Németországban ismét bővítették a felsővezetékes e-autópályákon a hibrid Scania vontatók próbaüzemét. Ám megjelentek a kihívók is! A Mercedes-Benz egy akkumulátoros elektromos, míg az IVECO egy üzemanyagcellás tehergépkocsit tesztel majd ugyanitt.
Abban jóformán minden járműgyártó egyetért, hogy a fosszilis eredetű tüzelőanyagokat nem lehet világszerte általánosan egyetlen megoldással kiváltani a közlekedésben. Minden alternatív hajtásmódnak megvannak a maga előnyei, hátrányai és korlátjai, így mindegyik más-más földrajzi vagy alkalmazási területen lehet optimális. Egy biztos, szinte mindegyikre szükség lesz a közeljövőben. Azonban rengeteg üzemeltetői tesztet kell még végrehajtani annak megválaszolásához, hogy adott helyen, adott feladatra melyik a nyerő technika. Kiváló példa ezekre a németországi Baden-Württemberg tartományban a B462-es úton idén tavasszal megkezdett, három évig tartó eWayBW projekt.
Az eWayBW célja elsősorban a menet közben a kiépített felsővezetékről tisztán elektromosan üzemelő, illetve töltődő, egyéb szakaszokon pedig akkumulátorról és biodízellel hajtott hibrid nyerges vontatók tesztelése. Ennek a technikának a Siemens áramszedős rendszerét használó Scania az úttörője és a legjelentősebb elkötelezettje, így a B462-esen is ilyen R 450 modellek dolgoznak. Ezáltal Németországban már három különböző régióban összesen huszonkét áramszedős Scania közlekedik napi rendszerességgel több fuvarozóvállalat üzemeltetésében. A griffes gyártó eddigi tapasztalatai szerint ez egy ideális műszaki megoldás lehet, hiszen a tehergépjárművek menet közben vehetik fel a szükséges elektromos áramot. Így folyamatosan dolgozhatnak, elkerülve a töltések miatti állásidőt. A rugalmas használat, illetve útvonalválasztás lehetőségét pedig a dízelmotor biztosítja.
Persze nem mindenki osztja ezt a véleményt. Az ellenlábasok legfőbb érve a felsővezetékes hálózat létrehozásának tetemes költsége. Egy kilométernyi szakasz kiépítése hozzávetőlegesen egymillió euróba kerül, és a számítások szerint Németország 13 ezer kilométernyi gyorsforgalmi útján legalább négyezer kilométer felsővezeték kiépítésére lenne szükség az általános használhatósághoz. Tehát négymilliárd eurót emésztene fel csak a rendszer felállítása, és akkor még a folyamatos karbantartásról nem is beszéltünk. Emellett többen is elavultnak tartják az áramszedős megoldást, hiszen akár indukciós elven is megoldható a menet közbeni töltés.
A Daimler AG hangot is adott az állásfoglalásának, ugyanis kinyilatkozta, hogy nem is tervezi felsővezetékről működő tehergépjárművek készítését, még csak kísérleti célból sem. Ők ehelyett csak az akkumulátoros elektromos és üzemanyagcellás teherautók fejlesztésére összpontosítanak. Előbbiek terén olyannyira jól haladnak, hogy az eActros modell éppen mostanság munkába álló legújabb változata már az eddigi kétszáz kilométernél is lényegesen nagyobb hatótávot nyújt. A Mercedes-Benz egyébként évek óta kiterjedt üzemeltetői teszteket folytat az eActros fülke-alvázzal, amelyet immár az eWayBW projekt keretében is bevet a pantográfos svédekkel azonos útvonalon, ugyanolyan fuvarfeladatokat végezve az összehasonlíthatóság érdekében. A próbaüzem harmadik technológiáját pedig az IVECO Magirus AG szolgáltatja egy hidrogénnel működő üzemanyagcellás Nikola Tre nyerges vontató által, amely éppúgy prototípusnak tekinthető, mint az áramszedős Scania R 450 és az akkumulátoros Mercedes-Benz eActros. Igen izgalmas tehát az eWayBW projekt, hiszen három teljesen eltérő alternatív hajtási koncepciót hasonlít össze hosszú távon, teljesen életszerű és persze azonos üzemelési körülmények között. Nagy meccs lesz!
