Mindennapos életünknek és országaink gazdaságának ma már elengedhetetlen mozgatórugói a közúti gépjárművek, legyen szó az egyéni mobilitást biztosító személygépkocsikról, a közösségi közlekedést szolgáló autóbuszokról vagy az áruszállítást végző tehergépkocsikról. Vitathatatlan előnyeik mellett azonban hátrányos velejárójuk a gyártásukkal és használatukkal együtt járó károsanyag-kibocsátás, elsősorban a légkörbe kerülő gázok és porok tekintetében. Csakhogy ez nem csupán a gépjárműipar jellemzője, hanem sok más területé, illetve ágazaté is, amelyek együttesen járulnak hozzá a globális felmelegedéshez és a városok levegőminőségének rontásához. Érdemes hát megvizsgálni, hogy melyek ezek a tényezők, és mekkora részarányt képviselnek a levegőszennyezésben.
Bármennyire is megfoghatatlannak tűnik a tengereken történő légszennyezés számunkra, a hatalmas konténerszállító hajók nagyban felelősek a szén-dioxid-kibocsátásért
A szennyezők sorrendje
Számos felmérés szerint az első helyen az ipar áll, például Németországban a részecske-kibocsátás feléért az ipar a felelős. Ezen belül is az egyik legszennyezőbb a ruhaipar, ráadásul az évente legyártott 150 milliárd ruhadarab többségét elsősorban a divat hívja életre, nem a valós szükségletek. Csak az Egyesült Államokban évente 13 millió tonna ruhát dobnak ki. Második tényező a lakosság. Például Közép-Európában a korszerűtlen fűtőeszközök alkalmazása a felelős legnagyobb mértékben a 2,5 mikronnál kisebb részecskék kibocsátásáért, azonban az olyan elektromos berendezések, mint a mikrohullámú sütők, is számottevően fokozzák a levegőszennyezést az áramigényükkel. Harmadik a mezőgazdaság. A mezőgazdasági gépek károsanyag-kibocsátásán túl a rizstermesztés és az állattenyésztés jelentős mennyiségű metánt juttat a légkörbe, amely 23-szor erősebb üvegházhatást okoz, mint a szén-dioxid. Ezt követi a légi és a vízi közlekedés, amelyeknél korántsem tapasztalhattunk az elmúlt két-három évtizedben olyan mértékű fejlődést a károsanyag-kibocsátás visszaszorítása terén, mint a közúti gépjárműveknél. Egy európai uniós jelentés szerint a világ tizenöt legnagyobb teherhajója több szén-dioxidot juttat a légkörbe, mint a bolygó összes személyautója. Persze a tengeren kibocsátott füstgázokat nem érezzük, ezért hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, ellenben a városokban hemzsegő gépjárművek kibocsátásával. Ötödik helyen állnak a közúti gépjárművek, majd hatodik helyen az energiaipar és az egyéb források.
A légi közlekedés környezetszennyező hatásáról meglehetősen kevés szó esik a médiában, holott ez is egy jelentős tényező, főként, hogy a hajtóművekből tisztítás nélkül távozik az égéstermék
Eredményes fejlesztések
Az elmúlt két-három évtized jelentős fejlesztéseinek köszönhetően a gépjárműiparban olyannyira sikerült csökkenteni a gyártással és az üzemeltetéssel járó károsanyag-kibocsátást, hogy ez a szektor csak az ötödik helyen áll a globális levegőszennyezés tekintetében. Elég csak arra gondolni, hogy az Euro-normák bevezetése után nagyságrendekkel mérséklődött a tehergépkocsik részecske- és nitrogén-oxid-kibocsátása, miközben a szén-dioxid-kibocsátásuk is számottevően csökkent. Az alternatív hajtásmódok elterjedésével pedig a gépjárműipar helyzete még tovább javulhat e téren.
A benzin- és dízelmotorok jelentős megtisztulásához számos műszaki fejlesztést vezettek be a gyártók. Utóbbiak esetében említhető a turbófeltöltés, a közvetlen befecskendezés, az oxidációs katalizátor, a kipufogógáz-visszavezetés (EGR), a szelektív katalitikus redukció (SCR) és a részecskeszűrő (DPF). Ezenkívül a személyautók világában a gyártók korszerűbb anyagok és technológiák segítségével több száz kilogrammal csökkentették a gépkocsik tömegét az utóbbi tíz évben, valamint jelentősen javították az aerodinamikájukat, ami szintén hozzájárul a tisztább működésükhöz.
A világ számos részén még mindig nem villamosított a vasúti közlekedés, így ezeken a vonalakon dízelmozdonyok járnak. Ezek többségét elavult, kipufogógáz-utánkezelés nélkül működő motor hajtja
Alternatív megoldások
A belső égésű motorok fejlesztése pedig a közeljövőben sem áll le. Például a Bosch nemrég mutatott be egy dízelmotort, amelynél a kipufogógáz-utánkezelés további optimalizálásával számottevően csökkenthető a nitrogén-oxid-kibocsátás. A sűrített, illetve cseppfolyósított földgázzal (CNG/LNG), sőt, biogázzal (CBG/LBG) üzemelő motorok szélesebb körű elterjesztésével a szén-dioxid-kibocsátás mellett a részecskekibocsátás is látványosan visszaszorítható. A hibrid, illetve tisztán elektromos hajtású gépkocsik szintén fontos szerepet játszhatnak majd a levegőszennyezés mérséklésében. Persze ezek sem teljesen közömbösek a környezet számára, hiszen az áramtermelésben résztvevő erőművek is számottevő mennyiségű szén-dioxidot bocsátanak ki, egy elektromos jármű nagyméretű akkumulátorának előállításával pedig 150 kilogramm szén-dioxid kerül a légkörbe. Az elektromos járművek használatával járó szén-dioxid-kibocsátás nagyban függ attól, hogy az adott országban milyen módon állítják elő az elektromos áramot. Így a személyautók esetében Norvégiában ez az érték kilométerenként átlagosan 4,0 gramm, Magyarországon 71,8 gramm, Indiában pedig 195 gramm.
Mindebből jól látható, hogy a gépjárműgyártók egyre nagyobb összegeket fordítanak a tisztább, hatékonyabb üzemelést célzó kutatásokra, fejlesztésekre, gyártási eljárásokra és műszaki megoldások alkalmazására, még úgy is, hogy ezekkel már csak egyre kisebb mértékben csökkenthető a károsanyag-kibocsátás. Üdvözítő lenne sok más iparágban is hasonló erőfeszítéseket és fejlődési eredményeket tapasztalni a globális levegőszennyezés visszaszorítására.
Egy mai, korszerű kishaszonjármű, illetve tehergépkocsi a számos fejlett műszaki megoldásnak köszönhetően már alig mérhető nitrogén-oxid- és részecskekibocsátással üzemel. A legnagyobb kihívás már a szén-dioxid-kibocsátás mérséklése
