőn, de van olyan is, hogy csak a tehetetlenség marad…

A kamionos mit sem sejtve halad az autópályán, egy nyári nap délutánján, a maga sebességkorlátozós 85 kilométer/óra tempójával. Majd váratlanul egy lökést érzett hátulról, s a bal oldali tükörben látta is, hogy nagy a baj. Azért is, mert szokatlanul alakultak ezt követően a történések. A személygépkocsi a pótkocsi alá szorult, és úgy összeakadtak, hogy együtt mozdultak tovább. Úgy számoltam, hogy ehhez legalább 70 kilométer/óra sebességkülönbségű ütközés kellett. Az alváz alá szorult jármű kerekei innentől kezdve az útra préselődve csúsztak, perzselődtek, a roncsolt motortérből meg kiszabadult az üzemanyag, az olaj, minden adott volt a gyulladáshoz. Mire a kamionos félreállt, már lángokban állt a pótkocsi vége. Azt még látta, hogy az autóból kikászálódnak az utasok, így emberélet már nem volt veszélyben. A tűzoltásba bele sem kezdett. Gyorsan szétakasztott, s mint a bevezetőben említett hősünk, jó messze állt meg. Így várta a tűzoltókat, akik hamar megérkeztek.

Második történetünk is autópályához kapcsolódik, s már-már a horrorkategória. A dízelmotor mondta fel a szolgálatot, de olyan szinten, hogy a vezető csak azt érzékelte, hogy a gázpedál felengedése mellett is száguldva gyorsul járműve. Az történhet ilyenkor, hogy a motor egyik hengerében a dugattyú „átjárhatósága” miatt alapvetően már nemcsak a tüzelőanyag és a levegő jut a hengerekbe, hanem lentről a motorolaj is, ami miatt ellenőrizhetetlen felpörgés alakul ki. Talán egy gyors fékezés segíthetne. De nagy a tempó, a motor meg nem bírja sokáig így és lényegében felrobban. A tűz kialakulásához itt is minden feltétel adott. Néhány másodperce marad a vezetőnek a leállósávra terelnie a szerelvényt és fékezni. De ekkor már ég alatta a fülke, arra elég csak az idő, hogy kiugorva kellő távolságra jusson, ahol tehetetlenül nézi végig a teherautója megsemmisülését. Erre mondhatjuk azt, hogy rosszabbul is járhatott volna, mert nem esett baja. Persze oda minden – jármű, rakomány, pénz, iratok, személyes tárgyak. Ám ez az az eset, amikor nincs esély semmire. Mindegy, hogy kéznél van-e a poroltó.

És ilyen az, amikor a tűz előre borítékolható. Külföldön, autópályán történt az eset, a nyerges vontató a jobb első keréken defektet kapott. Ezt észlelve a vezető megállt és elkezdődött egyfajta kommunikáció is a szakmai vezetőjével, hogy mi legyen. Úgy döntöttek, hogy a rendőrségi intézkedéstől is félve a 200-300 méterre lévő SOS-öbölig elmegy valahogy, talán nem lesz baj. Kiderült, hogy a parkolót lezárták, így újabb döntéskényszer elé kerültek. Gyerünk tovább, újabb 100 méterek, és jött egy kijáró. Azon még sikeresen kihalad a szerelvény, s végre felsóhajthatna a sofőr, itt már megoldható a kerékcsere. Megáll, még a fülkében ül, amikor hirtelen füst támad a kocsi jobb eleje felől, s lángnyelvek is felcsaptak. Saját poroltóját elő sem tudta venni, olyan gyorsan történik minden, de jön a külső segítség, ám se a poroltó, sem a víz nem használ. Mire a tűzoltók kiérnek, a traktor teljesen kiég, a pótkocsi és rakománya is megperzselődik, tetemes a kár. A jobb első kerék környezetének vizsgálatakor aztán látom, hogy miért is történt mindez. Még ott vannak az abroncsmaradványok, amelyek feltekeredtek a tengelycsonkra. Azaz a defektes kerék egy idő után már nem tudott gördülni, a kerék forgása meg is állt. Így az aszfalra nyomódó gumi súrlódásakor keletkezett az a hő, ami, a gyulladáshoz vezetett. Ez az az eset, amikor elismerés helyett a kritikának van helye. Nem csinálunk ilyet!

A járműveinket egyelőre sajnos nagyon jól égő anyagokból rakják össze, s adott esetben a rakomány is ilyen. Főleg gumioldalról szokott a probléma elindulni, ezért ilyen szemmel is érdemes azokat végignézni egy megálláskor. S az is jó, ha tudjuk, hol is van pontosan a poroltó, mert olyanról is hallottam már, hogy a tűz kezdeti időszakában azért esélyes az oltás is.

Bedi Árpád, a J.S. Logistics Hungary járművezetője így látta belülről a történteket.

– Egy hatalmas robbanást hallottam. Megálltam a leállósávon, egyszerű defektre gondoltam. Meg akartam győződni arról, hogy a következő vészparkolóig el tudok-e jutni. Amikor kiszálltam, a kerék már lángolt. Azt tanultam, hogy amennyiben a kerék ég, meg kell próbálni továbbhaladni, hogy a felniről leváljon az égő gumi, mert ha a pótkocsira ráterjed a tűz, azt már nem lehet könnyen oltani. Így is tettem, és tárcsáztam a segélyhívót.

– Amikor a leállósávon haladtam, nem láttam, mennyi gumidarab esett le, csak azt láttam, hogy a tűz átterjedt a pótkocsira, így meg kellett állnom. Elkezdtem az oltást, de az már nem járt sikerrel.

– Átgondolva a lehetőségeket gyors elhatározásra jutottam. Leakasztottam a pótkocsit, a vontatóval biztonságos távolságra előre álltam. Egy idő után megérkeztek a tűzoltók, de akkor már csak nézni lehetett, ahogy leég minden.

– A kommentelőkről azt gondolom, hogy egy részük mindenféle tapasztalat nélkül írogatott. Szerencsére csak kevés embernek volt valójában dolga tűzzel. Én 1996-ban voltam részese egy hasonló esetnek, emlékszem a török kolléga rémült arcára. Kérte, hogy segítsek neki, ezért odaadtam mindkét poroltómat. Az én esetemben – egy lengyel sofőr kivételével – senki nem állt meg, ami elszomorító.

– Utólag úgy tűnik, hogy fékhiba okozta azt a túlhevülést, amitől a gumi kigyulladt.

– Ha újra megtörténne velem az eset, azonnal elkezdeném oltani, bár úgy gondolom, az eloltásra csak egy nagyon korai stádiumban elkapott tűzzel szemben lenne esély.

– Mindvégig higgadt maradtam, csak akkor remegett meg a kezem, amikor a segélyhívót tárcsáztam. De amikor oltani kellett, mindent kontroll alatt tartottam, amíg ki nem fogyott a poroltó, addig fújtam. A vontatót így sikerült megmenteni.

Írásunk az ORFK-OBB együttműködésével készült: Országos Balesetmegelőzési Bizottság

Előző cikkÉszaki összekötő
Következő cikkVillanyos hármas ikrek
Már az óvodában is törött kisautó lehetett volna a jelem. De oda nem jártam, viszont apám ZISZ teherautójában gyakran imitáltam a vezetést. Közlekedésmérnökként érkeztem a szakmába, a Hungarocamionhoz. Az itt megismert balesetelemzés mitikus világa elcsábított, szakmérnöki diplomával 30 éve igazságügyi műszaki szakértő vagyok. Az utóbbi két évtizedben európai zsűrik tagjaként részt vehetek az év autóbusza, teherautója és kishaszonjárműve kiválasztásában.

Itt elmondhatod a véleményedet!