A klímacélok elérésének egyik módja a személyi mobilitás átterelése magánautóról közösségi közlekedésre. Ehhez nagy kapacitású buszok mellett sok-sok kisebb is kell, de honnan lehet ennyi sofőrt felvenni? Nem szükséges – önvezető járművek jönnek!
Izgalmas a jövőnk: maga alá temeti civilizációnkat és életmódunkat a civilizációnkkal és életmódunkkal kiváltott éghajlatváltozás mindenféle hatása? Kapkodva próbáljuk új technikai megoldásokkal semlegesíteni a technika kártételeit – ahelyett, hogy összehúznánk magunkat, csökkentenénk igényeinket. A Hamburger Hochbahn közösségi közlekedési vállalat az elsők között (de hazánknál 18 évvel később) épített földalattit a Hanza-városban, és azóta is a korszerűsítések egyik motorja. Példát mutat, többek között a frekventált 19-es „innovációs járaton”, ahol 2014 óta különböző alternatív hajtású buszokat tesztelnek.
Kormányzati és jogi hátteret ad törekvéseiknek, hogy a Bundesrat (Szövetségi Tanács) idén májusban rövidebb határidőt fogadott el személyzet nélküli járművek közlekedésének engedélyezésére a közút bizonyos területein. Önmagában indokolhatná a döntést a súlyos munkaerő- és sofőrhiány, de talán még inkább az a szándék, hogy egy innovatív mobilitási koncepció keretében sűrűn közlekedő kicsiny személyszállítók magukhoz vonzzák az embereket az egyre frusztrálóbb és drágább városi autózástól. Jó apropót ad az egésznek az Intelligens Szállítási Rendszerek (ITS) 2021-ben éppen Hamburgban megrendezett világkongresszusa.
Maga a HEAT kisbusz az IAV fejlesztése, három üléssel és négy állóhellyel, akadálymentesítő rámpával. Öt méter hosszú és két méter széles, a villanymotoros csöppség tömege üresen három tonna
Ennek előzeteseként 2020 őszén indult meg a felkapott kikötővárosban az automatizált közúti utasszállítás, a HEAT (Hamburg Electric Autonomous Transportation – hamburgi elektromos önvezető személyszállító) járművel. Két kilométeres útvonalának öt megállója érint rakpartokat, parkot és az Elbai Filharmóniát is. Menetsebessége csak 25 kilométer/óra, de így sem sokáig tart egy kör, és közvetlenül kapcsolódik a város metróhálózatához. A HEAT kutatás-fejlesztési projekt célja két kérdés eldöntése volt, hogy alkalmas lehet-e önvezető kisbusz közösségi közlekedésre, illetve, hogy miképp fogadja azt az utazóközönség. Ennek jegyében részletesen kikérdezték véleményükről a kísérleti üzem idején felszálló embereket.
Vezető nélküli járművek már megszokottak a nagyvárosokban, például Budapesten is közlekednek ilyen metrószerelvények. A HEAT újdonsága, hogy a kisbuszok nem elkülönített pályán, hanem a forgalomban közlekednek. Nagy a felelősség, sokan tarthatnak tőlük. Bizonyos fokig életfilozófiai kérdés, hogy mit választ szívesebben valaki: a mesterséges intelligencia korlátait vagy a sofőrök emberi hibáit? Az aggályokat leszerelheti, hogy a jármű radar- és lidarérzékelős, kamerás környezetérzékelését kiegészítették a Siemens Mobility által fejlesztett és Hamburg forgalomirányításába integrált újszerű közúti infrastruktúrával. A HEAT precízen elhelyezi magát a centiméteres pontosságú digitális térképen, és az infrastruktúrától adatokat kap saját szenzorai látószögén kívül mozgó más gépkocsikról, kerékpárosokról és gyalogosokról is. Ez nagymértékben növeli a biztonságot, s a kisbusz ügyesen, fürgén közlekedhet, mások fölösleges feltartása nélkül. A forgalomirányító jelzőlámpákat nemcsak „látja” a HEAT, hanem „tudja” is, mit mutatnak éppen. Mintha csak profi sofőrje lenne, körültekintően viselkedik, önállóan megáll, elindul, jobbra-balra kanyarodik, és nem csinál bajt. Egyelőre inkább jelenségként érdekes, hiszen használatához külön regisztrálni kell egy okostelefonos alkalmazáson. A járványhelyzet miatt jelenleg csak hárman utazhatnak rajta egyszerre. Lehet, hogy ez a jövő egyik megoldása, majd kiderül…
