Még csak elő sem kellett vennem az elmúlt télen a hólapátot. Hova is tettem, gondolkodtam el a napokban, ha az idei szezonban esetleg szükség lesz rá? Aztán emlékszünk olyanra is, hogy március 15-én megbénult az ország a hófúvásban. Mit jelent a tél a mindennapi közlekedők számára?!
Novembertől márciusig bármi megtörténhet, még az is, hogy az országon belüli területek között is drámai különbségek alakulnak ki az időjárás szempontjából. A baj éppen ott várható, ahol az átmeneti hatások érvényesülnek, a körülmények rosszabbodnak. Egyik pillanatról a másikra, akár csak métereket megtéve drasztikusan csökken az út tapadása, a láthatóság. És a rémálom, ha mindez éjszakai körülményekkel párosul.
A téli abroncscserét már biztosan mindenki abszolválta, és már fagyálló ablakmosó várja feladatát a tartályban. A jégkaparó és a jégoldó a táskában lapul, nem az elásott, befagyott autó belsejében. Lapát, seprő, hólánc a csomagtartóban. Világítóberendezések leellenőrizve, emlékek leporolva, mi is várhat ránk, a legrosszabb forgatókönyvre is gondolva. Az első ködfényszórók és a hátsó ködlámpák körültekintő használata, átgondolása – hátul tényleg csak ködben kapcsoljuk be, de akkor mindig. Biztosan kimaradt pár dolog ebből a rövid felsorolásból, nem is akarom itt és most az okos tanácsadó szerepét eljátszani – megteszik ezt sokan mások így a „rossz” idő beállta előtt. A rendőrtől a vezetéstechnikai oktatóig sokan megszólalnak – tegyék is, erről nem lehet ilyenkor eleget beszélni.
Én most inkább egy sajátos szempontra szeretném felhívni a figyelmet. Arra, hogy nemcsak a járművünket kell a téli viszonyokra felkészíteni, hanem az agyunkat, a gondolkodásunkat is. Ott is át kell állni az egyébként is veszélyes üzemről a különösen veszélyes üzemállapotra. Szakértői tapasztalataim alapján azt mondom, tudnunk kellene kiszámítani, hogy a járművünk az aktuális (adott esetben fagyos) útfelületen mekkora lassulásra képes. Körülbelül mekkora fékúttal kalkulálhatunk, s ekkora útszakasz belátható-e egyáltalán előttünk. Bonyolult a képlet, fejben nem is lehet kiszámolni, és idő sincs sok esetben erre. De vannak tapasztalataink, illetve lehetőségeink. Egy biztonságos helyen, ha nem jönnek mögöttünk, egy rövid kis fékpróbával például képbe kerülhetünk. Vagy ott egy másik lehetőség, inkább menjünk irreálisan lassan. Akinek ez nem tetszik, lehet előzni… De mindig álljon ott előttünk a rengeteg szörnyűség, amelyek szembejönnek a neten, a tévében, mindenhol. Nem éri meg a fizikai határok feszegetése, az maga a halálos veszedelem.
S van az a nehezen értelmezhető büntetőjogi kategória is, amikor a baleset elkerülhetőségéről kell nyilatkozni a bíróságon. Arról, hogy felróható-e az adott sebességtúllépés. Másképpen fogalmazva, a megengedett sebesség túllépése, vagy az adott körülmények közötti relatív gyorshajtás elmaradása jelenthette volna-e a baleset elkerülhetőségét. Sajnos gyakran az a válasz, hogy igen.
Nagyon sokszor csak tizedmásodpercekről, centiméterekről vitatkozunk, mert csak annyi kellett volna még, s nincs ütközés, nincs baleset. És bár minden eset más, és sok egyéb körülmény is közrejátszik, de azért mégis csak alapvetően a sebességről szól minden ilyen diskurzus. Azt meg a járművezető választja meg! Soha ne felejtsük el, hogy hiába megfelelő a tapadás az egyenletes haladáshoz, egy hirtelen irányváltáshoz vagy vészfékezéshez már nem biztos, hogy elegendő. Álljunk át téli üzemmódra fejben is!
Írásunk az ORFK-OBB együttműködésével készült: Országos Balesetmegelőzési Bizottság
