Érdekes végigtekinteni az autógumi fejlődésének néhány mérföldkövén, felidézve az idén 150 éves jubileumát ünneplő Continental újításait, például a profilos futófelületet, a téli és a radiális gumiabroncsot, s az első levegős traktorkereket.
Milyen is volt 1871-ben a világ? Németország egyesítésének, nagyhatalomként megjelenésének ideje ez, a gőzgép (hajózás, vasút) fénykora. Automobil még sehol. Az ekkor Hannoverben alapított Continental kaucsuküzem lovas kocsik és kerékpárok tömör gumija mellett labdákat, gumimatracokat és gumírozott szöveteket gyártott, például léggömbökhöz. A világ legrégibb önálló gumimárkája, s ma már egyik legnagyobb autóipari beszállítója, mintegy 60 országban van jelen.
Nemsokára igazán beindult a biciklizés, így 1892-ben első német cégként hozták ki a „pneumatic”, azaz fúvott abroncsot. Ezt követte 1898-ban az automobilé, persze még sima futófelülettel – mintha egy körbetekert kerti locsolócső lett volna. Őrjítő gyakorisággal kapott defektet, nem lehetett annyi pótkereket vinni, amennyire szükség lett volna. Ezért a Continental megalkotta a faküllős kerékről a gumival együtt leszerelhető kerékráfot, nagymértékben megkönnyítve az autózás pionírjainak életét. Jórészt ennek köszönhette sikerét Szisz Ferenc, az első, 1906-os francia nagydíj győztese: míg a többiek a gumival bajlódtak, ő csak felniket cserélt és robogott tovább. A kockakövön, makadámúton és általában mindig csúszós „virsligumi” azonban életveszélyes volt, ezért számított jelentős innovációnak a profilos futófelület bevezetése – világelsőként, 1904-ben jelent meg ez a Continental kínálatában. Azóta már csak versenypályán, száraz időben használnak „kopasz”, azaz sima felületű slick gumit.
A német gyártók közül elsőként kínáltak fúvott teherautó-abroncsot 1921-ben
Igen, fontos az útfogás! A „Conti” 1934-ben rukkolt ki „terepes” gumiabroncsával, amelynek futófelületét a hóban megkapaszkodásra tervezték. Ezt már a tömeges automobilizmus kezdetén, 1953-ban követte az M+S jelölésű téli gumi, amely közjegyzői felügyelettel bizonyítva küzdötte le a telente egyébként lezárt Szent Gotthárd hágó magashegyi szerpentinjét. Elterjedése óta mondható igazán négy évszakos járműnek az autó.
Ki hajt ma belső gumis járművet? Szinte csak a biciklisták! A gépkocsikból rég kiszuperálták a Continental 1943-as szabadalma, a tömlő nélküli abroncs hatására, amely nemcsak a bosszúságoktól kímél meg, hanem a gördülési ellenállást is csökkenti.
A mezőgazdaság mai napig jellegzetes abroncsai a húszas években születtek meg
Nagyobb perspektívával körülnézve találunk egyéb érdekességeket is. A Continental érdeme a kapaszkodókörmös acélkereket felváltó első fúvott traktorabroncs, amely nélkül nem létezne modern mezőgazdaság. Tömörgumiban is jók, például emelővillás targoncákhoz, reptéri kiszolgáló járművekhez – az alapot mindehhez a ContiSuperElastic vetette meg még 1932-ben. De nemcsak kerekes járművekhez, munkagépekhez készítettek abroncsot, hanem egyéb gumitermékeket is. Gyárt a 150 éves márka szállítószalag-hevedereket, nagy nyomású gumicsöveket, például légkalapácsokhoz és hidraulikus berendezésekhez.
Mindeközben változott és továbbra is változik a gumiabroncs anyaga. A természetes kaucsukot megcsapolt trópusi fák nedvéből nyerik, szerepe volt az őserdők pusztulásában, és közrejátszik az iparosodott országok importfüggésében. Akkoriban az első szempontra nemigen gondoltak, de a Continental 1936-ban bemutatta a szintetikus kaucsukból készült első gumiabroncsát. A második aspektus hatását a második világháborúban tapasztalták keservesen a németek, a hiánygazdálkodás rákényszerítette őket a kísérletezésre az oroszországi pitypang, más néven gyermekláncfű nyersanyagként hasznosításával. Apró történelmi adalék, hogy a Rákosi-rendszerben, szovjet mintára, nálunk is erőltették ezt, szintén sikertelenül. Ám a gumigyártó leporolta a projektet 2011-ben, ennek első eredménye az Urban Taraxagum bicikligumi, amely a természetes kaucsuk mellett pitypangnedvből készül. Ezzel már a következő 150 évre készül az időközben járműipari beszállítóvá vált egykori kocsikerékgyártó.
