Igazi nemzetközi vállalatként jött létre 1975. január 1-jén az IVECO, hiszen az Unic, a Fiat Veicoli Industriali, az OM, a Lancia Veicoli Speciali és a Magirus-Deutz egyesülésével hozták létre. A márka azóta túlnőtt a nagy elődökön, az IVECO teljes történelmének ismeretéhez azonban szükséges, hogy visszatekintsünk a kezdetekhez, és megnézzük az alapító vállalatok legfontosabb járműveit.
Unic M 1
Az Unic M 1 az 1910-es évek híres párizsi taxijainak alvázára épült, és fontos szerepet játszott az első világháborúban a német haderő megállításában azzal, hogy gyorsan eljuttatta a katonákat a frontvonalra. A 4,75 méter hosszú járművet 1,95 literes, 12 lóerős, négyhengeres benzinmotor hajtotta, akár 70 kilométer/óra sebességgel.
Unic M 1
Fiat 18 BL
Elsősorban az olasz hadsereg számára gyártották 1914 és 1921 között a Fiat 18 BL típust, amely viszonylag kis méretei ellenére rendkívül hasznos eszköznek bizonyult az első világháborúban, ugyanis kiváló terepjáró-képességgel rendelkezett és szűk helyeken is jól manőverezett. Dobozos felépítménnyel például mobil fotólabornak alkalmazták, amely a felderítő repülőgépeket követte. Hajtásáról a jól bevált, négyhengeres, 5,7 literes, 38 lóerős Fiat 64CA motor gondoskodott.
Fiat 18 BL
Fiat 18P
Az 1915 és 1920 között gyártott Fiat 18P számos különféle katonai szolgálatot teljesített, illetve polgári alkalmazásban is megállta a helyét, akár tartányos vagy személyszállító felépítménnyel is. Az 5,5 méter hosszú, hét tonna össztömegű jármű mozgatásáról négyhengeres, 4,4 literes, 40 lóerős Fiat benzinmotor gondoskodott négyfokozatú sebességváltón keresztül.
Fiat 18P
Fiat 507 F
Csupán két évig, 1926 és 1927 között készült a Fiat 507 F, amelyből platós teherautót és autóbuszt is gyártottak. A 4,4 méter hosszú, 3,5 tonna össztömegű gépkocsi orrába négyhengeres, 2,3 literes, 35 lóerős benzinmotor került, amellyel 67 kilométer/óra sebességet is elérhetett.
Fiat 507 F
Lancia Omicron
Több mint hatszáz példány hagyta el a Lancia gyártósorát az Omicron típusból 1927 és 1936 között. A jármű rövid és hosszú tengelytávval, sőt, a hosszabbik változat háromtengelyes kivitelben is készült, így városi, illetve hosszú távú alkalmazásra is megfelelt. A 6,3-7,7 tonna össztömegű típus motorterébe hathengeres, 7,1 literes, 92 lóerős, benzines erőforrás került. A kiállított darab műhelykocsiként a római közösségi közlekedési buszokat szolgálta ki, egészen 1956-ig.
Lancia Omicron
SPA 38R
Az 1906-ban Torinóban alapított Societá Piemontese Automobili (SPA) a második világháború idején az olasz hadsereg legjelentősebb teherautó-beszállítója volt. A 38R típust 1935-ben kezdték gyártani, és Kelet-Afrikában, valamint Líbiában tesztelték a terepjáró-képességét. Az 5,8 méter hosszú, 5,7 tonna össztömegű járműbe négyhengeres, négyliteres, 56 lóerős benzinmotor került, így legfeljebb 52 kilométer/óra sebességgel haladhatott.
SPA 38R
Fiat-SPA AS37
A Fiat-SPA AS37 neve sok mindent elárul. Először is azt, hogy a Societá Piemontese Automobili (SPA) gyártotta az olasz hadsereg számára, másrészt az AS arra utal, hogy sivatagi alkalmazásra. Az 1938 és 1943 között készített, 3,8 tonna össztömegű típus nemcsak összkerékhajtású, hanem összkerékkormányzású is volt, 2+8 főt szállíthatott, míg négyhengeres, négyliteres, 52 lóerős benzinmotorjával 50 kilométer/óra sebességgel „száguldozhatott” a Szaharában.
Fiat-SPA AS37
Fiat 640 N
Az 1950-ben született Fiat 640 N típusú, 8,7 tonna össztömegű, duplafülkés tűzoltóautó háromezer literes víztartályt cipelt, amelyből fecskendője kétezer liter/perc kapacitással oltotta a tüzet. Hathengeres, hatliteres, 72 lóerős, közvetlen befecskendezésű dízelmotorja révén akár 62 kilométer/óra sebességgel is vonulhatott.
Fiat 640 N
Fiat 615 N
Az 1950-től gyártott Fiat 615 N fontos szerepet játszott a második világháború utáni újjáépítés fuvarozási feladataiban. Többek között fix- és billenőplatóval, dobozos, tartányos, illetve hűtős felépítménnyel, sőt, olyan különlegességekkel is ellátták, mint a kiállított példány faaprító berendezése. A 3,5 tonna össztömegű típus 1,4 literes benzin-, illetve 1,9 literes, 39 lóerős dízelmotorral is készült, utóbbival 80 kilométer/óra sebességet is elért.
Fiat 615 N
OM Leoncino
A Leoncino, azaz a kis oroszlán nevet kapta az olasz OM (Officine Meccaniche) gyártó 1950 és 1958 között gyártott típusa, ugyanis akár húsz tonna össztömegű változatot is kínált, sőt, 4×4-es hajtással is rendelhették az üzemeltetők. Kezdetben négyhengeres, 3,8 literes, közvetlen befecskendezésű, Rootes-Saurer feltöltővel ellátott, 56 lóerős dízelmotorral készült. Később 4,6 literes, 92 lóerős motort is kapott.
OM Leoncino
Fiat 682 N3
Úgy tartják, hogy a Fiat 682 N3 volt a legnépszerűbb és legtartósabb olasz tehergépkocsi a maga korában, így 1952-től egészen 1988-ig gyártották, sőt, még az „Afrika királya” becenevet is kiérdemelte. A hét méter hosszú, 18 tonna össztömegű típus kezdetben hathengeres, 10,7 literes, közvetlen befecskendezésű, 140 lóerős dízelmotorral készült, amelyet egy 11,5 literes, 177 lóerős változat követett.
Fiat 682 N3
Lancia Esatau 864
A Lancia Esatau típusból 1947 és 1963 között több mint 15 ezer példány készült, többek között buszok építéséhez is felhasználták. Az elegáns jármű rendkívül megbízhatónak és takarékosnak számított a korában, több mint 7,5 tonna hasznos teherbírása mellett beérte húsz liter gázolajjal száz kilométerenként. A 14 tonna össztömegű modell orrába hathengeres, 8,2 literes, 122 lóerős dízelmotor került, amellyel 75 kilométer/óra sebességet is elért.
Lancia Esatau 864
Lancia Esatau B
Az Esatau sorozat utolsó, B jelölésű modellje 1957-ben mutatkozott be, és korszerű, elegáns, illetve egyedi formatervezése mellett sokoldalúságával is kitűnt. Ugyanis háromtengelyes fülke-alvázként, nyerges vontatóként, sőt, buszok alapjaként is szolgált. A kéttengelyes, 18 tonna össztömegű modell hathengeres, 8,9 literes, 150 lóerős motorjával akár 65 kilométer/óra sebességgel is haladhatott.
Lancia Esatau B
Fiat 682 N2
Az 1955-ben bemutatott és 1965-ig gyártott Fiat 682 N2 a jellegzetes, ovális hűtőmaszk mellett olyan innovatív megoldásokat kapott, mint a szervokormány és a légrugós felfüggesztés. A hét méter hosszú, 14 tonna össztömegű tűzoltóautó kivitel hathengeres, 10,7 literes, 152 lóerős Fiat 203 dízelmotorjával 70 kilométer/óra sebesség elérésére volt képes.
Fiat 682 N2
OM Tigrotto 55N
Az OM (Officine Meccaniche) 1957-ben tovább bővítette állatokról elnevezett típusainak kínálatát a Tigrottóval, azaz a kis tigrissel. Ez hosszabb és robusztusabb volt, mint a Leoncino, így tűzoltóautónak is jól megfelelt. A 7,3 tonna össztömegű típus fülkéje alá négyhengeres, 4,9 literes, 103 lóerős dízelmotor került, amellyel elérte a 80 kilométer/óra sebességet.
OM Tigrotto 55N
Fiat 615 N1
Az 1960 és 1965 között készült Fiat 615 N1 egyik érdekessége a négyfokozatú, szinkronizált sebességváltó volt. A 3,5 tonna össztömegű, öt méter hosszú típust ráadásul duplafülkével, illetve minibuszként is gyártották. Gömbölyű orrába négyhengeres, 1,9 literes, 50 lóerős dízelmotor került, amely 80 kilométer/óra sebességig tudta gyorsítani.
Fiat 615 N1
Fiat 619 T1
A Fiat 1972-ben kezdte meg a 19 tonna össztömegű, 4×2-es 619-es sorozat gyártását az új „H” fülkével, a T1 a nyerges vontató, az N1 pedig a fülke-alvázas felépítésre utalt. Ez a típus már kifejezetten széles körű európai értékesítésre készült. Dél-Amerikában fülkéjének formája miatt papagájcsőrnek becézték. A kiállított példány hathengeres, 12,9 literes, 208 lóerős dízelmotort kapott, de készült 13,8 literes, 260 lóerős erőforrással is.
Fiat 619 T1
Fiat 170
A 682-690-es sorozatot a korszerű 170-es váltotta le a Fiat kínálatában az 1970-es évek derekán, amely erősebb és sokoldalúbb volt elődjénél, igazodva a kor elvárásaihoz. A típus soros, hathengeres dízelmotorja 201, illetve 260 lóerő, míg a 17,2 literes V8-as 330, illetve 352 lóerő legnagyobb teljesítményt nyújtott.
Fiat 170
Fiat 643 N1A
Az 1963 és 1970 között gyártott Fiat 643 N1A a 642 utódja volt, fülkéje így csak ráncfelvarráson esett át. Alváza immár két C-profilú hossztartóból állt, amelyeket kereszttartók kötöttek össze. A 12,9 tonna össztömegű típus hathengeres, 161 lóerős dízelmotort kapott, 5+5 fokozatú sebességváltóval társítva. Legnagyobb sebessége meghaladta a 70 kilométer/órát.
Fiat 643 N1A
Iveco 190.38
Ez a legendás Iveco 190.38 1984-ben hagyta el a gyártósort. Turbófeltöltős, V8-as, 13,8 literes dízelmotorja 377 lóerő teljesítményt adott le, amelyhez Fuller sebességváltó csatlakozott. A vásárlók számos különféle hajtásképlet, tengelytávolság, felfüggesztés és motor közül választhattak.
Iveco 190.38
Iveco 8460
Emile Puzenat 1874-ben nyitotta meg mezőgazdasági gépeket gyártó üzemét a francia Bourbon-Lancy városában. A gyárat a második világháború után a Sevita, majd 1972-ben az Unic vette meg. Így került 1975-ben az Iveco égisze alá. Kezdetben a 8200-as és 8210-es motorok készültek itt, majd 1986-tól a képen látható 8460-as sorozat, két évvel később indult a 8360-asok gyártása, 1994-től pedig a Cursor motoroké. A hathengeres, 9,5 literes 8460-as legnagyobb teljesítménye 375 lóerő, míg legnagyobb nyomatéka 1540 newtonméter volt.
Iveco 8460
Iveco Daily 35.10
Az 1978-ban bemutatott Iveco Daily eladási rekordot döntött és a kategória meghatározó, innovatív szereplőjévé vált. A kiállított Daily 35.10 1989-ben készült az Iveco Suzzara gyárban, négyhengeres, 2,4 literes, 103 lóerős dízelmotorral, amellyel 120 kilométer/óra sebességgel is repeszthet.
Iveco Daily 35.10
