Zöldnek mondjuk, pedig színtelen és szagtalan a megújuló energiaforrásokkal előállított hidrogén. Biztosra vehetjük, hogy már 5-10 éves távlatban alapjaiban változtathatja meg világunkat. Ennek első jelei nemcsak a nyitóképen látható svájci Mátrában, hanem már Magyarországon is megcsillantak.
Átadták Budapesten az ország első hidrogéntöltő állomását, amelyet a Linde Gáz Magyarország Zrt. az Illatos úti telephelyén üzemeltet. Mégpedig egy eddig hazánkban soha nem látott attrakcióval – hidrogénnel megtankoltak egy személygépkocsit és egy targoncát. Történelmi az esemény, s legalább az évet érdemes megjegyezni, ha mondjuk egy évtized múlva ez már teljesen mindennaposnak számít majd. Mert gyors folyamatra számíthatunk, hiszen a rohamos technológiai fejlődés mellett a politika is teljes mellszélességgel beállt az egyes rendszámú elem mögé. Uniós szinten az egységesített jogi környezet kialakításával, másrészt országonként változó, de beígért és jelentős szubvenciókkal – egy tisztább jövő reményében. Azaz a hidrogénalapú társadalom megvalósítása már belátható közelségbe került.
A kútfej kialakítása a teljesen hagyományosnak is megfeleltethető. Ám itt biztosan nem fog kicsöpögni egyetlen csepp gáz sem
Bár még sok a tennivaló, de kimondhatóan megtörtént az áttörés, most már semmi sem állíthatja meg. A magunk részéről azzal igyekszünk segíteni a folyamatot, hogy beszélünk róla, s nagy figyelemmel fordulunk a téma felé. Forradalom ez, akárhonnan is nézzük. Ez az anyag valóban képes elősegíteni a (majdnem) zéró szén-dioxid-kibocsátású mobilitást. Ráadásul a hidrogénnel és oxigénnel működő üzemanyagcellák nemcsak a közúti járművekben, hanem a vasúton, a hajózásban, a repülésben, az iparban és az otthoni felhasználásban is bevethetők. A zöld hidrogén ugyanis fenntartható módon tárolja és mozgathatóvá teszi a megújuló energiát, hiszen egy személygépkocsi feltöltéséhez elég öt kilogramm hidrogén, ami tartállyal együtt sem súlyos tétel.
Kilogrammban mérik az üzemanyag árát
Jó hír, hogy a hidrogén a leggyakrabban előforduló elem a világegyetemben, és a Földön is jók az arányok. Ám az üzemanyagként való felhasználásához mesterségesen kell előállítanunk, jó sok energiával, ma főként földgázból gőzreformálással készül. Ráadásul a hidrogént ott kell (és lehet is) előállítani, ahol szükség van rá, ugyanis a szállítása elég körülményes. Ha „csak” nagy nyomásra sűrítve szállítjuk, azzal rengeteget veszítünk, hiszen ugyanakkora térfogaton jóval több cseppfolyós hidrogént továbbíthatnánk. Ám a hidrogén olvadáspontja –259,13 Celsius-fok, így alaposan bebugyolált tartány kell ehhez a folyadékhoz. A vízbontás jelenleg marginális a hidrogéngyártásban. Ugyanis az édesvíz morális szempontból finoman szólva is problémás alapanyag mindaddig, amíg a világ számos pontján az emberi folyadékszükséglet fedezése nehézséget okoz. Ezért is hatalmas jelentőségű az az áttörés, amit amerikai tudósok a tengervíz ozmózisos vízbontásával értek el. Ezzel előnnyé válna, hogy a vizeink mintegy 97 százaléka sós! Azt ugyanis nem kiszáradt ajkak elől vesszük el, és a hidrogénnél egyszerűbben juttathatjuk el a felhasználás helyszínéhez közelre. Nem kizárt, hogy így a régióban vagy akár közvetlenül a töltőállomáson állíthatnák elő a hidrogént – igény szerint és megújuló energiaforrásokkal.
Ám a jelenlegi töltőpont még csak a kezdet – egyelőre csak úgy működik, ha minden töltésnél ott van a Linde egy mérnöke is. Mert a dolog egyébként nem annyira egyszerű, a hidrogén 350-700 bar nyomású, hőmérsékletre igen érzékeny gáz, ami ráadásul oxigénnel megfelelő arányban keveredve nagyot is tud robbanni. Azonban az intelligens érzékelők és a villámgyors elektronikus szabályozás korában mindez csak biztonságcentrikus gondolkodás és körültekintő tervezés kérdése. Uniós kötelezettségünk, hogy 2025-re 30 töltőállomást létesítsünk itthon. Talán már jövőre megnyílik az a három egység, amelyekben már úgy tankolhatunk, mintha a megszokott töltőpisztolyt illesztenénk a nyílásba. Onnan pedig tényleg a zöld jövő felé haladunk majd.
