Barokkosan harmonikus vonalai könnyedén elfeledtetik velünk, hogy az 1959-ben bemutatkozó, kerek motorháztetejűnek – Rundhauber – is becézett típust valójában a kompromisszum szülte. Pontosabban a nyugatnémet közlekedési miniszterről elnevezett 1956 márciusi Seebohm-törvény. Az új szabály 1958 január 1-jétől legfeljebb 2,5 méter széles, 4 méter magas és félpótkocsival 13, pótkocsis szerelvényként pedig 14 méter hosszú tehergépjárművek forgalomba helyezését engedte meg.
A Mercedes-Benz L 337 egyik legelső példánya 1959-ből
Mercedes-Benz LK 1513 a sóderbányában 1969-ben
Nem tűnik drákói megszorításnak, amíg nem tudjuk, hogy előtte 20 méter jelentette a felső határt, és az össztömeget is korlátozták 40 tonnáról 24-re. A törvény nagy ellenállásba ütközött, emiatt 1960-ban sokat enyhítettek rajta, ám addigra a haszonjárműgyártók már kijöttek a kifejezetten ehhez igazított modelljeikkel. Előtérbe kerültek a bulldogfülkés teherautók, hiszen mai napig ezek tudják leggazdaságosabban kiaknázni az előírásokban rejlő lehetőségeket.
Mercedes-Benz L 322, a legsikeresebb rövidcsőrű (1966)
Mercedes-Benz LAK 2624, az összkerékhajtású nehézfiú
A csillagos márka azonban ragaszkodott a bevált megoldásokhoz és a konzervatív vásárlóit sem akarta elriasztani. Ezért, ami a csőrhosszt illeti, a mértékletes svábok inkább az arany középútra voksoltak. Az integrált sárvédő és fényszóró az aktuális Ponton limuzin stílusát idézte. A karakteres, rövidorrú teherhordó a kenyere javát már elfogyasztó klasszikus, hosszú motorháztetejű és az anno már négy éve gyártásban lévő modern bulldogfülkés LP teherautók közé ékelődött. A hosszabb orrú elődjét Langhauber névvel illette a köznyelv, míg a legrövidebb Fronthauber típusjelzésében a P, a Pullman rövidítése, a bőséges helykínálatra utalt.
A Kurzhauber egyik sikerének kulcsa a motortértől jó hang- és hőszigeteléssel elszeparált, kényelmes fülkében rejlett. Kényelmét az biztosította, hogy négy ponton, gumiágyazással kapcsolódott az alvázhoz
Segítség a döntéshez: a Mercedes-Benz L 911 Kurzhauber, az L 312 Langhauber, valamint az LP 911 Fronthauber méretkülönbségei ugyanakkora rakfelület esetén
Eleinte a Mannheimban gyártott középkategóriás L 322 és L 327, továbbá a Gaggenauban készülő 300 milliméterrel hosszabb „orrú” nehéz L 337, valamint L 338 sorozatokat mutatták be. A gyártásukat 1965-től lépcsőzetesen áthelyezték a Mercedes-Benz wörth-i üzemébe. A vásárlók a Kurzhauber markáns vonásai mellett a bulldogfülkésnél csendesebb és a motor hőjétől jobban szigetelt fülkét, a teljes szélességében végigfutó ülőpadot, valamint a lényegesen egyszerűbb karbantartást nagyra értékelték, ami az eladásokon is meglátszott.
A középkategóriás, összkerékhajtású billenőplatós Mercedes-Benz LAK 327 (1963)
A legelső Mercedes-Benz L 322 példányok egyike 1958-ból. Kezdetben 110, majd 126 lóerős motorral lehetett hazavinni. Átszámozását – L 1113 – követően már 150 és 168 lóerős motorokkal is elérhetővé vált
Annyival jobban szerették a rövidorrút, hogy a legsikeresebb 322-es típusból, amit 1963-tól a sokkal logikusabb 1113 – 11 tonna össztömeg, 130 lóerős teljesítmény – névvel illettek, közel négyszer annyi talált gazdára, mint a hasonló paraméterekkel rendelkező bulldogfülkés típusból. Nem véletlen a Kurzhauber-kínálat közepén helyet foglaló 322-es mindent elsöprő sikere, hiszen az aszketikus, mindössze 3700 kilogramm saját tömegével 6750 kilogramm hasznos terhet tudott a vállára venni. Ez az 1:82 saját tömeg/hasznos teher arány az akkori idők német teherautói között kimagasló értéknek számított.
Egészen a kilencvenes évek második feléig gyártották Németországban a nehéz csőrösöket
Az 50 tonnás szerelvényössztömegű, 345 lóerős Mercedes-Benz Atron 1635 vontatóval a Mercedes-Benz brazil gyára máig hűséges maradt a csőrös teherautókhoz
A második világháborút követően a túlélés kulcsfontosságú zálogát jelentette a Daimler-Benz AG számára az új teherautócsalád nemzetközi sikere. Ez minden elképzelésüket felülmúlta, hiszen a szocialista országok kivételével gyakorlatilag mindenhol rajongtak a szinte elpusztíthatatlan teherautóért. A gyártás hosszú évtizedei alatt a Mercedes-Benz folyton fejlesztette a típust. Így jelent meg 1963-ban a háromtengelyes nehéz-teherautó, 1964-ben pedig bevezették az előkamrásoknál sokkal takarékosabb közvetlen befecskendezéses motorokat. A típuscsalád felfelé tágasabb fülkét és magasabb szélvédőt kapott 1967-ben. Még a nyolcvanas években is eszközöltek rajta apróbb simításokat.
Már 1969-ben is nehéz volt a rönkszállítók élete, főleg Nigériában. Mercedes-Benz LS 1621
Kuka felépítményes Mercedes-Benz LKO 1113 kukásautó 1969-ből
Összességében több mint 650 000 teherautó és alváz, valamint kereken 300 000 teljesen szétszerelt készlet gördült ki a német gyártósorok valamelyikéről. Ezeket kiszállítás után külföldön szerelték össze, e készletek több mint kétharmada Indiába hajózott. A könnyű és a középkategória 1976 és 1984 között lassan kifutott, a nehézkategória azonban egészen 1996-ig Németországban is gyártásban maradt. Argentínában és Brazíliában még évekig tovább gyártották, azonban az iráni Iran Khodro Diesel Company gyár Khawar 2624 és Khawar 1924 néven a mai napig életben tartja a rövidorrút. A perzsák a billenőplató gyártója után Benz Meiller becenévvel illették a kultikus teherautót. Szinte biztosra vehetjük, hogy az egyszerű, de kiváló minőségű, jó értelemben véve igénytelen és megbízható Kurzhauber a következő hatvan évben sem tűnik majd el teljesen a világ útjairól. Isten éltesse!
Trilex keréktárcsás, összkerékhajtású Mercedes-Benz LAK 2624 Brazília számára 1971-ből
A Mercedes-Benz kínálatában 2008 óta szereplő Zetros a Kurzhauber modern rokona
