Scania LBT140 Super
Már 1962-ben elkezdődött a V8-as motor fejlesztése, és mintegy háromévnyi kőkemény laboratóriumi, illetve közúti tesztelést követően a Scania mérnökei is megbizonyosodtak arról, hogy egy hatalmas siker küszöbén állnak. Amikor az 1969-es frankfurti seregszemlén bemutatták a DS 14 kódjelű erőforrást, kiütéses győzelmet arattak az akkori vetélytársak felett. Az abban az időben bődületesnek számító, 350 lóerős, 14 literes V8-assal szerelt Scania LB140 tekintélyes 1245 newtonméter legnagyobb nyomatékkal húzott el a többiek előtt. Érdekes tapasztalatokról számolt be a legelső Scania V8-as ügyfél, Henrik Olsson. Rönkszállítással foglalkozó vállalkozása számára szerezte be a 6×4-es hajtásképletű LBT140 Super modellt, így az extra lóerők jól jöttek az erdőkben. „Meg kellett tanulnunk a tengelykapcsoló higgadt kezelését, mert az elején nem tudtunk zökkenőmentesen elindulni. A motor egyszerűen túl erős volt, és néhány alkalommal szükségünk is volt a Scania szerelőire.” A kezdeti nehézségek ellenére a jármű egyből két műszakban dolgozott, így hamarosan egy másik LB140 is csatlakozott a flottához. Olsson úttörő teherautójába, az első Scania V8-as járműbe az első négy évben több mint 600 ezer kilométer került igen nehéz körülmények között, természetesen meghibásodás nélkül.
A V8-as motort először a Scania LB140 modellbe szerelték, a jellegzetesen dübörgő erőforrás egyből a sofőrök kedvencévé vált
A Scania LB140 kezdettől fogva széles körben elismerést váltott ki. A V8-as motor népszerűségének titka leginkább abban rejlett, hogy a mérnökök a nagy teljesítményt egy olyan nyomatékgörbével ötvözték, amely a kis motorfordulatszámot részesítette előnyben. Ez pedig a rendkívül kellemes vezethetőség és a hatékonyság kombinációját eredményezte a nehézkategóriás járművekben. Természetesen a járművezetőkre gyakorolt pozitív hatását se felejtsük el: az ajtókon büszkén feszítő V8-as embléma kivétel nélkül mindenki szívébe belopta a sokak által olyannyira vágyott amerikai életérzést, a jellegzetes dübörgő hang pedig könnyedén rabul ejtette a gépekért dobogó szíveket. A gyártó jóvoltából nemrég négy veterán tehergépkocsi-vezető lehetőséget kapott arra, hogy kipróbáljon egy rendhagyó időutazást, mégpedig Scania V8-as nyerges vontatók segítségével.
A V8-as motorhoz a 143-as sorozatban debütált elektronikus motorvezérlés nagyobb teljesítményt és nyomatékot ajándékozott. Ennek például a rönkszállítók is örültek
A fejlődés útján
A DS14 a hetvenes években hosszú ideig megőrizte a legerősebb európai tehergépjármű-motor titulusát, amelyet a gyártás ideje alatt apró módosításokkal igazítottak a fokozatosan növekvő igényekhez. A következő évtizedek az erősödésről és a technológiai fejlődésről szóltak. A 14 literes erőforráshoz kezdetben opcióként, majd később alapfelszereltségként elérhetővé tették a töltőlevegő-hűtőt, és bemutatkozott az elektronikus motorvezérlés is. A Scania EDC vezérlőegység megjelenésével a nyolchengeres egység teljesítménye már megközelítette a bűvös, 500 lóerős teljesítményhatárt.
A második generációs V8-as motorral szerelt 141-es sorozat a hetvenes évek közepén Brazíliát és Ausztráliát is meghódította
Elismerések között
A Bertone stúdió által tervezett 4-es széria 1996-ben elnyerte az Év Tehergépkocsija díjat. A zsűrit elsősorban a motort, az elektronikus vezérlésű sebességváltót és a retardert is magában foglaló, azaz integrált hajtáslánc alkalmazása győzte meg arról, hogy a Scania V8-as modellje, a 144-es méltó a dobogó legfelső fokára. A teljesítmény csúcsa ekkor már 530 lóerőt jelentett, a főtengelyt pedig 2300 newtonméter maximális nyomatékkal forgatta a nyolc méretes dugattyú.
Az ezredfordulón egy új, 16 literes, V8-as erőforrást mutattak be az R 164 és a T 164 teherautók számára, a teljes mértékben áttervezett, 580 lóerős egység már a Scania moduláris hengerkoncepcióján alapult.
Az új R-szériával 2010-ben a gyártó ismét győzött az Év Tehergépkocsija szavazáson. Az aerodinamikus kialakítás mellett a gazdaságos üzemeltetés és a járművezetőt még hatékonyabb vezetési stílusra ösztönző vezetéstámogató rendszer vívta ki a döntőtestület elismerését. Ekkor jelent meg a 730 lóerős csúcsváltozat is, amely azóta a Scania valaha gyártott legerősebb motorjának számít. 2013-ban, az új Streamline teherautók érkezésével egy időben debütált a gyártó második generációs Euro VI-os motorkínálata, amely a fejlett aerodinamikával együtt akár nyolcszázalékos tüzelőanyag-megtakarítást eredményezett. A következő generációs V8-as motorcsalád 2017-ben teljesen új, 520, 580 és 650 lóerős egységekkel egészült ki. A 730 lóerős erőforrást pedig még tovább finomították, így tüzelőanyag-fogyasztása további két százalékkal csökkent.
A csőrös T-szériát 2005-ig gyártották, a 16 literes, V8-as egység csúcsteljesítménye ekkor 620 lóerő, legnagyobb nyomatéka 3000 newtonméter volt
Egyeduralkodó
Az elmúlt időszak egyre szigorodó környezetvédelmi előírásai és a járműgyártást is meghatározó költségoptimalizálás a V8-as motorok lassú kimúlását jelentette Európában. A Scania maradt az egyetlen olyan gyártó a kontinensen, amely meg tudta tartani kínálatában a tehergépjármű-motorok koronázatlan királyát.
A V8-as kínálat csúcsát a mai napig a 730 lóerős változat jelenti, amely leginkább nehéz körülmények között érzi jól magát
A fennmaradáshoz a svéd gyártó esetében a moduláris motorfelépítés bizonyult az egyik kulcsnak. A pontosan 1827 motoralkatrész jelentős része megegyezik a kilencliteres, öthengeres, illetve a 13 literes, hathengeres motorokéval. Így a komponensek és maga a hajtáslánc előállítási költsége lényegesen kedvezőbb, emellett az alkatrész-utánpótlás is egyszerűbb. Környezetvédelmi szempontból pedig a V8-as szintén alkalmas az olyan alternatív tüzelőanyagok használatára, mint a hidrogénezett növényi olaj (HVO). Ezek mind beletartoznak a gyártó folyamatos fejlesztésre vonatkozó vezérelvébe, amely szerint: „Minden új tehergépkocsinak, amely elhagyja a Scania gyárát, az előzőknél jobb járműnek kell lennie.” Ennek köszönhetően a legendás V8-as még tovább élhet.
