Egyik szemem nevet, a másik sír e cikket írva: milyen jó, hogy nálunk is szuper-modern Solaris trolik futnak – és milyen kár, hogy nem az Ikarusról szól a sikertörténet! Egykor a világ ötödik legnagyobb buszgyártója működött Mátyásföldön, és tán épp ez lett a veszte, hiszen egy agyaglábú szocialista monstrum sok tekintetben nehezen vetekedhet például egy frissen indított start up vállalkozással. A lengyelek rakétaként álltak pályára, szinte jelképesnek tekinthetjük, hogy az űrsiklók tervezésekor használt szoftverrel gyorsították fel a fejlesztési folyamatot.
Valamivel több mint, húsz esztendeje, hogy az első alacsonypadlós Solaris városi autóbusz elhagyta a Bolechowo üzemet, Poznań mellett. Városi, városközi és egyedi autóbuszaival, illetve alacsonypadlós villamosaival a Solaris Bus & Coach ma már Európa egyik legnagyobb gyártója. 1996 óta, amikor 56 busz készült el, több mint 14 ezer járművet állított elő, és exportált a világ harminc országába. Fiatalsága ellenére – vagy talán épp azért? – az iparág egyik trendformálójának számít. Nem csoda, hogy vezet a lengyel buszpiacon, és városi autóbuszokból Németország legnagyobb beszállítói közé tartozik. A kezdetben 36 fős dolgozói létszám 2500-asra nőtt. Jelentős vállalatként a Solaris nemcsak a lengyel utcaképnek és járműiparnak fontos eleme, hanem az ország gazdaságának is.
Az első Solaris Urbino 12-esek egyike
Neoplanból Solaris
Merész álom vált valóra, amikor 1996. március 22-én kigurult a gyárból az első városi busz. A Krzysztof és Solange Olszewski által nem sokkal korábban alapított Neoplan Polska elnyert egy 72 busz szállítására vonatkozó megrendelést Poznańtól. A mérnök végzettségű férj a Neoplan értékesítési irodáját vezette, ő hozta be az alacsonypadlósokat a modernizálásra vágyó, és lélegzetelállító iramban fejlődő lengyel piacra. Eleinte csak árulták, majd gyártották is a német Neoplan márka városi buszait, míg az önálló Solaris márka 1996-ban jelent meg. Csak úgy záporoztak a megrendelések egyéb városokból is, hamarosan 15-szörösére nőtt a dolgozók száma, és 2001-ben már közel hétszáz autóbusz értékesítésére tekinthettek vissza.
A Solaris felfutásában nemcsak a gyorsan bővülő típusválaszték játszott szerepet, hanem a vezérigazgató-feleség kiváló üzleti érzéke is – amúgy fogadni mernék, hogy az ő keresztneve ihlette a márkanevet… A huszadik század végére saját, ultramodern busszal rukkoltak ki. Teljesen újonnan konstruált rozsdamentes acél váza nagyszerűen megfelelt Lengyelország mostoha út- és időjárási viszonyaira. Amikor 1999-ben bemutatták a Solaris Urbinót, amely hamarosan bestsellerré vált a hazai piacon, majd hamarosan Csehországban, és Szlovákiában is, hogy következő lépésként Németországban debütáljon, még jobban felgyorsult a fejlesztés.
2016: a poznani közlekedési vállalat Solaris Urbino 18-asa, Bolechowo új gyártócsarnoka előtt
Solaris Bus & Coach
Az ezredfordulót már új néven, mint Solaris Bus & Coach lépte át a kizárólag az Olszewski család tulajdonában álló magánvállalkozás. Egymást követték új szerződések, köztük stratégiai jelentőségűek is. Míg 2001-ben csak hét autóbuszt exportáltak, 2005 végére több mint ezer Solaris futott 17 európai országban. 260-at Berlin közösségi közlekedési vállalata vett meg, és ez a tender bizonyult a legfontosabbnak a Solaris történelmében, hiszen kikövezte az utat további megrendelések előtt. A korszerű és megbízható Urbino buszok azóta is megállíthatatlanul terjednek Nyugat-Európában, többek között Svájcban, amelynek meglehetősen extrém viszonyai afféle lakmuszpapírként mutatják meg egy-egy járműtípus valós képességeit. Solange és Krzysztof Olszewski folytonosan bővítették az alacsonypadlós
Urbino-családot különböző hosszúságú kivitelekkel, de ezzel párhuzamosan elindultak az innovációk is. A Trollino trolibusszal a Solaris bemutatta első elektromos járművét, és hamarosan következett a „zöld” belsőégésű motorral hajtott, sűrített földgázzal (CNG) üzemelő autóbusz. A mindenféle ügyféligényre rugalmasan reagáló, és széles termékválasztékú lengyel márka alig egy évtized alatt a földrész autóbuszpiacának egyik főszereplőjévé vált.
Habár a Solaris elsősorban városi és elővárosi buszairól híres Európa-szerte, Vacanza néven távolsági buszt is gyárt
Éljen a villamosság!
Míg Solange az üzletet vitte rátermetten, Krzysztof Olszewski a jövőbe mutató műszaki elképzeléseit valósította meg. 2006-ban a Solaris kirukkolt első hibridbuszával, az Urbino Hybriddel, pontosan ráérezve a korszerűen gondolkodó önkormányzatok igényére. Bemutatóján így kiáltott fel a műszaki vezér: „A dízel meghalt, éljen a villamosság!” A környezetkímélő közösségi közlekedésre azóta egyre nagyobb figyelmet fordít a cég, az ilyen fejlesztések kerültek a középpontba, és pozitívan alakultak a piac visszajelzései is. Nemsokára bejött a programba a gumikerekű mellé a vaskerekű jármű is: 2009. a Tramino elnevezésű villamos születési éve. Két évre rá követte az első teljesen elektromos hajtású autóbusz, alaposan feladva a leckét a vetélytársaknak. Ekkor már a szektor legkreatívabb, legújítóbb márkái között jegyezték a Solarist. A karakteresen aszimmetrikus szélvédőjű Urbino 21 országban szolgál, olyan távoliakban is, mint Dubai, vagy a Madagaszkárhoz közeli La Reunion szigete. Fittyet hányva a világgazdaságot a 21. század elején megrázó válságra, a lengyel vállalat évente ezer járművet hozott forgalomba, az Olszewski családot pedig „Buszkirályként” magasztalta a hazai sajtó.
„A dízel meghalt, éljen a villamosság!” – Urbino 18 elektromos autóbusz
Zöld tacskó
Míg az Ikarust annak idején az fojtotta meg, hogy felvevőpiacai kimondottan a hagyományos technikát keresték, így műszakilag reménytelenül lemaradt, a Solaris rengeteget adott el modern buszaiból, és így bőven volt pénze fejleszteni – emelkedő spirálba került. A különféle töltőrendszerekkel és akkumulátorféleségekkel ellátott, zajtalan és nulla helyi károsanyag-kibocsátású elektromos Urbino mind több európai nagyvárosban vált népszerűvé. Olszewskiék mindig is biztosak voltak, hogy a környezetkímélő közösségi közlekedésé a jövő, és, hogy a városok holnapja attól függ, sikerül-e vonzó alternatívát kínálni az egyéni autóhasználattal szemben. Ennek jegyében hozták létre 2014-ben, tehát pontosan az első generációt követően, az Urbino második kiadását, teljesen új konstrukcióval. Lelkes beszámolók jelentek meg a buszról a szaksajtóban, ami érthető, hiszen futurisztikus külleme csúcstechnikát rejtett.
Húsz év leforgása alatt szociálisan érzékeny, felelősségtudattal áthatott céggé nőtt ki a Solaris. Létrehozta saját Zöld Tacskó Alapítványát, és környezetbarát járműveinek frontját egy zöld színű dakszli kedves figurájával díszíti. Alkalmazottainak bölcsődét nyitott, duális szakképzési programokat valósít meg, és tanfolyamokat szervez a márka buszait vezető sofőröknek, hogy minél jobban ki tudják használni a jármű lehetőségeit. A Solaris a lengyel siker jelképévé vált, a Poznań melletti gyár jó hírét közel hatszáz városba vitték el autóbuszai. Irigykedve gratulálunk…
Diadalúton a Zöld Tacskó, egyre több városban futnak elektromos Solaris buszok
